Big city live! (befejezett)

Anima/12

Körbenézek, mindenhol emberek, helyenként előtűnik a fal, amiket a saját rajzaim borítanak. Megrajzoltam pontosan a terveimet, így Peti és Zoli is könnyen fel tudták kanyarintani az alapokat, majd együtt kifestettük. Tiszta profi csapatként viselkedtünk, mint valami festő brigád. Mondanám, hogy mérnöki pontossággal követték a mintát, de azt hiszem, mást nem is vártam volna. Végül beadtam a derekam, úgyhogy most a pult mögül figyelem az eseményeket. Amúgy nagyon furcsa ilyen új pult mögött állni. Itt még minden annyira friss. Majdnem szarba kerültünk, ugyanis a sörös nem szállított. Mire én: Add ide a számát, felhívom és szétoltom. Mire Peti: rendben Anima, de azért azt akarjuk, hogy idejöjjön, nem azt, hogy az életben meg se érkezzen, igaz? Mire én: Ne nyavalyogj már, ezekkel keményen kell bánni. Azután felhívtam, és megmondtam, hogy csipkedje a seggét, kerüljön elő délután hatig, különben olyan review-t írok róluk, hogy a kőbányai késdobálók se rendelnek tőlük többet semmit. Na és mi lett? Hát egy óra múlva itt is volt a sör!

Luca végez, így előkerülnek az emberek. Nekiállok hát a sörcsapolásnak, miközben a perifériámon érzékelem, hogy valaki bejön az ajtón. Unottan odanézek, nem hiszem, hogy ismerném. És ahogy meglátom, megáll a kezemben a csap.

– Hogy kerül elő mindig a legrosszabb helyeken ez a pina? – motyogom magamnak, a körülöttem állók kisebb döbbenetére.

Összekapom magam, és széles vigyorral kiosztom a söröket. Én meg azt hittem, hogy szakítottak, zseniális!

Alig morgom ki magam magamban, Peti terem mellettem.

– Leváltalak!

Összevonom a szemöldököm. – Mi?

– Marhára nem vagyok kíváncsi Ágira, szóval jövök inkább dolgozni.

– Na, várjál már! – kapom el a karját. – Akkor mit keres itt?

– Nem tudom! – fakad ki.

– Hogy, hogy nem?

– Alex elintézte a Facebook reklámot, és én is megosztottam, szóval akárhol láthatta.

– Aha! – nyugtázom, és hátrébb állok, hogy hagyjam dolgozni.

Ági hamarosan ott áll a pultnál. – Szia, mit adhatok? – ugrok elé.

– Oh, szia, én Petivel akartam beszélni.

– Hát az most nincs csapon, meg amúgy is éppen be kell mennie a konyhára – rúgom bokán magyarázás közbe, mire az említett el is somfordál hátra. – De van nagyon jó ipánk!

– Oké – bólint bizonytalanul Ági, én meg most először igazán büszke vagyok magamra. Sikerült zavarba hoznom ezt a csajt. Azért mi ez, ha nem teljesítmény?

Miközben nagy elégedetten átadom a sörét, ránézek a telefonomra. Alex írt.

<Alex> Van itt valami kellemetlenkedő. Nekem úgy tűnik, ti bizonyára ismeritek. Küldök néhány képernyőfotót.