Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

01.

Átlagos èlet

~ Hope Dallas ~

15 èvesnek lenni egyszerű. Túlságosan egyszerű.. Vágyom a kalandra. Vágyom az adrenalinra. Mióta az eszemet tudom átlagosak vagyunk èn ès Jackson. Pedig egyáltalán nem kellene annak lennünk. Hiszen hibridek vagyunk.. Mèghozzá nem is akármilyenek.

7 èvesek voltunk mikor megtudtuk, hogy mi nem átlagos gyerekek vagyunk. Persze kis 7èves fejjel nem èrtettem, hogy mi is van. De utána minden logikus lett. Hogy mièrt fèltettek anyáèk annyira, hogy mièrt nem betegedtünk meg soha, hogy mièrt nem szereztünk egyetlen egy horzsolást sem.. Mert mi mások vagyunk...mások mègis olyan átlagosak. Kikèszít ez az egèsz... Apának ilyen idős korában már jelentkeztek a kèpessègei. Mi pedig itt vagyunk 15 èvesen...ès túl átlagosak vagyunk.
Vajon ez az jelenti, hogy soha nem lesz kèpessègünk? Hogy ilyenek maradunk?

Abban hogy átlagos vagyok egy jó dolog van... Úgy hívják, hogy David. Ő a leghelyesebb..legidiótább ès legcukibb srác a suliban. Persze èn csak a távolról figyelő lány vagyok..számára csak egy furcsa strèber.

-Hope.-bökte meg a vállamat Jackson, mire èszhez tèrtem a merengèsemből.

-Igen?-kèrdeztem idegesen. Nem hiszem el, hogy kizökkentett a gondolataimból.

-Azt kèrdeztem, hogy nem jössz deszkázni..? Szètt unom az agyam. A srácok meg nem èrnek rá.-mondta szemforgatva.

-Öm...nem..nincs kedvem.-morogtam.

-Hát kösz..nem is tudom minek vagy...sose csinálsz velem semmit!-mondta, mire nagy szemekkel nèztem rá. -Elegem van már abból, hogy van egy testvèrem ès mègis mindig egyedül vagyok.

-Ohh?? Hogy te egyedül? Ès neked van eleged..? Akkor èn mit mondjak?-akadtam ki. -Neked legalább vannak barátaid...Èn tènyleg egyedül vagyok!-kiabáltam vele, mire anya jelent meg az ajtóban.

-Mi törtènt?-kèrdezte, mire nem szóltam semmit csak az ablakon bámultam ki.

-Semmi fontos anyu...semmi fontos..-mondta Jackson ès mindkettem kimentek az ajtón.

Szuper! Persze...hagyj megint egyedül..mindenki hagyjon megint egyedül..biztosan csak erre vágyom..hogy mindig egyedül legyek...

Èppen az ablakon bámultam kifelè, mikor megláttam Alex-et. Anyáèk azt mondják szólítsam bácsinak...de hogyan lehet valaki olyat bácsinak hívni aki majdnem veled egyidős...legalábbis külsőleg.
Kimásztam a szobámból..a mai napon elsőnek ès elindultam Alex 'bácsihoz'.

-Jèè..itt az èn is unokahugom.-mondta amint megláttot ès már szètt is tárta a kezèt amibe èn belevetődtem. Szeretem őt...ő legalább figyel rám...jó persze anyáèk is, de Alex más ő olyan mintha Jackson helyett testvèrem lenne. -Na mi az töpszli?-kèrdezte, mire morcosan elhúzódtam tőle.

-Mondtam, hogy ne hívj töpszlinek.-morgom ès elindulok a konyhába mert már kezdek èhes lenni.

-Szia Alex.-öleli meg anya, majd rám nèz..olyan szemekkel mintha valami rosszat tettem volna.

-Mi az?-kèrdezem felvont szemöldökkel.

-Mi volt az előbb ez a veszekedès?-kèrdi mire megrántom a vállam.

-Semmi fontos. Csak nem mentem vele ès az a baja.-mondom, mire anyu sóhajt egyet.

-Na jól van. Èhesek vagytok?-kèrdi, mire mindketten bólintunk. -Na, akkor üljetek le, èn hozom a kaját.
Szofogadóan foglaltuk helyet az asztalnál.

-Na miújság?-nèzett rám kíváncsian Alex.

-Semmi új..ugyan olyan minden.-mondom kicsit szomorúan.

-Ne aggódj! Egyszer ígyis meg kell törtènnie.

-Jó...de mikor?-nèzek szemèbe kètsègbe esetten.

-Azt sajnos nem tudom.-mondta egy halvány mosollyal.
Anya is megèrkezett az ètellel ès neki láttunk a kaja pusztításnak.

-Na..mi jónak köszönhetjük látogatásod?-kèrdezi anya Alex-et mire az elmosolyodik.

-Hát már nem is látogathatlak meg csak úgy?-kèrdi mire anya felnevet.

-Dehogy nem. De tudom, hogy szeretnèl valamit.

-Hát ma nem. Csak Hope-èrt jöttem...ha nem bánod elrabolom.-mondja mire nekem tágra nyílnak szemeim.

-Elrabolod a lányom..? Hívjam a rendőröket vagy most mi legyen?-kèrdi mosolyogva anya.

-Te tudod. Na de akkor nem baj ugye?

-Hát ha Hope szeretnè èn nem bánom.-mondja anya mire egy 1000wattos mosoly jelenik meg arcomon.

~*~

-Hová megyünk?-kèrdezem meg mire elmosolyodik.

-Eltöltünk egy napot átlagos emberekkènt...te pedig nem csak a szobádban fogsz depizni.-mondja mire furcsán nèzek rá.-Ajh..elsőnek allatkert utána vidámpark.-mondja mire belőlem kitör a nevetès.

-Ez most komoly?-kèrdezem nevetve.

-Halál komoly.-mondja majd az utatnak szentelte figyelmèt.  Èn beletörődök a mai nap sorsába ès az ablakon kezdek el kifelè bámulni.

~*~

A mai nap tènyleg fenomenális volt..de komolyan, azt hittem, hogy majd megint egy unalmas vidámparkozás lesz..erre Alex-el, ez teljesen lehetetlennek bizonyult. Mivek bármit csináltunk elidiótáskodta..mintha nem is annyi èves lenne amennyi, hanem, mintha valami ötèves kisfiú lenne. Nagyon èlveztem a mai napot. Legalább nem kellet azzal foglalkoznom, hogy milyen "tökèletes" az èletem. Az biztos, hogy ezt kár lett volna kihagyni..

-Na, hogy èrezted magad?-kèrdezte miközben èn a vattacukrom ettem.

-Köszönöm..-mondtam kicsit megatódva. -Nagyon jól.-mosolyogtam rá, mire ő is elmosolyodott.

-Ennek örülök.-mondta vidáman.-Most viszont menjünk..mert anyád tènyleg azt fogja hinni, hogy elrabollak.-nevetett. Beülltünk az autóba ès már indultunk is haza. Útközben hallkan szólt a zene, míg mi továbbra is elszórakoztunk.
Otthol kiszálltunk, ès miután Alex beköszönt már ment is haza.

***

Sziasztok!!
Hát itt lenne az első külön rèsz..nem tudom mikor lesz a következő..de igyekszem. 😉

KELLEMES HÚSVÈTOT NEKTEK! 🐰🐇❤

Remèlem tetszik nektek. Ha igen jelezzètek! 😉❤

xXPuding