Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

43.rész

A legjobb hír amit megtudtam, hogy Emma és a barátai letöltöttek egy alkalmazást amivel látják egymást még akkor is ha nincs internet közelben. Megbeszéltük Andrással, hogy majd én megkeresem és minden egyes új fejleményről értesítem.  A srácokkal pedig, hogy elmegyek értük és akkor indulunk. Nem akarom már egy percnél se tovább annak a félkegyelműnek társaságában hagyni.
- Sziasztok!- köszöntem a két barátnak miután kiszáltam az autóból.
- Hello.- köszöntek szinte egyszerre.
- Merre van?- tértem egyből a lényegre.
- Mindjárt megnézzem...- vette elő a telefonját Marci.- A legutolsó hely amit mutat az itt van!- mutatott a kijelzőre.
- Tudjátok az merre van?- kérdeztem és felváltva néztem őket.
-  Igen ez Bálint lakása.- nézte meg a telefont Veronika és ismerte fel az utca nevét.
- Akkor mihamarabb induljunk!- mondtam majd beszálltam a kocsiba, Veronikáék pedig követtek.
- Írd be a GPS-be vagy elnavigálsz?- fordítottam a fejem Veronika irányába.
- Mondom ha az jó neked?!- jelentette ki és egyben kérdezte is.
- Rendben!- mondtam majd beindítottam az autót.
Fél óra kocsikázás után megérkeztünk egy életen házak elé. Leparkoltam és odamentünk ahhoz az épülethez amelyikre Veronika azt mondta, hogy az az.
- Hogy jutunk be?- néztem rájuk kérdőn.
-  Ezt bízd csak ránk.- legyintett Marci majd oda állt a kapucsengő elé.  Párat csengett majd egy idős hölgy szólt bele.
- Csókolom Erzsi néni! Be tudna engedni, mert  ehagytam a kulcsom.- mondta Marci magyarul.
- Persze szívem gyere csak!- válaszolt a néni majd rezgett az ajtó, hogy nyitva van. Bementünk és én  valamiért egyből pince irányába vettem az irányt. Valamiért úgy éreztem, hogy ott fogom megtalálni Emmát. Minden ajtót kinyitottam ami ki tudtam, de egyetlen egy volt csak kulcsra zárva.
- EMMA! OTT VAGY?- dörönböltem az ajtón, de nem jött válasz. A szívem éreztem, hogy összeszorult és a légzés is nehézkessé vált.
- EMMA! HALLASZ? KÉRLEK VÁLASZOLJ HA IGEN!- dörömböltem még hangosabban és szinte már torkom szakadtából üvöltöttem. Éreztem, hogy a könnyek olyan lassan folytak le az arcomon, hogy szinte már égetnek.
- Lando nincsenek fent...- jelent meg mögöttem Marci és Veronika.
- Lehet... lehet, hogy bent van....- ütöttem tovább a vasajtót..- Be kell jutnom valahogy!- néztem körbe-körbe, hogy mivel tudnám betörni vagy igazából bármit csinálni vele, hogy be jussak.
- A gondnok....-mondta maguknak Marci.
- Lando a gondnok neki mindenhez van kulcsa!- mondták végre azon a nyelven, amit én is értek.
- Keressétek meg én itt maradok!- néztem rájuk egy pillanatra, majd újra a vas szörnyre néztem ami elválaszt a választól, ami igazán érdekel engem. Ott van e bent Emma? És ha igen akkor, hogy: Hogy van?
- Kit keresel?- hallottam meg egy számomra idegesítő hangot. Megfordultam és Bálint -vagy, hogy a gyászban hívják ezt a szerencsétlent- állt a helyiség túlsó oldalán kaján mosollyal az arcán.
- Hol van?- szelltem át pillanatok alatt a távolságot, és nem gyengén a falnak nyomtam.
- Kicsoda?- vágta az értetlen fejet.
- Emma te degenerált pöcs.- szorítottam szorosabban a falhoz.
- Nem gondolod, hogy nem ez a helyes megközelítése egy beszélgetés lebonyolításához?- emelte fel a kezeit megadón.
- Szerintem ne te akarj kioktatni az etiketről, de nem kérdezem meg még egyszer! HOL...VAN...EMMA?- tettem fel neki ismét a kérdést lassan tagolva.
- Szerintem az neked mindegy!- mondta higgadtan és egy pisztolyt éreztem meg a jobb bordám alatt. Éreztem ahogy az adrenalin miatt
- Lando, kérlek hagyd békén!- hallottam meg egy remegő hangot mögülem, de még így is felismertem.
Emma volt az...