Bungou Nyugat

23. Ha álom az élet

Dazai Osamu POV

- A Nyugat tíz alapszabályának egyike, hogy "nem hagyjuk Aranyt akárhol elaludni"! - Jelenti ki komolyan Madách Imre.

- Hé! Te is mindig alszol! - Mordul fel a fiú mellettem.

- De nekem lehet akárhol aludni, neked meg nem! - Kontráz rá a Nyugat feje.

- Ha számít valamit, nem sok választásom volt egy golyót eresztettek a homlokába. - Mondom komolyan, mire mindenki kérdőn néz a fiúra mellettem a Nyugaton és Chuuyan kívül.

- Én is így néztem a legutóbb. - Jegyzi meg a narancssárga hajú maffiózó fiú és fonja össze maga előtt a karjait. - Ha alszik begyógyulnak a sebei. - Magyarázza tovább, mikor most mindenki felé néz kérdőn.

- Akkor miért nem lehet elaludnia? - Teszem fel a logikus kérdést, mire a fiú elvigyorodik mellettem.

- Arany képességének a része, hogy mikor alszik látomásokat lát a jövőről. - Válaszol kérdésemre a fiú helyett Madách Imre. Szavaira viszont ijedt tekintettel nézek rá erre a bizonyos szőke fiúra, aki úgy áll mindenki figyelő tekintete alatt, mintha nem jelentene neki semmit.

- Hát így már értem hogy tudtad eltörni annak a fehér ruhásnak az orrát. - Jegyzem meg jobb híján, de leginkább csak azért, hogy eltereljem a gondolataim arról, hogy a fiú megállított pont az előtt, mielőtt kimutattam volna a maffiás énemet, szavai pedig most itt visszhangzanak a fejemben.

"Még nem kellene megmutatnod magad. Korán van hozzá, hogy neki kezdj." Most már tisztán értem a figyelmeztetést a szavak mögött, az igazi jelentést: Jobb, ha még nem mutatod meg az igazi arcod senkinek, mert abból csak bajod lesz. Van egy olyan érzésem, hogy ez a figyelmeztetés most egy ideig itt fog keringeni a fejemben akármit is teszek. Ez pedig még nem is lenne akkora baj, ha nem lenne ott a másik dolog, ami egyértelműen következik az elsőből. Ha figyelmeztetett arra, hogy mit ne csináljak, akkor tudnia kell, hogy képes vagyok rá és hogy mit tehettem volna, szóval kifejezetten óvatosnak kell lennem ezentúl a közelében.

- Fehér ruhás? - Hallom meg Mori kérdését, de nem válaszolok rá, csak Arany János arcát nézem, aki összehúzza a szemöldökét, majd a Nyugat vezetőjéhez fordul.

- Te Imre, figyelj mondom a leírást, mondd meg ismered-e. - Jön a komoly hang a fiú szájából.

- Lássuk a medvét János. - Vigyorog Madách Imre, mintha valaki éppen cukorkát adott volna neki.

- Durván száznyolcvan centi, vékony, talpig fehérbe, halvány bőr, fehér haj, halványkék szem, fél szemén szemkötő, a másikon egy sebhely valószínűleg jó régi, már nagyon halvány. Rövid haja van, egy hosszú fonott tinccsel, ja meg olyan ruhái, mintha egy bohóccal futott volna össze és öltözéket cseréltek volna. - Itt a fiú elgondolkodik, majd felemeli az egyik mutató ujját. - Ja és oroszos akcentus. Addig nem maradtam, hogy sokat hagyjam beszélni, de a "Te kis"-t teljesen úgy mondta, ahogy Bulgakov szokta, mikor Sanyi az agyára megy. - Vonja meg végül a vállait a szőke fiú. Madách Imre pár pillanatig elgondolkodva bámul maga elé, fél kézzel az állát fogva és szemeit ide-oda mozgatva, mintha az emlékeiben keresne valamit.

- Kis cilinder a fején oldalra billentve és hosszú fehér köpeny? - Vigyorodik el szélesen és csettint egy nagyot hosszú percek múlva. Mikor pedig felnéz Arany Jánosra szemében játékos csillogást látok, mintha a legjobb viccet hallotta volna.

