Big city live! (befejezett)

Zoli/14

– Amanda az. – Csak nézem megbabonázva a telefont. El se hiszem, hogy ő hív. Vajon azért keres, hogy elmondja ő is ugyanezt, vagy más oka van?

– Akkor meg vedd már fel! – üvölt velem Lilla. Ez visszaránt a valóságba, azonnal felveszem a telefont.

– Szia!

– Szia Zoli, csak azért hívlak, mert nagyon sokat gondolkoztam a dolgokon, amiket mondtál. Azt hiszem, sok dologban igazad volt. Mármint, majdnem mindenben. Megpróbálhatnánk egyszer elfogultság nélkül beszélgetni. Szóval, ha van kedved, esetleg kipróbálhatnánk, milyen koktélokat készítetek.

Érzem, ahogy az arcomon szétterül a mosoly. Ránézek a többiekre, akik mint valami szurkolócsapat úgy néznek vissza rám. Lilla vigyorogva bólogat, várva a megerősítést, Luca, és Dina átölelik egymást, miközben az ujjaikat összeszorítják, Peti pedig feltartja két keze hüvelykujját.

– Amikor csak jó neked!

– Holnap? Mondjuk?

– Tökéletes!

Még elköszönünk egymástól, aztán leteszem a telefont. – Nos, holnap találkozom Amandával.

– Zoli! – Lilla ismét a nyakamba borul.

– Azért az mennyire durva, hogy pont akkor van tipli, amikor mindenkinek kezd rendbe jönni az élete? – kérdezi Luca.

Erre Peti is felpillant. – De amúgy tényleg! Bár amennyire sajnálom, most akkora lehetőséget is látok benne.

– Hogy, hogy? – nézek rá a homlokom ráncolva.

Peti erre az asztalra rakja a telefonját. – Lillának már mondtam, de úgy döntöttem, megkérem Animát, hogy költözzön össze velem!

– Úr isten, komolyan? – tárja szét a karját Luca. – Ez nagyon szupcsi!

– Na, ez már nagy lépés! Gratulálok! – biccentek elismerőn. Közben igyekszem palástolni a gondolataimat.

Sürgősen figyelmeztetnem kell Animát, hogy ideje elmondania a Pécsi állást. Miért nem tudnak ezek soha egy hullámhosszon mozogni?

Jó, persze, pont én kérdezem ezt?

– Tudjátok mit? Igyunk valamit erre az igazán mozgalmas napra!

Legnagyobb meglepetésemre, mindenki lelkesen támogatja a javaslatot.

Lekapom az Unicumot a felső polcról. Még Anima vette, miután elfogyott a gangról lopott üveg. Közben Peti leszedi a feles poharakat, én pedig megtöltöm mindet.

– A legszarabb és egyben legjobb napra! – emelem meg a poharam. Mindenki koccint velem, amikor ismét nyílik az ajtó.

Anima és Alex az.

– Hát ti mit isztok itt ötösben?

Egymásra nézünk Petivel, és kitör belőlünk a röhögés. – Ezt nem hiszem el! – mondom.

– Nos Anima, épp a te Unicumodat! – válaszol Peti, miközben az asztalra teszi a saját poharát, és elindul, hogy elővegyen még kettőt.

– Az király, beszállhatunk? – kuncog Anima, majd vigyorogva a csípőjére teszi a kezét. – Pedig még csak nem is a gangról van!

Peti a kezükbe nyomja a megtöltött poharakat, majd ismét mind megemeljük a sajátunkat.

– Tehát a legszarabb és egyben legjobb napra! – ismétlem meg a tósztot.

– Arra hát, ez tényleg az vót! – jegyzi meg Alex, miközben összekoccannak a poharak.

Ott állunk mind a hatan, plusz Dina az étkezőasztal mellett, először, és talán utoljára így együtt.