Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

KÜLÖNKIADÁS (9) ❌16❌

¤ Antonia Peterson ¤

-Nicole jól van?-kérdeztem mikor beestem a házba. Én miért nem tudtam arról, hogy a születésnapján akar meghalni?

-Igen.-mondta egy halvány mosoly kíséretében Dylan.

-Miért nem mondtad el..? -ütöttem meg.-Te sem..senki sem.-akadtam ki.

-Nicole nem akarta...-mondta halkan.

-Persze..és egy alfának csak úgy meg lehet mondani mindent?-kérdeztem dühösen. Megragadta a kezem és kihúzott a házból.

-Nehogy már én legyek a hibás..Ő nem akarta, hogy elmondjam. Megkért rá. A te barátnőd..ha annyira akarta volna elmondja. És én se akartam maradni, de tudtam, hogy Cameron elbaszna valamit..a srácok többsége meg nem tudott volna neki segíteni..mivel egy: Shawn-ék nincsenek itt..és ne aggódj jobb is, mivel mikor itt voltak kicsit meg akarták ölni. Kettő: nem bírnák megállni a vért és három: nem értenek semmihez..Szóval ne rám akadj ki jó? Kiabálj a kis barátnőddel aki nem akarta elmondani.-akadt ki, mire kicsit megijesztett.

-Attól még elmondhattad volna.-mondtam halkan.

-Én elakartam..-mondta hangosabban a kelleténél.-Á mindegy is..-mondta és hallottam, hogy elindult vissza a házba.

-Várj!-kiabáltam utána.

-Mi az?

-Ne menj be.-néztem a szemébe.

-Igen..? És miért maradjak..hogy tovább veszekedjünk? Ha?-kérdezte, mire könnyek szöktek a szemembe. Mindig csak veszekszünk..

-K-kérlek..-suttogtam. Mivel a földet néztem újra nem vehettem észre, hogy oda sétál hozzám. Én már csak a meleg ölelésére lettem figyelmes. Szorosan hozzábújtam és beszívtam finom illatát.

-Sajnálom.-morogta a fülembe.

-Én is.-suttogtam.

-Olyan sokat veszekszünk mostanában..-kezdte, mire csak bólogattam.-Nem megyünk el valahová?-kérdezte, mire felnéztem rá.-Csak mi ketten.-mosolygott, mire elmosolyodtam.

-Szeretlek.-mondtam.

-Akkor ez egy igen?

-Igen.-nevettem fel.

-Akkor készülj..holnap elmegyünk. Csak mi ketten!

-Már alig várom.-suttogtam a fülébe.

-Ezt ne csináld.-mondta miközben szemét megvilágította a hold.

-Miért ne?

-Azért mert ne.-mondta vágytól elködösített tekintettel. Csak felnevettem és elkezdtem szaladni vele együtt a kis tó felé.

~*~

-Készen vagy?-kérdezte az ajtóban állva, mire az utolsó hullámcsatot is beleraktam a hajamba.

-Igen.-mondtam és már ragadtam volna a bőröndömbe, mikor eltolt és megragadta a bőrönd fülét.-Nem vagyok béna.-néztem rá morcosan.

-Tudom.-mosolygott, majd eltűnt a szobából. Gyorsan kapkodtam utána a lábaimat.

-És hová megyünk?-kérdeztem izgatottan.

-Meglepetés.-mondta lazán, mire még morcosabb lettem.

-Ez így nem fer..és honnan tudod, hogy tetszeni fog?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Ajh..tudom, hogy nem szereted a meglepetéseket. De most az egyszer létszi fogd be a szád, ülj be a kocsiba és örülj.-mondta mosolyogva.-Biztos, hogy tetszeni fog.