Big city live! (befejezett)

Peti/4

Anima a hűtő felé veszi az irányt, az arcom még mindig sajog a keze nyomától. Milán felvont szemöldökkel néz rám. Nagyot sóhajt, majd a vállamra csap.

– Sajnálom, de lássuk be, kár erőltetni.

– Beszélek majd vele. Csak nem most. Mára ebből épp elég volt. – Továbbra sem veszem le a szemem Animáról. Gáborral beszélget, majd Alex szobája felé veszi az irányt. És be is nyit! Honnan jött ez neki? Mit akar Alextól?

– Ott a haverod – bök a fejével Zoli irányába. Mozdulnék, hogy odamenjek hozzá, megkérdezzem, mi a helyzet, de Zoli kilép az ajtón. – Mi van vele? Lelép a saját bulijáról?

– Nem tudom. Igyunk mi is egy sört!

Szótlan bólintás a válasz, így elindulunk a hűtő irányába.

– Vadmacska ez a csaj, nem mondom! – vigyorog idétlenül. Ha nem lenne rá szükségem, most biztos kidobnám a lakásból. Hogy lehet valaki ekkora pöcs? Ehelyett csak elmosolyodom, majd egy rövid válasszal lezárom ezt a felesleges párbeszédet:

– Jah.

Közben kiveszek két sört a hűtőből, az egyiket felé nyújtom.

Kösz. – A szájához emeli a sört, de mielőtt beleinna, inkább újra megszólal. – És mi volt mielőtt megérkeztem? Múltkor azt mondtad semmit nem akarsz tőle, tiszta lakótársi jó szándékból akarod erre a galériára rávenni.

Érzem, ahogy megfeszülnek az izmaim, erősen markolom a sörösüveg tetején, miközben igyekszem rezzenéstelenül nézni rá. – Persze, így van! Csak táncoltunk.

– Értelek. Ha annyi ezresem lenne, ahányszor az ilyen táncokat vízszintesben roptuk tovább!

Igazából csak most jövök rá, hogy valójában hálásnak kellene lennem. Valójában mit akartam Animától? Éppen Animától! Már értem, hogy képes mindig, minden esetben elérni a célját, de engem többet nem fog megszédíteni!

– Na, figyelj! Én valamikor a napokban elsimítom vele a dolgokat. Él még az ajánlat?

– Persze, persze, csak még mindig nem értem, mitől olyan fontos ez neked. Szerintem e nélkül is beszédül melléd előbb-utóbb.

– Jó, ha érdekel, azért csinálom, mert egy irritáló, hisztis, öntörvényű, a szociális értékrendeknek tökéletesen ellenálló csaj, akivel képtelenség együtt élni. Ha végre megkapná, amit akart, talán normálisabb lenne. – Milán értetlen arcot vág. Egy ideig áll, meredten néz, fürkész, hátha valami más információt is le tud szűrni, de csalódást kell okoznom neki. Ez a történet csak ennyi, csak ennyiről szól.

– Tyű, a mindenit! – tör ki belőle a röhögés. – Felőlem.