Bungou Nyugat

71. Ez az én vérem

Valahol a Silmarilionban, E/3 POV

- Menekültök és halottak vagytok. - Ez volt az, amire a legtöbben reggel keltek. Egy csapat ember vette őket körbe és dárdákat tartottak rájuk.

- Nem arról volt szó, hogy valaki őrködik? - Nézett szúrós szemmel végig a fogvatartóikon Kazinczy Ferenc.

- Őrködtünk is. - Motyogja ajkain egy csúnya fintorral Franz Kafka.

- Csönd! Mindenki követ minket! - Adja ki a parancsot az idegenek vezetője. Így pedig a csapat összeszedi magát és hagyja, hogy megkötözzék őket.

- Merre megyünk? - Kérdezi vigyorogva Madách Imre.

- Angbandba. - Jelenti be komolyan az idegen. - Harcolni fogtok az oldalunkon Morgoth ellen. - Magyarázza, mire a képességhasználók csapata szinte egy emberként fordul Arthur Conan Doyle felé, aki csak megvonja a vállát.

- Halvány fogalmam sincs miről beszélnek. - Motyogja végül, azonban mielőtt bárki bármit tudott volna reagálni szavaira megindult a menet, abba az irányba, amerre előző nap Babits Mihály mutatott.

Hosszú órák múlva a csapat szó szerint egy háború kellős közepén találta magát. Mindenhol kardok csörögnek és testek buknak a földre. A fogvatartóik pedig egyszerűen elengedik őket és mindenkinek kardot nyomnak a kezébe, majd belökik a harcolók közé.

- Ezzel mit csináljak? - Kérdezi egy helyben állva és csak a fegyvert a kezében bámulva Juhász Gyula.

- Semmit Gyulus, hagyd, hogy én játsszak! - Vigyorodott el József Attila, viszont mielőtt megszerezhette volna első sebét Madách Imre elkapja a grabancát.

- Fontosabb dolgunk van ennél Attila. - Rázza meg a fejét a Nyugat vezetője, ezzel elérve, hogy a Magyar Hóhér nyafogni kezdjen. - Merre vannak? - Kérdezi Babits Mihályhoz fordulva.

- Túl közel. - Jegyzi meg a fogát csikorgatva Charles Dickens. - Érzem Dodiet. Abban a várban lesznek. Oda hív minket. - Jelenti be az említett épület felé biccentve.

- Akkor jobb, ha odamegyünk megnézni, hogy vannak. - Mondja egy biccentés után Madách Imre. - Dazai-san, Attila! - Fordul a két férfihez. - Ha oda érünk szeretném, ha megpróbálnátok semlegesíteni a két hölgy képességét. A többieknek segítenie kellene nekik eljutni a pároshoz. - Néz végig a csapaton, akik csak bólogatni kezdenek.

- Velünk mi lesz? Ha elég közel kerülünk Dodiehoz támadásra fog minket használni. - Fintorog Jane Austin nem is foglalkozva a háborúval maguk körül.

- Lefoglak titeket. - Vonja meg a vállát Kazinczy Ferenc. - És sétálunk egyet Miklóssal. - Fordul Radnóti felé, aki csak elvigyorodik.

- Te most komolyan bokrokban akarod őket elküldeni az Erőltetett menetre? - Kuncogja a kém, mire az ezüst hajú csak biccent egyet.

- Úgy a legegyszerűbb, ha nem akarjuk, hogy Attila elvegye a képességük. Márpedig ki tudja mikor lesz szükségünk a képességekre. - Mondja komoly hangon, mire többen bólogatni kezdenek.

- Akkor ezt megbeszéltük irány a vár. - Madách Imre szavaira a csapat meg is indul a vár felé. Egy ideig minden nyugodtan is megy, viszont mikor már éppen elérnék a várat olyan ellenségbe futnak bele, akik nem kerülik ki őket.

- Eresszetek. - Kuncogja Chuuya, ahogy megidézi a képességét csak hogy azonnal földre legyen nyomva. Példáját pedig a két állattá alakuló fiatal is követi.

- Megvannak az angyalok. - Motyogja Arthur Conan Doyle, mire Babits Mihály fúj egy nagyot.

- Gyula! - Kiáltja el magát, amivel eléri, hogy mindenki felé forduljon, ő viszont nem veszi le a szemét a még mindig elveszettnek kinéző Juhász Gyuláról.

- Igen? - Kérdezi lassan a férfi.

- Mutasd meg nekik mit tudsz. - Mosolyodik el a Figyelő vezetője, mire a megszólított lassan pislog párat.

