Big city live! (befejezett)

Anima/5

– Ne haragudj, de ehhez neked semmi közöd – mondja Luca, majd rám sandít. Összemosolygunk, miközben Peti egész fancsali képet vág. Megérdemelte, az a helyzet. Nem kéne belegyalogolni mások magánügyeibe. – Pápás fiúk, lányok, további kellemes szombatot nektek! – teszi még hozzá Luca, aztán tovább is áll.

– Most komolyan! Mi van velük? – hajol rá Peti az asztalra.

– Petikém – fogom meg a kezét – azt áruld el inkább, mi van veled? Semmi érdekes anekdota az életedből? Semmi izgalmas pletyka? Egy csúnya szakítás? Vagy egy iskolai megalázás? Mondj már valamit, hadd szórakozzunk egy kicsit mi is végre!

– Te még mindig a tegnap estén hisztizel – jelenti ki, mint afféle ténymegállapítást. Nem válaszolok. – Most miért volt ez olyan nagy ügy?

– Mert semmi közöd hozzá!

– Ez akkor az egyetlen, és általános válaszod az összes problémádra? Semmi közöd hozzá? – Egy mélyet sóhajtok, jelezve, hogy kezdem unni a beszélgetést. – Jaj! Várj! Ott van még a leiszom magam akció is!

– Miért gondolod, hogy neked kell megoldanod a problémáimat?

– Mert te nem vagy rá képes! – emeli fel a hangját.

– Dehogy nem!

– Nem unjátok még? – szól közbe Zoli. Mind a ketten ránézünk, Lilla a telefonját nyomkodja. Hallgatást kap válaszul. Peti elnéző mosollyal rázza a fejét, mintha csak egy durcás gyerekkel ülne szemben. Én meg inkább a kezembe kapom a kávémat, és kibámulok a gangra néző ablakon, mert attól félek, hogy a végén még pofán fogom vágni.