Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

58.rész

Egyre furcsábban viselkedik Lando. Ma már kétszer is hívták rövid időn belül és mind a kétszer elvonult. Fent a szobánkban lepakoltam és bekalcsoltam a tv-t, amin pedig a netflixet. Elindítottam a kedvenc sorozatomat a Lucifert. Istenem milyen jó pali Tom Ellis. Ha idősebb lennék biztos összejönnék vele.
- Megjöttem!- jelentette ki Lando miután belépet az ajtón. Rá se hederítve felmutattam a hüvelykujjam, hogy szuper.- Mit nézünk?- bújt oda mellém a kanapén.
- Életem nagy szerelmét.- mondtam, majd bekaptam egy szem pattogatott kukoricát.
- És én akkor ki vagyok?- nézett rám kérdőn. Megállítottam a részt és felé fordultam.
- Drágám te a szerelmem vagy, de ő az a férfi akit, soha nem ismerhetek meg, így ő marad a plátói szerelmem.- magyaráztam el neki gyorsan.
- Mindent értek...- mondta majd elővette a mobilját. Újra elindítottam a részt és néztem, ahogy Tom összeveri saját magát. Ebből a paliból még egy is bőven elég, de ha már kettő van az még jobb.
- Elmegyek fürdeni.- állt fel a helyéről és amonilját a zsebébe csúsztatta.
- Nem megyünk együtt?- állítottam meg ismét és én is felálltam.
- Majd holnap.- adott egy puszit a fejem tetejére, majd bement a fürdőbe és magára zárta az ajtót. Fejrázva ültem vissza a kanapéra és néztem tovább a sorozatot. Fél órával később kijött a fürdőszobából és leült mellém.
- Megyünk vacsorázni?- kérdeztem semleges hangon.
- Nem lenne inkább kedved...- kezdte el mondani és közben a lábamat simogatta.
- Majd holnap.- mondtam ugyan azt, amint ő fél órával előbb. Felálltam és az ajtóhoz mentem.- Öltözz fel! Lent találkozunk.- mondtam, majd kimentem a szobából. Egész végig míg a fürdőszobában volt azon gondolkoztam, hogy most tényleg, azért viselkedik így, mert lehet, hogy teherbe ejtett. Míg a folyosón sétáltam akaratlanul is megfogtam a hasam, mintha tudna jelezni, hogy igen itt vagyok bent. Beszálltam a liftbe és elindultam vele lefelé. Két szinttel később megállt és kinyitódott az ajtó. Velem szemben pedig az az ember állt akire most a legnagyobb szükségem van.
- Mi a baj Emma?- kérdezte ilyet hangon Seb.
- ... - próbáltam mondani valamit, de csak a fejem ráztam és a könnyeimet is bent próbáltam tartani.
- Gyere!- nyújtotta felém a kezét és kihúzott a liftből. Pár lépést tettünk meg, majd a kártyáját az ajtóhoz érintette és kinyitotta előttem azt. Bementünk és egyenesen a kanapéhoz mentünk és ültünk le rá.
- Na mizujs?- nézett mélyen a szemembe azzal a kristálytiszta kék szempárral. Mindent el akartam mondani, de még mindig nem tudtam semmit se kiejteni a számon, és csak sírtam, mint egy kisgyerek. Nem tudom mitől, de nem tudtam abbahagyni a sírást. Szorosan magához húzott és a hátamat simogatva próbált megnyugtatni.
- Seb jössz már?- szűrődött be a kanadai csapattársa hangja.
- Fél pillanat és jövök.- mondta nekem, majd felállt.
- Ne mondj semmit, kérlek!- néztem rá kérlelő tekintettel.
- Nem fogok.- mondta halvány mosollyal az arcán.
- Ja és ha kérdezne tőlük bármit, mond neki, hogy találjanak ki valamit, hogy miért nem vagyok lent.- jutott eszembe, remélem falaznak nekem ennyit. Bólogatott, majd oda sietett az ajtóhoz. Pár perccel később pedig visszajött és újra leült mellém.
- Most már elmondod mi történt?- dőlt neki a háttámlának és a kezei közé fogta az enyémet.
- Igen...- és elkezdtem mesélni a mai nap történéseit.
Vacsora után Sebbel és Lance-vel mentünk vissza a szobáinkba. Ez a kanadai gyerek elég jó társaság. Nem hittem volna, hogy ilyen jót lehet vele beszélgetni.
- Holnap találkozunk!- köszönt el Lance mikor megérkeztünk az emeletükre.
- Minden képp!- mondtam nevetve, majd Sebre néztem.- Holnap mindenre fényderül!- mondt fanyar mosollyal az arcomon.
-  Holnap beszélünk, megyek felhívom Hannat és a gyerekeket.
- Add át, hogy puszilom őket.
- Át adom!- mondta majd szorosan megölelt. Kiszállt, és így már egyedül folytattam a liftezést. Miután megérkezett a lift az emeletünkre kiszálltam, és elindultam a szobánk irányába mikor eszembe jutott, hogy Landonál van a kártya. Elővettem a telefonom és írtam Landonak egy üzenetet.
"Merre vagy kéne a kártya"
Odamentem az ajtóhoz, hogy biztos nincs-e kinyitva, de nem volt. Leültem az ajtó elé és vártam, hogy válaszoljon. Már fél órája ott ültem, és még mindig nem jött válasz. Egyre nehezebbnek éreztem a szemhéjam, míg minden el nem sötétült.
Órákkal később egy ismerős hang ébresztett fel.