Bungou Nyugat

15. K je dvojité és Jenő

Ougai Mori POV

- Lám, lám, lám. Kit látnak szemeim. Csak nem a "Nyugvók királya"? - Húzta fel az állát a szőke hölgy, aki kilépett a repülőből.

- Te is hiányoztál Agatha. - Horkant egyet Madách mellettem.

- Látom új barátokat szereztél. Most viszont nem miattad jöttem. Biztos forrásból tudom, hogy ő itt van. Úgyhogy jobb, ha elvezetsz hozzá. - Mosolyog álszenten a hölgy.

- Álmodban sem! - Köpi a szavakat Madách.

- Maguk ismerik egymást? - Tudakolom, amivel elérem, hogy a nő végre rám nézzen.

- Már hogy ne ismernénk. Mindenki ismeri őt. - Húzza fel az orrát a hölgy, mikor is megjelenik a kisfiú, aki most idősebb alakjában van és a ruhája nyakánál fogja a Kaffka kisasszonyt.

- Te meg mit keresel itt? - Néz aggódva a gyerekre Imre és lép egyet felé.

- A szokásos reakciója volt Agathára, úgyhogy el kellett hoznom. - Jelenti be a fiú, mintha mi sem lenne természetesebb.

- Oh, Franz, hát te is itt... - Kezd bele csillogó szemekkel a hölgy, mikor is hirtelen a semmiből egy bicskát nyomnak a torkához.

- Attila! - Hallom meg magam mellől Edogawa úr hangját.

- Ha csak egy kicsivel is közelebb mész Ferkóhoz, akkor ismeretség ide, ismeretség oda elválasztom a fejed a nyakadtól. Értve vagyok? - A kalapos férfi szemében ugyanaz a rideg tűz csillog, ami miatt ő lett a Magyar Hóhér.

- Minden rendben? Repülőt hallo... - Jelent meg a maradék két hölgy, de amint meglátják a szőke nőt azonnal Franz köré sietnek.

- Mi az buli van? - Hallom meg Dazai hangját, akire meglepetten nézek, mikor a vendégségemben lévő három orosszal megjelenik.

- Ki mondta, hogy kiengedheted? - Nézek Dazaira, de Dosztojevszkij felé biccentek.

- Az úr megkeresett és közölte, hogy beszélni akarnak Dosztojevszkij úrral. Nem mondhattam nemet, aztán meg hallottuk, hogy hangzavar volt és feljöttünk. - Vonja meg a vállát, de nem engedi el Dosztojevszkijt.

- Mi van mind itt vagytok csak az nem, akit én keresek? - Horkant Agatha Christie, akitől ekkor már ellépett a Magyar Hóhér.

- Guten Morgen Agatha! Csak nem engem keresel? - Lép ki a tetőre vezető ajtón zsebre tett kezekkel Michael Ende.

- Ende. - Csillognak a nő szemei, mikor meglátja a férfit. - Az ajánlatom még mindig áll csatlakozz hozzánk, köztünk kiteljesedhetsz. Szebbé tennénk a világot. - Mondja teljes beleéléssel, de a szemüveges őszülő hajú férfi csak megrázza a fejét.

- Még mindig nem akarok hozzátok csatlakozni. - Jelenti be, majd odalép Madách Imre mellé.

- Csak elpazarékolod a hatalmad köztük. - Horkant Agatha, mire én gyanakodva nézek Michael Endére. Milyen hatalomról beszélhet az angol hölgy?

- Tudod most akkor se lennék a hasznodra, ha akarnék. Mert valaki elvesztette a könyvem. - Néz szúrós szemmel Imrére, aki nyel egy nagyot, majd átkarolja a férfi vállait.

- Mondtam már, hogy sajnálom Ende. - Hajtja le a fejét.

- Bocsánat hogy közbeszólok, de honnan tudta, hogy itt vagyunk? - Szólal meg mögülem Arany János és mikor meglepetten visszanézek rá, ott áll mellette Petőfi Sándor is.

- Mondjuk úgy, hogy volt egy kis segítségem. - Horkant a nő, ahogy int egyet, mire a repülőből kivezetnek három férfi.

- Imre. - Valószínűleg köszöntek egymásnak, de nem értettem egy szót se az ügyből, amíg Madách újra át nem vált japánra.

- Késtetek. - Jelenti ki, mire a világos barna hajú férfinek kitágulnak a szemei.

- Az lehetetlen a K je dvojité sose késik. - Húzza ki magát a férfi.

