Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

NÉGY

1 héttel később:
Egy hèt telt el, egy unalmas eseménytelen hèt, ès most éppen rajz órán ülünk.

-Gyerekek úgy döntöttem, hogy ma azt rajzoltok amit szeretnètek.-mondta Miss. Sharlotte.
Mindenki díjazta az ötletet. Neki láttam a rajzolásnak.

~*~
-Farkas?-kérdezte furcsállva Cameron, mikor már majdnem végeztem a rajzommal. Kérdését csak egy bólintással díjaztam,nem igazán szokott velem beszélni, akkor én miért beszéljek vele?-Miért pont farkas?-hallottam meg újra hangját.

-Tényleg érdekel?-szólaltam meg újra, mire bólintott.-Jó de ígérd meg,hogy nem nézel hülyének.

-Megígérem.

-Hiszek a természet feletti lényekben, mint a vérfarkas, démon meg ilyesmi. Ja és az egyik kedvenc állatom a farkas.-mondtam komolyan.

-Értem, és miért is kellett volna hülyének néznelek?-kérdezte kíváncsian.

-Mindenki az hiszi bolond vagyok amiért ilyen dolgokban hiszek.

-Szerintem ez hülyeség. Mindenki azt hisz amit akar. És ki tudja....lehet léteznek.

-ÚR ISTEN!-mondtam, mire furán nézett rám.-Köszönöm, hogy igazat adsz nekem.

-Nincs mit.-mosolygott. Annyira jól néz ki amikor mosolyog!! -És milyen lényekben hiszel még?

-Öm...-gondolkoztam el. -Tündérek és egyszarvúk biztos nem létezek. De a szellemekbe, vámpírokba igen...azokban hiszek.

Éppen mondani akart volna valamit, de megszólalt a csengő.

-A következő órán leosztályozom a rajzokat.-mondta Miss Sharlotte és kilépett a teremből. Vele együtt távozott az osztály nagyobb része, beleértve Cameront is.

-Mizu csajszi?-jöttek oda hozzám barátaim.

¤Cameron Dallas¤

Elfogadtam a farkasok ajánlatát és azóta egész jól kijövünk egymással, már Nash is beilleszkedett a csapatba.

A rajz óra szörnyű volt...mint minden másik óra. Az meg, hogy kiderült Nicole hisz bennünk az kicsit durva, bár így egyszerűbb minden. Ha kell megtudom úgy védeni, hogy elmondom neki az igazat.

-Cameron...-hallottam meg Shawn hangát.

-Mi az?

-Itt vagy velünk?-kérdezte Gilinsky.

-Ja.-morogtam.

-Ja persze.-szól be Jonhson a kis agyturkász.

-Mássz ki a fejemből!-förmedtem rá.

-Jól van...nyugi van.-mondta. És vészóra megszólalt a becsengő, így hát elindultam az órára. -Mocskos fantáziád van amúgy.-szólt be azért még Johnson.

-Kapd be!-mondtam lazán és otthagytam őket.

~*~

-Nem! Nem mondhatsz neki semmit.-már századjára esik nekem, pedig elsőre is megértettem.

-Jól van már, felfogtam.-mondtam unottan.

-Hogy mondtad?

-Felfogtam...nem mondom el neki, hogy él az apja és vámpír, nem mondom el hogy egy sereg nyomorult megakarja ölni és azt sem mondom el neki, hogy vámpír vagyok, de azért még jóba lehetek vele?

-Nem!

-Akkor ezt megbeszéltük.-mondtam és felmentem a "szobámba".

-Cameron.-hallottam meg lentről Dylan hangját. Kinéztem az ablakon és lent volt az egész bagázs, így hát szépen kiugrottam az ablakon.

-Császtok.-mondtam és elindultunk az erdő felé.

-Nem érdekel amit mondott ugye?-kérdezte Dylan.

-Miért érdekelne? Ő nevelt fel azóta... De nem érdekel. Nem az apám, az övé igen, de az se érdekel. -mondtam komolyan.

-Szóval nem csak a vérére pályázol a csajnak?-kérdezte Taylor.

-Nem. Bár ez szerintem egyértelmű.

-Most már.-nevetett Johnson.

-Köszi szépen....Nash hol van?

-Azt hittem veled jön..-nevetett fel Dylan.

-Hát de nem.-mondtam és vissza fordultam a ház irányába.

-Itt vagyok.-szólalt meg az egyik bokor (?)

-Anyám.-nevettem fel mikor a bokorból kimászott Nash.-Azt hittem megtanult a bokor beszélni.-nevettem és a mondandóm végére mindenki nevetni kezdett.

-Hát te sose leszel normális.-veregette meg a vállam Nash.

-Na ne mond.-nevettem tovább, nevetésem egy farkas vonyítás zavarta meg.

-Mi a fasz?-kérdezte Nash, mivel a többiek a hang irányába mentek.

-Passzolok.-mondtam és mentem én is. A hang egy nemvárt eseményt jelzett, mivel megjelent egy kisebb csapat a közös ellenségünktől. -Baszd ki.-morogtam....

xxxxxx

Sziasztok!

Íme itt egy újabb rövid részecske.

A következő rész tartalmából.

¤ Antonia Peterson ¤

Éppen hazafelé tartottam...egyedül, mikor megláttam Őt ahogy az úton sétál, szintén egyedül. Erőt vettem magamon és oda ballagtam mellé.

-Sz-szia.-köszöntem neki, mire ő kicsit meglepetten rám vezette tekintetét.

-Szia.-mosolygott rám. Az a mosoly 😍😍-Mit szeretnél?

-Öm én csak.... nem is tudom, csak barátkozni?-kérdeztem még magamtól is....

***És ez még nem minden....a következő részben elég fura dolgok fognak történni. ***

Remélem tetszett/tetszik/tetszeni fog a rész.

xXPuding