Big city live! (befejezett)

Peti/15

Becsapom magam mögött az ajtóm, bent egy üveg hűtött pezsgő vár. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy megiszom egyedül, de aztán inkább ott hagyom, ahol van. Inkább az a kérdés, hogy lemondjam a garzont, vagy menjek oda egyedül? Talán jobban megérné ismét szobát bérelni, de ebben a pillanatban úgy érzem, nem szeretnék ismét beilleszkedni egy lakóközösségbe. Esetleg megkérdezhetném Zolit, nem akar-e velem jönni. Egyikünk lent aludna a kanapén, a másik a galérián. Kicsit szűkös lenne, de nyugis.

Holnapig valahogy ki kellene találni.

Mindegy, előbb összepakolok, mert az biztos, hogy ez lesz itt az utolsó éjszakám. Azt hittem, Anima is érez irántam valamit, hogy azért zavarta annyira Ági. Valamit félreérthettem, úgy néz ki.

Ez van, így alakult. Kikészítem, amit holnap viselnék, majd előszedem a nagy bőröndöm, és szépen belepakolom a ruháimat. Ami meggyűrődik, azt újrahajtogatom. A szennyest összeszedem, és kiviszem a mosógépbe. A fürdőben hallom, ahogy valaki kimegy a lakásból. Gondolom Anima az. Visszamegyek pakolni. Sokan furcsának találták már, hogy a rendrakás, pakolgatás engem megnyugtat, pedig szerintem az a furcsa, hogy van, akit nem. Sajnos nem áll rendelkezésre egy nagy kert egy baltával, hogy fát hasogassak mérgemben, ez meg a legegyszerűbben elérhető tevékenység.

Lassanként kiürül a szoba, mindenem elpakolva, kivéve a másnapi ruhám, az ágyneműm, és a mosógép tartalmát. Na meg persze a pezsgőt, és a poharakat. Megfogom, és kiviszem a konyhába, a poharakat elpakolom, a pezsgőt a hűtőbe rakom. Majd valaki megissza. Idő közben lement a nap. Ott ülök az üres szobában, a sötétben, és mégsem érzem magam elégedettnek.

Felhívom Zolit, de ő kinyom. Ezután megpróbálom Lillát, de ugyanúgy pár csörgést követően foglaltat jelez. Luca szintén. Az egész ház megtalálta azt, akit keresett, csak én döntöttem rosszul.

Alex számán akad meg a szemem.

– Tessék – szól bele.

– Nincs kedved átjönni? Van egy üveg pezsgőm a hűtőben.

– Igazán romantikus randevúnak ígérkezik, de azt tudod-e, hogy itten lakom a konyha melletti szobába'?

– Igen, csak nem akartam... – nagyot sóhajtok, nem tudom, mit mondjak. – nem tudtam, hogy otthon vagy-e.

– Óh! Nos, általában igen.

– Akkor jössz?

– Nem bánom, de mán csak azért is, mert továbbra sem értem, miért telefonálunk nagyjából tíz méteres távolságbó'.

Hamarosan ott áll a szobámban négy sörrel. Még mielőtt bármit is kérdezhetnék, már válaszol is.

– Nem éreztem, hogy olyan pezsgős hangulatban vónál, ez valahogyan jobbnak tűnt.

– Kösz, és igazad van – biccentek hálásan.

Leül mellém az ablakhoz, felbontjuk a söröket, és koccintunk. – Egészség – motyogom.

– No, mesélj akkó'.

– Összevesztem Animával. Csúnya dolgokat vágtam a fejéhez.

– Én ma mán egyszer hallottam ezt a történetet. Annamária mesélte. Ha reám akarsz hallgatni, akkor hagyjátok egymást a rákba, akik ennyi idő alatt nem jutottak egymással dűlőre, azoknak tán nem is kell.

Lassan bólintok. – Igazad lehet, mégis úgy érzem, ez inkább az én hibám volt. Először azért, mert nem próbáltam megbeszélni vele, hogy segíteni akarok rajta, aztán mert nem vallottam be magamnak az érzelmeimet, majd hogy a legrosszabb pillanatban próbáltam meg újra Ágival, és végül mert nem kellett volna azokat a dolgokat a fejéhez vágnom. Főleg, mert nem is voltak igazak.

Alex vékonyra húzza a szemét, kinéz az ablakon, a virágfüggönyt vizsgálja. – Így gondó'nád?

– Így – sütöm le a szemem. Egy szánalmas lúzernek érzem magam ezután a vallomás után, és nem véletlenül.

– De tán annak vót egy oka, hogy annyi itt a hiba, nem lehet?

A számat rágom, miközben fel-fel vonom a szemöldököm. Ezen még nem gondolkoztam.

– A kapcsolatoknak nem kell ennyire bonyolultnak lenniük. Tetszik nem tetszik, szeret, nem szeret, oszt viszoncsókolom. Nincs ezen mit mérlegelni, valakivel vagy együtt akarunk lenni, vagy sem.

Az ablaknak döntöm a fejem. Igaza lehet. Főleg neki. Hiszen neki nincsenek felesleges barátai, csak azzal van jóban, akivel érdemes.

– Én mégsem érzem olyan egyszerűnek.

– Tán pont mert éppen az. Kell egy kis fe'frissülés, új emberek, új társaság. Tán ez épp egy nagyszerű új kezdet. Csak hát tudod, hogy mondják, minden kezdet nehéz.

Szavaira összeszorul a torkom, beleiszom a sörbe, de mintha alig bírnám lenyelni. Tényleg minden kezdet nehéz.