- Biztos? - Tudakolja, de mikor csak egy biccentést kap válaszul, lassan elvigyorodik és lehunyja a szemeit, ahogy lassan mély levegőt vesz és kihúzza magát. - Milyen rég nem használtam már. - Mondja a tőle megszokotthoz képest meglepően gyorsan. - Lalala, lalala... - Kuncog egyet a férfi, ahogy felpattannak a szemei. - Ez az én vérem. - Neveti el magát.

- Mi történt Gyulával? - Kérdezi ijedt tekintettel Oláh Gábor. Mikor is a nevető férfi egyetlen ugrással kerül a legközelebbi ellenséges teremtmény elé és mikor lepofozza az szó szerint hanyatt vágódik és meg se mozdul. Ellenben a magyar férfi olyan gyorsan mozog, mintha maga a fény lenne, szinte alig látni az alakját és csak nevetésének hangját hallani.

- Használja a képességét. - Jegyzi meg Madách Imre. - Gyula azért olyan nyugodt általában, mert nem használja a képességet. Ilyenkor olyan, mintha megivott volna egy karton energia italt egy liter kávéra. Ezeknek esélyük sincs. Ha jól vettem le ennek a világnak angyalai vannak, úgyhogy lennie kell egy istenének is. Na már most Gyula a világ legerősebb lényének képességét másolja le. Legyen ez mentális, fizikai, vagy bármilyen más képesség. Úgyhogy Gyula jelenleg olyan erős, mint ennek a világnak az istene. Oh és ne lepődjetek meg hiperaktív lesz. - Teszi még hozzá a meséhez pont abban a pillanatban, amikor Juhász Gyula visszatér a csapathoz.

- Ez jó volt. Rég játszottam már ekkorát, bár kicsit többet is bele adhattak volna, a vége kifejezetten uncsi volt. Szóval mit állunk még itt? Gyerünk, gyerünk. Ott láttam fenn Agathaékat egy csapat erősebb lény mellett. - Hadarja a férfi. - Mentem volna oda is, de gondoltam ti is csatlakoznátok. - Magyarázza, majd el is indul a vár belseje felé. - Gyertek már vénségek! Mindjárt vége a bulinak! Nem akarunk lemaradni. - Vigyorog és még helyben is fut, csak hogy szavai után igazi futásba kezdjen.

- Én bírom ezt az új Gyulát. - Neveti el magát Ignotus Pál, mielőtt int a haverjainak. - Fogócska, aki elkapja Gyulát nyer! - Kurjantja, ezzel elérve, hogy a fiatalok nevetve meginduljanak a várba Juhász Gyula után.

- Meddig bírja? - Tudakolja Madách Imrétől ajkain egy halvány mosollyal Fyodor.

- Még úgy öt percig. - Kuncog a Nyugat vezetője.

- Ezt elmondhattad volna a gyerekeknek is Imre. - Rázza meg a fejét Michael Ende, ahogy elindul az előre szaladt csapat után.

- És rontsam el a játékukat? Dehogy, nem vagyok ennyire gonosz. - Teszi szívére a jobb kezét Madách Imre, mielőtt felnevetne és párja mellé lépne.

- Hogy lehet, hogy mi még egyszer se láttuk Gyulát így? - Vakarja a fejét Oláh Gábor.

- Nagyon meggondolja mikor használja, mert csak tíz percig aktív és utána tíz óra kell hozzá, hogy újra használhassa. - Teszi zsebre a kezeit Babits Mihály, miután elmagyarázta a helyzetet.

- Várjunk, akkor mikor leült velem sakkozni... - Kezdett bele a szemeit összehúzva Kazinczy Ferenc.

- Ha nyert, akkor valószínűleg használta a képességét Ferenc. Ezt nem nehéz kitalálni. - Mosolyodik el halványan Dessewffy József.

- Én nem akarok beleszólni, de biztos okos volt már most elhasználni ezt a képességet? - Tudakolja Dazai, ahogy a vár folyosóin követik Madách Imrét, aki pedig a fiatalok után megy.

- Gyula egy veszélyes kártya, ilyen állapotában nem lehet irányítani. Most nem a káosz teremtés volt a cél, ha hagyjuk, hogy a legnagyobb erőket győzze le, akkor nem lesz más kihívása és unalmában még elkezd minket támadni. Okosabb volt a gyengébbek ellen küldeni. - Vonja meg a vállát Babits Mihály.

- Megjöttünk. - Sziszegi a fogai között Arthur Conan Doyle. - Lehetne, hogy megkapjuk azokat a bokrokat, akármik is azok, mielőtt megpróbálok valami really stupid dolgot csinálni? - Kérdezi nagyokat pislogva és ezzel magára és az Óratornyosokra terelve a figyelmet.