- Mondom, hogy késtetek szerencsétlenek. - Rázza a fejét Madách.

- Nyugodj meg, Frici. Csak húzza az agyad. Percre pontosak vagyunk. Még csak nem is estünk a 80 nap alatt a föld körül problémába. - Veregeti meg a világos barna hajú férfi vállát a sötét barna hajú férfi.

- Ez azt jelenti, hogy nyertük a fogadást! - Lelkesedik a világos barna hajú. - Jöttök nekünk száz koronával! - Mutat Imrére, aki fintorogni kezd.

- Ugye tudod Frigyes, hogy a korona már nem fizetőeszköz? - Jön a kérdés Imrétől.

- Itt a cukrotok double K. - Lép oda a két férfihoz egy zacskó cukorkával Széchenyi István.

- Te ezt mindig magadnál hordtad Pisti? - Hápog a világos barna hajú férfi.

- Örülnétek neki, ha azt mondanám, hogy igen, mi? A főnök tudta, hogy úgyis mindent megtesztek, hogy megnyerjétek a fogadást, úgyhogy félre volt rá rakva a pénz, de amúgy nem csak reggel óta, végtére is vele utaztatok. - Biccent a csapat harmadik tagja felé.

- Áruló vagy Jenő! - Néz a másik kettő egyszerre a vörös hajúra, aki felemeli a kezét.

- Hé, most mit csináltam. Nem tehetek róla, egyezség meg minden tudjátok. - Ellenkezik a férfi.

- Na azért nem vagy a K-k tagja. - Horkant egyet a világos barna hajú.

- Véletlen se azért mert nem K-val kezdődik a nevem. - Forgatja meg a szemeit a vöröske.

- Azt meg tudnánk oldani egy becenévvel. - Rázza meg a fejét a sötét barna hajú.

- Mi ez a nagy tömegtalálka itt? - Jelenik meg Ady Endre is. - Oh, kézcsók Agatha. - Biccent egyet a nő felé a férfi.

- André! Mit keresel itt? - Kérdezi meglepetten a nő.

- Mit gondolsz mit? - Néz a férfi előbb a külföldi csapatra majd a nőre.

- Na ne! Ne mondd, hogy a Dekadencia addig süllyedt, hogy csatlakozott a Nyugathoz. - Bukik ki a nőből, ami elég ahhoz, hogy én és Fukuzawa is eltátsuk a szánkat, azonban a megszólított férfi csak hangosan felnevet.

- Azt hiszem tévedésben van Agatha drága. - Kuncog a férfi. - A Dekadencia már megalapulása óta együtt dolgozik a Nyugattal. - Mosolyog Ady Endre.

- Ti őrültek vagytok mind a ketten. - Mutat a nő előbb Ady Endrére, majd Michael Endére. - Mégis miért akarna bárki is a Nyugat tagja lenni. Egy csapat semmire se jó képesség használó, egy holdkóros vezérrel az élükön. - Puffog a nő és szó szerint látszik, hogy vörösödik a feje a haragtól.

- Hé, kikérem magamnak nem vagyok holdkóros és a csapatom tagjai nem semmirekellők! - Szorulnak ökölbe Madách Imre kezei.

- Oh, mintha annyi értelme lenni bármelyiknek. Ez a kettő például az egyik titkot tud tartani, a másik úgy tud viselkedni, mint egy átlag ember, aztán van itt egy szadistád is. Na arról a pedofil oroszról meg ne is beszéljünk, akinek csak annyi a képessége, hogy egy lollit tud magának megidézni. - A nő hangja minden szóval egyre hangosabbá válik, viszont mikor az utolsó szót kimondja a hangulat hirtelen jegessé válik.

- Ez egy nagyon ostoba ötlet volt. - Suttogja József Attila valahonnan a bal oldalamról.

- Mit mondtál? - Lép két lépést előre a megsértett orosz.

- A perverz a lollival. - Ismétli meg a szavakat a nő, mire Bulgakov Imrére pillant.

- Szabad lesz Imre? - Jelenik meg közvetlen köztem és Madách között az emlegetett kislány.

- Igen. - Biccent a kérdezett, mire a kislány kihúz egy margarétát a koszorújából és lassan odasétál az orosz mellé, majd felé nyújtja a kis fehér virágot.

- Mester. - Mondja a lányka csillingelő hangon.

- És Margarita. - Suttogja a férfi megfogva a margaréta virágot, majd a kislány kezét.

- Kezdődjék a démonok bálja! - Mondják egyszerre, mire a világ elsötétedik körülöttünk.