Bungou Nyugat

13. Attila, ne!

Yokohoma, Dokk maffia központja, E/3 POV

Imre szabadulása után az "önkéntes" segítség programból a hétköznapok visszatértek a megszokott kerékvágásba a külföldi csapat és a két képességhasználó társaság számára. A város levegőjében feszült csend volt, mintha még a világ is arra várt volna, hogy kitörjön az égszakadás. Ez a feszült hangulat pedig csak rásegített arra, hogy az emberek könnyebben összevesszenek egymással. Így jutott el a helyzet oda, ahol éppen most volt.

- Fogd be! - Kiáltotta Akutagawa az előtte vigyorgó Attilának, aki csak felnevetett a fiú haragját látva. Ennek eredménye pedig az lett, hogy a magyar férfi vállát egy a japán fiú ruhájából előkerülő fekete szilánk teljesen átvágta.

- A picsába, szerettem ezt az inget. - Fintorodott el Attila, de meg se mozdult, mintha nem is érezné a fájdalmat, aminek át kellett járnia a testét.

- Én szóltam, hogy nem kellene összeveszned vele. - Vonta meg a vállát egykedvűen Ranpo, aki mint mindig most is Attila mellett volt és éppen egy piros kakasos nyalókát evett.

- Azt akarod mondani, hogy az én hibám? - Húzta fel az orrát a magyar férfi.

- Jó, elég a vitából. Jöjjön meggyógyítom. - Lépett oda Attila elé Yasano arcán egy széles vigyorral.

- Ne érjen hozzá Attilához! - Szólalt meg hirtelen Imre, aki ekkor lépett be a terembe Dazai és a két nagy főnök társaságában.

- Ha nem kezeljük belehal. - Jelentette ki egykedvűen a hölgy.

- Igen, Imre, ne hagyd, hogy belehaljak! - Bólogatott Attila.

- Akkor sem. - Ellenkezett Imre.

- Na jó, lehet egy kicsit meg kell hozzá halnia, de... - Kezdett bele Yasano, mire Attila szemei csillogni kezdek és a nő felé fordította a sérült vállát.

- Léci próbáld meg! Léci, léci! - Könyörgött.

- Attila! Tudom, hogy mazochista vagy, de nem ez a legjobb alkalom, hogy kísérletezz. - Tette csípőre a kezeit Imre, mire az említett megforgatta a szemeit.

- Meg tudom gyógyítani. - Jelentette ki Yasano.

- Sajnálom, hogy le kell lomboznom, de Attiláról van szó. Nem tudja meggyógyítani. - Sóhajtott Imre.

- Elrontod a játékomat Imre. - Fintorgott Attila, ahogy odaállt a férfi elé és kinyújtotta felé a kezét. - Csináld! - Jelentette ki, de Madách csak kuncogott egyet.

- Azt hiszem ez a feladat most jobb lenne, ha Mr. Dazaira szállna. - Mondta nyugodtan a férfi, mire Attila meglepetten pislogott rá.

- Mi? - Kérdezett vissza. - Miért?

- Olyan képessége van, mint neked. - Jött a válasz, ami elérte, hogy Attila tágra nyílt szemekkel nézzen a japánra.

- A Magyar Hóhérnak nincs is képessége. - Jegyezte meg Mori, amivel elérte, hogy említett figyelme azonnal rá terelődjön.

- Oh, igen csak ezért voltam mindig nyakig véres a csatatéren és ezért van az, hogy az a torokgyíkos kölök ott most csak a szemével próbál megölni ahelyett, hogy megint megtámadjon egy olyan nyúlvánnyal és ezért nem akarja Imre, hogy a kisasszony megpróbáljon meggyógyítani. - Vonta meg a vállait. - Szóval vissza témára, azt mondod Imre, hogy a fiatal úrnak is olyan a képessége, mint nekem? - Mutatott Dazaira.

- Csak neki nem kell hozzá a vére, elég, ha hozzád ér. - Kuncogott Imre, mire Attila eltátotta a száját és Dazai felé fordult.

- Várjunk, akkor nem azért tapizod mindig az őrült oroszt, mert együtt vagytok? - Jött a kérdés.

- Attila! - Szidta meg Imre.

- Most mi van? Miért nem tetszik senkinek, ha az arcába vágom, hogy kivel van együtt? Torokgyíkosunk is azon kapta fel a vizet, hogy azt mondtam együtt van Sanyi, meg Arany új haverjával. - Fintorgott Attila, mire Ranpo megrázta a fejét és megfogta a magyar ép kezét és maga után húzta.

