– Azért az előrelátó, hogy nincs sok holmid – jegyzi meg Adrián, miután az utolsó pár ruhadarabomat is a bőröndömbe rakta.
– Nem az én érdemem, ennyi helyem volt.
– Sajnos nálam sincs sokkal több.
– Hülyéskedsz? – vigyorgok rá. – Nagyjából hatszor elférne a szobám a lakásodban.
Bedobom az utolsó könyvet is egy dobozba, majd felsóhajtok. Kinézek még egyszer az ablakon. Kint szakad, nagyszerű, igazán ideális időjárás egy költözéshez. Mennyit bámultam innen az utcát, mennyit álmodoztam itt! És azt hittem, az igazi pillanatok a külsőségeken múlnak, hogy engem már nem érhet utol a romantika, mert a város hangulata mostanra elesett. Pedig a hangulat nem is a külvilágon múlik, hanem rajtunk. A régi idők hangulata azért erősebb, mert azokat már megtöltötték az emberek, akik benne éltek. Tele van élettel, történetekkel, találkozásokkal. Míg a mai időkben még nincsenek csak álmok. A mi dolgunk, hogy ezt a kort is megtöltsük élettel és mesékkel, hogy végül úgy emlékezzünk vissza rá, hogy micsoda hangulatos idők voltak!
– Akkor már csak az ágynemű maradt. – mondom, majd behunyom a szemem, hogy szusszanjak egyet. Valamiért már a pakolás gondolata is ki szokott fárasztani.
– Apropó ágynemű! – búgja a fülembe Adrián, én pedig ijedtemben egy kicsit megugrok.
– De meglepődtem, hogy itt állsz mellettem! – nevetem el magam, miközben hozzádöntöm a fejem.
– Pedig tényleg nem túl nagy ez a szoba – jegyzi meg, majd egyik kezével átölel, másikkal az arcomat simítja végig. – Szóval, nem akarod felavatni az ágyad, még indulás előtt?
Felé fordulok, megcsókolom, ő pedig szorosam hozzám dől, érzem őt a ruhákon keresztül is. A testemen végigcikázik a vágy.
Előző este rengeteget előjátékoztunk, míg végül sikerült teljesen egymásé lennünk. Igaza volt, ahogy egyre jobban ráhangolódtunk a másikra, lassan eltűnt a félelem, és a fájdalom. Feloldott bennem valami régi aggodalmat, és lassanként rávezetett, hogy nincs mitől tartani. Teljesen más, ha ott a szerelem, a bizalom, és az intimitás, ennek már köze nincs ahhoz, amit Szilviék megpróbálnak eljátszani.
Felmászunk a galériára, a hátamra dőlök, miközben ő fölém támaszkodva ismét megcsókol, majd lassan lekerül rólam a felsőm, hamarosan pedig mindkettőnkről eltűnik a ruha. Igaza van, kár lenne úgy itt hagyni ezt az ágyat, hogy soha nem voltunk benne együtt.
أنت تقرأ
Big city live! (befejezett)
قصص عامةEgy budapesti albérlet hat lakójának mindennapjait kísérhetjük végig: A mindig álmodozó Lilla egy webcam stúdióban dolgozik, mint operátor. Lucának van egy titka, amivel ő maga sem hajlandó szembenézni. Anima pultosként dolgozik, az élete másból s...
