Nicole Diamonds egy átlagos életet élő 17 éves lány. Viszont az új tanév első tanítási napján nagy meglepetés éri, mikor ugyanis új osztálytárs érkezik Cameron Dallas személyében. A lány egyből felismeri régi ismerősét, aki azonban tagadja kilétét...
Nem tudok betelni vele. Annyira gyönyörű, olyan tiszta, de nekem muszáj rontanom a képen.
Nem bírnám ki nélküle, nem bírám ki a folytonos ragyogása nélkül. Ő világítja meg az életemet, mindig is ő volt a fény ami az én sötétségemet megvilágította.
Ő az egyetlen akire szükségem van, csak rá.
"Elbűvöltél a szépséged ragyogó fényével A sötét napokat most leváltom veled Kérlek, ragyogó fehérre fess engem Oly gyönyörű vagy, ragyogj még jobban, Így továbbra is láthatlak majd"
Újabb estét töltöttem el úgy, hogy néztem ahogyan Ő alszik. Hajnalodni kezdett, így úgy láttam jobb lesz távozni.
Kiugrottam a ablakon és haza indultam.
-Hol voltál?-kérdezte Charlie idegesen.
-Sétáltam.-válaszoltam lazán.
-Ne hazudj.-mordult rám.
-Ohh...és miért? Ki vagy te?-förmedtem rá.
-Nála voltál, igaz?
-Ha tudod...miért kérded?-kérdeztem furcsállva.
-Na most fejezd be...-kezdte.
-Különben?-kérdeztem fenyegetően.-Mit fogsz tenni? Szoba fogságra ítélsz?...Ja bocsi, de azt nem teheted, mert nem vagy az apám. Vagy talán nekem rontasz, hogy megpróbálj megöli?...Inkább ne tedd, mert ha Nic megtudja az igazat, nem akarom hozzá tenni, hogy bocs, de én öltem meg az amúgy vámpír apádat.-mondtam idegesen.
-Nem mehetsz a közelébe.-kiabált velem.
-Igen? Mert mit teszel? Ne akarj felhúzni öreg.-emeltem meg én is a hangom.
-Ő az én lányom, nem hagyom, hogy ő is szörnyeteggé váljon.
-Igen? Hát ezt már régen elbasztad faszfej. Mert így vagy úgy, de szörnyeteggé fog válni, de szerintem azt nem akarod, hogy ŐK változtassák azzá. -ezután nem mondott semmit, így felmentem a szobámba és egy zuhany után elkezdtem készülődni a suliba.
~*~
Leültem a helyemre, mint midig első voltam az osztályteremben, mivel ilyenkor nyugodt a légkőr, nincsenek "osztály ribancai", sem egyéb más.
Nem tudom mi vezérelt arra, de elkezdtem énekelni.
****-****Mellettem vagy...
Semmi más sem ragyog úgy, mint te!
Most úgy kószálok, mint egy eltévedt gyermek
Egy és Egyetlen, mint egy Szent
Elbűvöltél a szépséged ragyogó fényével
A sötét napokat most leváltom veled
Kérlek, ragyogó fehérré fess engem
Oly gyönyörű vagy, ragyogj még jobban,
Így továbbá is láthatlak majd!
Nem lehetek ennyivel elégedett
Kérlek, mosolyogj újra úgy!
Gyere és ölelj át a két karoddal!
Hadd öleljelek át szorosan! ****-****
Még énekeltem volna, de félbeszakítottak.
-Énekelj még.-hallottam csilingelő hangját. Ránéztem és boldogság öntött el. Ez a lány....
-Ha-Hallottad?-kérdeztem zavartan.
-Nagy szép hangod van.-mondta boldogan.
-Légyszi, ne mond el senkinek, nem akarom hogy ezzel zaklassanak.-mondtam.
-Rendben.-mosolygott, majd leült mellém.
-Hogy-hogy ilyen korán?
-Ma jött haza a nővérem és a barátja, így korábban jöttem suliba, mert már korábban fent voltam. De nem is tudtam, hogy ilyen korán jársz suliba.
-Hát igen, ilyenkor minden békés.
-Az biztos.-nevetett.
~*~
Elbeszélgettük az időt, minden semleges témát kibeszéltünk, de én ennek is örültem. Aztán lassan elkezdtek beszállingózni az emberek és az óra is megkezdődött.
Egy szép napnak nézünk elébe.
˙˙˙˙˙˙
Sziasztok! 😅😊😏😊
Új részt hoztam. Gyerekek...nem tudom mi vezèrelt mikor ezt írtam, ugyhogy ez a rèsz kissè másabb mint a többi, bár szerintem ezt èszre vettètek 😂😅 ...de azért remélem tetszik...
Na szóval, további jó olvasást, ha tetszett mond el a véleményed vagy hagyj egy csillagot ⭐ magad után.
További szép napot nektek 😘😊😇💋
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
