Big city live! (befejezett)

Peti/11

A hétvégi megnyitóra minden kész. Kamerák beállítva, Lilla, és Luca azt mondták, már megvan, hogy mit adnának elő, Alex elintézte a netes reklámot, Anima lassan végez a falakkal. Ahogy benyitok, épp Zolit találom a konyhában. Az asztalnál ül egy adag kávéval, miközben a telefonját nyomkodja.

– De jó! Megvan a hely, el kellene intézni konyhát, illetve az italrendelés átvételénél is segíthetnél, ha tudsz.

– Persze – bólint – hamarosan leszaladhatunk, ha úgy jó. Aztán tízre vendégem jön.

– Csak nem Amanda? – szalad fel a szemöldököm.

Zoli erre elmosolyodik. – Nem! Gabriella!

Összehúzom a szemem. – Ki az a Gabriella?

– Csak a csaj, akit a múltkor megismertem – vonja meg a vállát.

– Mi? – csuklik fel a hangom. – Te megismerkedtél egy másik csajjal? Miért?

Zoli lemondóan sóhajt. – Nem volt ennek jövője. És az a múltkori egyes egy pitiáner bosszú volt! Amandával legalább van jövőnk.

– Gabriellával – javítom ki.

Ingerülten az asztalra csap. – Igen, Gabriellával. Mégis miért vagy ennyire szkeptikus? Nem is ismered szegényt!

– Nem – rázom meg finoman a fejem. – Amandát mondtál Gabriella helyett.

Erre csak a homlokát ráncolja. – Dehogy mondtam! – fakad ki. – Mindegy. A konyhát előbb ki kell pucolni padlótól plafonig, mindent, csak utána tudunk benne bármit tárolni, szóval, ha még ma el akarod intézni, akkor fél tízig a tiéd vagyok, aztán jön Amanda.

Szólásra nyitom a számat, de inkább elengedem. – Oké. Tehát fél tízig az enyém vagy, utána Gabriellájé? – igyekszem a lány nevét erősen megnyomni, de Zoli úgy tűnik, megint nem vette észre magát, mert csak rosszallóan néz rám.

– Igen, képzeld, amit én megígérek, azt meg is tartom.

– Oké – ránézek az órámra, délután négy van. – Akkor most?

– Rendben – bólint. – Menjünk akkor, mert az életben nem leszünk kész! – Felpattan, és a mosogató felé indul a bögréjével. Gyorsan elmosogatja, aztán már veszi is a cipőjét.

– Hívom Animát, hátha át tud ugrani! – mondom kifele menet.