Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

3. ÉVAD->TIZENHÁROM

¤ Cameron Dallas ¤

Emlékszem még a Gilinsky-vel folytatott beszélgetésünkre. És emlékszem mit ígértem Nic-nek is..de félek. Félek attól, hogy valami rosszul sikerülne. Hiszen már nem csak egy szimpla vámpír harapná meg.

"-Mit tervezel?-kérdezte Gilinsky engem fürkészve.

-Nem tudom..-feleltem tanácstalanul.

-Figyelj..Ha akarja..bármi áron megfogja tenni. Ugye tudod.-mondta, mire kíváncsian néztem rá.-Nem mondod, hogy neked ez még nem esett le.-nézett rám döbbenten. Minek kellett volna leesnie?

-Nem tudom miről beszélsz.

-Arról te nagyon hülye. Hogy Nicole túl önfejű és határozott. Ha át akar változni, akkor mindenképpen átváltozik. Nélküled is akár.-mondta, mire én még furábban néztem rá.-Olyan hülye vagy, hogy az már nekem fáj.-vakarta a tarkóját.

-Szóval azt mondod, hogy Nicole..ha én nem teszem meg..akkor megteszi más?

-Igen! Eddig tartott felfogni?

-Még mindig nem értem..igazán.

-Jó...te tényleg túl hülye vagy. Hogy maradhattál életbe ilyen hülyén?

-Kuss. És inkább magyarázd el miről magyarázol itt nekem.-morogtam idegesen. Nem tudom össze rakni..és akkor mi van? Nem lehet mindenki olyan zseni, mint Gilinsky.

-Ha te nem változtatod át, mert félsz. Rávesz akárkit, hogy változtassa át. És persze senki nem utasítaná vissza az ő kérését. De tudod, hogy a többségünk nem tud leállni. Szóval vagy te teszed meg és életbe marad vagy meghal..vagy megteszi más és vagy életben marad vagy szintén meghal.

-Hülyeség!-vágtam rá kapásból, mire felkacagott és elindult a ház felé.

-Igazán?..Csak gondolj bele és rájössz.-mondta, majd egyedül hagyott a gondolataimmal, amik újra elleptek és jóformán megfojtottak."

Vajon igazat mondott Jack? Van abban valami amit mondott..de nem akarom elhinni. Egyszerűen nem történhet meg. Két esély van, és négy következmény, de bárhogy is történik..ha ő meghal, mindennek vége számomra. Ha meghal nekem sincs értelme élnem.

-Cameron?-lengette meg előttem apró kezeit Nicole, mire magamhoz tértem.

-Igen?-néztem rá egy halvány mosoly kíséretében. Mindig mikor ránézek mosolyognom kell..ő az én napsugaram. Minden nap süt a nap, ha ő velem van.

-Nem figyeltél igaz?

-Bocsánat.-morogtam.

-Semmi baj..csak azt mondtam, hogy elmehetnénk holnap valahová.-mondta, mire hirtelen megragadtam a kezét és ölelésembe vontam.-C-Cameron?

-Oda megyünk ahová szeretnéd.-suttogtam a fülébe, mire libabőrös lett. Szeretem, mikor így reagál. Belepusziltam a hajába, majd felálltam az ágyból.

-H-hová mész?-kérdezte.

-Titok.-mosolyogtam rá, majd kiléptem a szobából. Igazából nem készültem sehová, csak fáj abba belegondolnom, hogy elveszthetem. Szóval úgy döntöttem beszélek a többiekkel is a "kis" kívánságáról.

¤ Nicole Diamonds ¤

Érdekelt, hogy hová megy olyan hirtelen így hát elindultam utána. De arra nem számítottam, hogy egy igen érdekes beszélgetésnek leszek fültanúja.