Big city live! (befejezett)

Luca/6

– Miket mondtál anyádnak? – Zalán hangja meglepően magasan szól, ahogy a telefonba visít. Belerezonál a dobhártyám, még a szemem is könnybe lábad, de csak részben a fájdalomtól. A szívem nagyot és nehezet dobban, a mellkasomon megül a bűntudat súlya. Ebből már nincs menekvés, a hazugság hazugságokat szül, és én talán soha nem tudok ebből kimászni.

Óvatosan félreteszem a gitárom, de így is halkan koppan a parkettán, amitől dallamosan berezonál az egész hangszer. Kipillantok az ablakon, Lilla tart éppen hazafelé, ugrándozik a macskaköves járdán. Szívesen cserélnék most vele. – Zalán, először is, nyugodj meg!

– Nem nyugszom meg, Luca, úr isten! Egyáltalán honnan jött neked ez az egész? Mi a fene ütött beléd? Így akarsz bosszút állni?

Tudom, hogy aljas dolog, mégis előbb fel akarom mérni, pontosan mi történt, mivel traktálta anyám, aztán majd utána megpróbálom valahogy helyrehozni a dolgokat. Az apró kanapé méregzöld huzatát kapargatom, miközben próbálom összeszedni a gondolataimat. Hátradőlök, fölöttem a galéria deszkalapjai szaladnak, a fa helyenként hibás, sötétebb barna foltok tátongnak rajta. – Először is, meséld el, mi történt, mert magamtól nem bírom kitalálni, milyen őrültség ütött anyámba, ezt te is tudod! – övön aluli, de talán hatásos.

A vonal túloldalán Zalán egy nagy, súlyos levegőt vesz, mint aki átlát az olcsó kis játszmámon. – Azzal keresett meg, hogy én azért dobtalak ki téged, mert neked nem lehet gyereked. Azt mondod, hogy ezt teljesen magától találta ki, és neked semmi közöd hozzá?

Eldőlők a kanapén, és a hajamba túrok. – Nem tudom, honnan vette, hogy te ezért szakítottál velem, én ilyet biztos, hogy nem mondtam neki!

– De olyat igen, hogy nem lehet gyereked?

– Öh, nézd, ehhez neked semmi közöd!

– Honnan veszed, hogy nem lehet gyereked?

Gondolhattam volna, hogy ilyen egyszerűen nem fogom lerázni. A hajamat az ujjam köré csavarom, majd elengedem, és kezdem elölről. Annyira szeretném letenni a telefont. – Mert nem lehet!

– De Luca! Egy ilyen dolgot hosszas nőgyógyászati vizsgálat után jelentenek ki az orvosok, és csak akkor vizsgálják, ha az ember akar is gyereket!

– Jó, azért mondtam, mert folyton ezzel a témával nyaggatott, minden felfázásom után. Így sokkal egyszerűbb lesz!

Zalán nem válaszol. Lassan felülök, nézem, ahogy a fák leveleit fújja a szél, nézem, ahogy jönnek-mennek az emberek az utcán. Minden olyan tavasziasan vidám, és könnyed odakint, miközben minden annyira nehéz idebent. – És arra nem gondoltál, hogy az igazat mondd neki, hogy azért szakítottunk, mert meleg vagy? Akkor sem lehet gyereked!

– Nem azért szakítottunk Zalán, hanem azért, mert megkeféltél egy másik csajt! – magamból kikelve ordítozok vele, miközben érzem, hogy remeg az ajkam.

– Nem, először te szakítottál velem, csak azután... - kezdené, de a szavába vágok.

– Azután egyből egy másik csajnál vigasztalódtál. Most mit akarsz tőlem? Te nem szeretsz engem, én se téged, az anyám meg hülye! Szerintem ne beszéljünk többet egymással.

– Kiváló ötlet! – kiabál vissza. – Amúgy az alma nem esik messze a fájától, te sem vagy normális!

Azzal rámvágja a telefont. És én ott maradok a szobámban, elzárva a tavasztól, bezárva a saját sötét hazugságaimmal. Mennyire igaza van, úr isten!