Big city live! (befejezett)

Luca/4

A lányokkal táncolunk, mikor egyszer csak Dina kerül elő. Anima szabályosan odalök hozzá. Egész finom és tapintatos mondhatom, de mindegy most már, ha így alakult. Dinával táncolni kezdünk.

– Szia! De rég láttalak! Anima mondjuk mondta, hogy jössz – kiabálom a fülébe. Lehet, hogy egy kicsit hangos a zene.

– Én őt is rég láttam, meg is lepődtem, mikor hívott. Mi újság? Hogy haladsz a sulival?

Válaszolnék, de akkora a zaj, előbb inkább megkérem Dinát, hogy álljunk át a folyosóra. Mégsem ordítozhatunk egész este egymással.

– Jól, jövőre remélem már végzek. Te? Mentél mesterre?

– Igen, vegyészmérnökire.

– Na, az komoly! – biccentek elismerően. – Én is azon gondolkoztam, mert szerintem sokkal többet ér, mint a sima vegyész. – Nem tudom, mikor kezdtem, csak azt veszem észre, hogy már egy ideje a hajamat csavargatom. – És amúgy nehéz?

– Nem vészes, próbáld majd meg nyugodtan, ha úgy érzed.

– Na, ennek örülök, Anima nem is mondott rólad semmit, csak hogy jössz. Azt is úgy tálalta.

– Hogy? – Dina a kisujját rágcsálja, miközben alig észrevehetően előre-hátra hintázik.

– Áh, hagyjuk, Animának vannak érdekes ötletei.

– Ne is mondd! Csak ránéz valakire, és már ki is ismerte. Amúgy nekem is külön kiemelte, hogy itt leszel. – Idétlenül vihogunk a helyzeten mind a ketten.

– Mindegy is, örülök hogy látlak. – A válasz után megsimogatom a karját, Dina odakapja a fejét, és ahogy elveszem a kezem, végig követi a tekintetével, miközben folyamatosan az ujját rágcsálja. Aztán rám néz. Így meredünk egymásra. Magyarul ja, zavarban vagyok, hiszen rég láttam, hirtelen azt se tudom, miről beszélgethetnénk, szerintem ez tök normális.

Egy tincset simít ki az arcomból, de nem veszi el utána a kezét, a tarkómon hagyja. Furcsa liftező érzés kap el, nem tudom miért, teljesen megmagyarázhatatlan. Lassan közelebb hajol, míg össze nem érnek az ajkaink.

Mármint összeértek az ajkaink, úr isten, Dinával csókolózom! Mi folyik itt? Ráadásul varázslatos élmény! Annyival lágyabb, mint bárkivel, akivel eddig. Mind a bőre, mind a mozdulatai, vagy az ölelése. Csók közben összeér a mellünk, ami most különösen jó érzés. Eddig is feltűnt, mikor egy lány melle az enyémhez nyomódott, de sosem éreztem ennyire érzéki dolognak. A derekára csúsztatom a kezem. Nagyon vékony dereka van, olyan jó végig simítani. A vonalai lágyan hullámzanak, akár egy kecses váza.

Az egész élmény egyszerre csodálatos, és egyszerre aggasztó. Mármint mi a fene van velem? Tényleg ekkora hatást gyakorol rám az, hogy egy lánnyal smárolok? De hát volt már ilyen, tizenévesen, és az mégsem volt ennyire mély, magával ragadó, és mesés.

Lassan távolodunk el egymástól. Egy kicsit gyönyörködöm benne. Az ajkában, az álla vonalában, majd a szemébe nézek. Csak rövid ideig meredünk egymásra, aztán nevetésben törünk ki.

– Azt a srácot ismered? – kérdezi Dina. Hátrafordulok. Zalánnal találom magam szemben.

– Te mit keresel itt?

Nem szólal meg azonnal. Csak áll, és bámul. – Beszélni akartam veled.

– Miről?

– Bocsánatot akartam kérni. – Megköszörüli a torkát, majd kicsit összeszedettebben folytatja. – De úgy látom, te már tényleg túlléptél.

– Jó, ezt félreérted. – tartom fel a kezem védekezőn, majd ismét határozottra váltok. – De amúgy igen, megbeszéltük. Egyáltalán minek jöttél ide?

– Felejtsd el.

Csak vállat vonok, nem tudok vele mit csinálni. Szakítottunk, innentől kezdve azt csinálok, amit akarok. Már azt is megbántam, hogy megemlítettem neki ezt a bulit. – Jó, ahogy gondolod. – szólok utána, Zalán viszont nem hiszem, hogy hallja, gyorsan kiviharzik a lakásból. Nagyon sajnálom, hogy szar neki, de nem tudok többet hozzászólni ehhez.

– Ő az ex? – kérdezi Dina. Én meg nem bírom levenni a kezem a halántékomról.

– Ja, ő lett volna.

– Gyere – int a fejével. –, igyunk meg egy sört, és felejtsd el!

– Rendes vagy – nézek rá hálásan. – Jó, legyen, de aztán én is offolom ezt a bulit, mert holnapra még műszakot is vállaltam a hipermarketben.