- Pontos, ahogy mindig Imre. - Húzódik egy halvány mosolyra a fiú arca és fonja össze maga előtt a karjait. - Szóval ki az úriember, akivel szemben állunk? - Teszi fel a kérdést, ami engem is kifejezetten érdekel.

- Gogol. - Vonja meg a vállát egykedvűen Madách, mintha ezzel mindent megmagyarázott volna.

- Nikolai Gogol? - Lepődik meg és kérdez Bulgakov a külföldi csapat vezérétől és még a kis Margaritája is felkapja a fejét a páros felé, mikor a férfi megszólal.

- Ismered? - Kérdezi kíváncsian Arany, de a kifejezetten ijesztő képességgel megáldott férfi csak megrázza a fejét.

- Csak a nevét, sose volt hozzá szerencsém. Neked Anton? - Néz a Nyugat másik orosz tagjára, aki a közelében ül.

- Nekem se, de mókamester hírében áll. - Teszi hozzá a férfi, mire Madách Imre komolyan néz rá, a férfi viszont csak elfintorodik. - Ne nézz így rám, senkinek se ment még annyira az agyára, hogy ki akarja nyírni. Nem tudok semmit róla. Ha infót akarsz, nem tőlem kell megszerezned. - Emeli fel a kezeit a levegőbe, amivel eléri, hogy a magyar férfi elnevesse magát.

- Ne aggódj Anton, nem akarok semmit tőled. De igazad van tényleg egy vicces fickó. - Gondolkodik el a magyar férfi.

- Szóval te tényleg ismered. - Jegyzi meg Arany János, a kérdezett férfi viszont csak jobbra-balra kezdi döntögetni a fejét, miközben felemeli a jobb kezét és széttárva a tenyerét rázni kezdi azt és még fintorog is egyet.

- Hát azért az túlzás, hogy ismerem. - Mondja mielőtt leengedné a kezét és rendbe tenné a vonásait, hogy megint vigyorogni kezdjen. - De néha amikor összefutunk elmegyünk együtt inni.

- Ti komolyan összejártok piálni? - Szólal meg most József Attila, aki eddig szó szerint eltűnt a tömegben.

- Összejárni Bulgakov jár össze Dosztojevszkijel, mi csak elmegyünk lerészegedni, ha véletlen összefutunk. Most mit néztek így? - Tárja ki a karjait maga körül Madách és néz végig a teremben ülőkön. - Van róla fogalmatok, hogy milyen nehéz olyan ivócimborát találni, aki nem akar veled beszélgetni, amikor a kellemesen becsiccsentett és a kurva részeg határán állsz, és helyette a kezedbe nyom még egy pohár vodkát? - Tudakolja, amivel eléri, hogy a Nyugatosok a szemüket forgassák.

- Ha lehet most hanyagoljuk, még fáj a fejem a golyótól Sanyi. - Szólal meg hirtelen mellettem Arany János, mikor is a szobába berohan egy alig az alsó lábszáram feléig felérő hiéna, ami azonnal emberi alakot ölt és elkapva a szőke vállát maga felé fordítja, arcán és szemein tisztán kivehető az aggodalom.

- Nem megmondtam már ezerszer, hogy ne hagyd magad lelövetni Jani? - Fintorodik el, ahogy fél kézzel a zsebébe nyúl és egy kendőt elővéve letörli a vért a fiú homlokáról.

- Mondtam már, hogy vannak olyan dolgok, amiket nem szabad elkerülnöm. - Sóhajt egyet Arany, mintha ezt a beszélgetést, már sokadjára játszanák el egymás között.

- És ez neked jó ok arra, hogy lerázz engem és elmenj bajba kerülni vigyorival? - Mutat rám a barna hajú és vörös szemű fiú.

- Várjunk, akkor neki nem kellett Madách úrral beszélgetnie? - Kérdezem, mikor eljut az agyamig, amit a frissen megjelent Petőfi mondott.

- János! - Mordul rá barátjára a barna hajú fiú, mire az említett lehunyja a szemeit.

- És ahogy a golyót, úgy ezt se tudom elkerülni. - Jelenti ki, mielőtt magához ölelné a hevesebb fiút és a saját nyakához szorítaná a másik fejét, aztán elkezdi simogatni Petőfi Sándor haját és valamit motyogni egy újabb ismeretlen nyelven. Nekem pedig olyan érzésem van, mintha valami olyannak lennék a tanúja, amihez semmi közöm sincsen.