Big city live! (befejezett)

Anima/4

A lányokkal táncolunk, mikor feltűnik Dina a színen. Luca nem bírja lemosni arcáról az irul-pirul mosolyt. Azt, amikor az ember visszafogná a vigyorgást, de nem képes rá, ettől pedig ezer, meg ezer kis gödröcske alakul ki, mind a szája sarkában, mind az állánál. Inkább ki is lököm magunk közül, mert így csak hülyén néz ki.

– Ketten maradtunk. – mondom Lillának. – Nagyon remélem, hogy végre hagyja, hogy befolyásolja saját magát!

Lilla válaszul elbambul. Ez az ő szuperképessége, bármikor el tud ábrándozni. Elmélázva lötyög, én meg rohadtul kezdek unatkozni. Talán egy kicsit felrázom a hangulatot. Vissza kéne húzni a valóságba. Még mielőtt bármit is tehetnék, valaki elkapja a karom. Peti az, Peti áll mellettem.

– Felkérhetem a hölgyet? – Na, ez mi? Be van rúgva? Nevetésben török ki, majd egy sóhajtás közepette elengedem Lilla kezét.

– Még ilyet! – mondom, erőltetett kecses mozdulatokkal Peti elé pördülök. Magához ránt, egyik kezével szorosan tartja a derekamat, a másikkal összefonódnak ujjaim. Hatalmas tenyere van. Felpillantok rá, egész komoran néz vissza. Fölöttem magasodik, ezen a srácon minden hatalmas. Aztán hátradönt. A vér a fejembe száll, a levegő is belém szorul. Amúgy félelmetes érzés, ha így megdöntik az embert, de ő erősen tart, érzem, mennyire erősen. Visszaránt, hogy megpördítsen. Nem tudom, mit ihatott, és abból mennyit, de teljesen kifordult önmagából. Na, jól van öcsi, akkor játszunk!

Megfordulok, és háttal hozzásimulok. Jobbra-balra, le-föl ringatom magam előtte. Ő ismét átkarolja a derekamat, és csak húz, húz magához. Aztakurva! Meglepődve veszem észre azt a határozott fizikai tényt, hogy ő bizony ezt nagyon élvezi. Értem Petike, csak akkor azt mondanád meg, hogy te tulajdon képen mi a faszt is akarsz tőlem?

Végigfuttatja rajtam azt a hatalmas tenyerét, én meg az egész testemben megremegek. Mi a szar ez? Mi a szar ez? Érzem a teste melegét, hallom minden légvételét.

Lassan megfordulok. Meredten néz rám. Nem tudok mit kiolvasni belőle, csak azt a rohadt nagy elszántságot látom, amit nem tudok mire vélni. Végigsimítja az arcom, és én csukott szemmel élvezem az érintését. Fú, de elcsavarta a fejem, kerüljön csak a szemem elé holnap, úgy ellátom a baját! De most mégsem. Most annyira rohadt jó, ahogy simogat, annyira rohadt jó, ahogy magához húz, és annyira tényleg kurvára jó minden porcikáját érezni. Mindegyiket!

A kezem a tarkójára rakom, és az ujjammal cirógatom. Nem tudom, mennyire fogom ezt az egészet bánni holnap, de most úgy érzem, leszarom. Annyi faszságot műveltem már eddig, akkor meg miért ne? Miért ne?

– Hello haver! – szólal meg valaki. Peti felkapja a fejét a hangra. Épp készülöm leordítani az illetéktelent, hogy a kurva anyját képzel, nem látja, hogy nem alkalmas? Oda is fordulok, de ahogy meglátom ki az, belém fagy a szó. – Oh, bocs rosszkor jöttem?

Az a srác áll előttem, aki a munkahelyemen nyaggatott a kiállítással. Pontosan az a gyerek, itt áll előttem teljes életnagyságban. Mégis hogy a picsába került ez ide?

– Helló! Örülök hogy eljöttél! – fog vele kezet Peti. Peti! A kis rohadt féreg, itt enyeleg velem, közben meg rám küldi a haverját?

Hatalmasat csattan az arcán a tenyerem, amin jól láthatóan nagyon meglepődik. – Most mi van? – még van képe megkérdezni.

– Hogy mi van? Mi a szar ez, úgy mégis? Minek küldözgeted hozzám a haverodat, minek szállsz rám?

– Most miért kell folyton ennyire felkapnod a vizet? Csak segítünk, hogy elérd a céljaidat.

– Mert mit tudtok ti ketten az én céljaimról? Ez a rajzolgatás nekem egy hobbi. Le lehet szállni rólam! – már mennék, de a következő mondata megakaszt.

– Tudom, hogy kiraktak a Képzőművészetiről.

– Honnan veszed ezt? – Peti állja a tekintetemet. Közben lopva a másik gyerekre sandítok, aki karba font kezekkel topog. Esze ágában sincs beleszólni, nyilván leszarja a témát, Petike miatt ostromozott ilyen kitartóan.

– Kamilla mondta. – Egy volt csoporttársamról beszélhet. De honnan ismeri? – Most nálunk tanul építésznek. – A kis szerencsétlen! Nem bírt mit kezdeni a saját szakmájával? Persze, sosem volt jó, nem nagy meglepetés. Aztán fogták magukat hárman, és összeesküdtek ellenem. Szép történet, kurva szép. Milyen jó, hogy ennyi szabadidejük van!

– Figyelj Peti, nem kéne lassanként valamit kezdeni magaddal? Elmúltál huszonhat éves, és még mindig az anyádékból élsz. Szerintem kibaszott gáz. Még a húsz éves Luca is képes dolgozni. Lassanként nőj fel, légy férfi. – Hátat fordítok neki, és elindulok.

– Ez most hogy jön ide?

– Talán lefoglalná azt a rohadt sok szabadidődet! – vetem hátra. Kikapok egy sört a hűtőből, ahol Gáborba futok.

– Szia Ann! Itt vagyok már egy ideje, csak olyan tüzes volt a hangulat, hogy inkább nem köszöntem rád.

– Legalább beléd szorult egy kis tapintat.

– Figy, most viszont koccolnom kell, van egy csaj, hívott hogy jó lenne, és ezt a világért sem halasztanám el.

– Értem se? – Úgy döntöttem, húzom az agyát még egy kicsit.

– Érted bármikor szívem, de tudod, pont az esetem.

– Humoros, okos, családcentrikus?

– Persze, minden, amit mondtál! – válasza közben a kezével nagy melleket formál.

Elvigyorodom.

– Ha menned kell, menj! – mondom, aztán végignézem, ahogy kilép az ajtón. Na, most mi a szart kezdjek magammal? Bulizni nincs kedvem, de a szobámban sem szeretnék gubbasztani. Alex ajtajára téved a tekintetem. Egész este nem láttam. Tudom, hogy hülye ötlet, de úgy érzem, ebben a helyzetben ez a legjobb megoldás. Kiveszek még egy sört a hűtőből, és elindulok Alex szobája felé.