- Gyere leápollak, mielőtt még valaki megpróbál megölni. - Hallatszott még a folyosóról a hang, mielőtt a csapat magára lett hagyva, hogy a japánok felfoghassák, hogy József Attilának, a Magyar Hóhérnak az a képessége, hogy a vérével semlegesíti a képességeket.

Mondani sem kell, hogy ezután mindenki kifejezetten óvatos volt, nehogy véletlen is, akár egy csepp vére is kifolyjon a férfinek. Így lett Attila a legújabb félelme több fiatal maffiózónak is és ezután sokkal többen figyeltek rá, mint előtte. Ezért lehetett az, hogy ma amikor a külföldi csapat összegyűlt egy kis terembe többen is jelent voltak olyanok, akik nem a csapathoz tartoztak.

- Közelebb is jöhet Mr. Nakahara, Attila nem fogja bántani. Nem kell félni. - Kuncogta Margit, aki éppen Ferkóval játszott dámát, ami a fiú minden figyelmét lekötötte.

- Maguk lehet nem félnek tőle, de igen is félelmetes. Én tartok tőle. - Jegyezte meg Chuya, de mégis közelebb jött a csapathoz és még páran követték a példáját a maffiózók közül, hiszen a nyomozó irodások már ott ültek a külföldiek mellett.

- Játszunk kérdéseset! - Kapta fel a fejét Ferkó. - Ki mitől fél? - Jött a kérdés, ami elérte, hogy mindenki elgondolkodva nézzen maga elé. Hosszú percekig csend volt a szobában, mikor is Ady Endre megköszörülte a torkát.

- Imrétől. - Jelentette ki, ezzel elérve, hogy a japánok meglepetten nézzenek rá.

- Igazad van André, Imrétől! - Biccentett határozottan Arany, majd a szoba egyik sarkában szunyókáló Madáchra sandított.

- Imre félelmetes. - Értett egyet Selma is, aki éppen a Nils tollait tisztogatta, kijelentését pedig a külföldiek csapatának szinte minden tagja megismételte.

- Maguk együtt utaznak egy olyan emberrel, aki ha a saját vérében fürdik szinte érinthetetlen és tőle félnek? - Kérdezte értetlen tekintettel Chuya, ahogy az alvó Imrére mutatott.

- Mindenki Imrétől fél a legjobban, aki mást mond, az hazudik, vagy még nem ismeri őt. - Jelentette ki Bulgakov és fordult vissza a könyvéhez, ölében Margarita pedig egy újabb virágkoszorú elkészítésével volt elfoglalva.

- Még mindig nem értem mi olyan félelmetes benne. - Horkantott egyet Chuya, mire Attila sóhajtott egyet és felállt a keresztrejtvénye mellől, majd odalépett a vörös hajú japánhoz.

- Figyelj, mert csak egyszer mutatom meg. - Vett egy mély levegőt a Magyar Hóhér, majd előhúzott egy bicskát és kinyitva azt odalépett az alvó Madács Imre mellé, majd motyogott valamit az orra alatt, valószínűleg magyarul, mert a külföldiek csapatából többen is rosszallóan néztek rá és Margit az arcvonásaiból kiindulva le is szidta a férfit. Azonban Attila mintha meg se hallotta volna a szavakat egyszerűen a hátára fordította Imrét és gondolkodás nélkül a torkába vágta a kését. Viszont mielőtt a kés találkozhatott volna a bőrrel a penge kirepült a magyar férfi kezéből és ha az nem mozdul el, akkor elvágta volna a nyakát, de így csak egy halvány karcolást kapott.

- József Attila! - Dörrent fel hirtelen Madách hangja és ült fel a férfi, majd tűzben izzó szemekkel nézett a fiatalabb férfire. - Most aztán kihúztad a gyufát, ezért büntetést fogsz kapni. - Mutatott rá mérgesen, mire Attila megforgatta a szemeit.

- Mit csinálsz? Szobafogságot adsz? - Kérdezte ironikusan, mire Madács elvigyorodott.

- Oh, ne aggódj sokkal rosszabbat. - Ígérte Imre, de Attila csak visszaült a keresztrejtvény mellé nem is foglalkozva a már megint lesokkolódott japánokkal.