Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

HÁROM

¤Cameron Dallas¤

Egy közülük éppen velem szemezett...

Mielőtt bármit tehettem volna visszaváltozott és emberkét megszólalt.

-Már kerestelek.-mondta. Én csak amolyan 'wtf?' fejjel néztem rá. -Te vagy Cameron Dallas ugye?

-Teljes nagyságomban...bár még háziállatokkal nem beszélgettem.-mondtam. Láttam rajta hogy felhúztam, de türtőzteti magát.

-Vegyük úgy, hogy a mondatod végét meg sem hallottam.-mondta.-Igazából én meg még tiszta vérű vérszívóval nem beszélgettem. De most nem ez a lényeg, azt akarom, hogy kövess.

-Miért is kellene?

-Mert ezzel te is jól jársz.

-Kétlem.

-Csak kövess...nem öllek meg ne félj, bár nehezemre esik.

-Inkább örülj, hogy te még élsz.-mondtam, majd a srác után kezdtem menni, bár nem tudom miért de valami azt mondta, hogy kövessem, bár lehet csak a kíváncsiság vezérel.

-Itt lennénk.-szólalt meg miután kb. 1 órát sétáltunk. Egy nagy fehér ház előtt álltunk meg.

-Hol is van az az itt?-kérdeztem, mire ő a kérdésemmel nem törődve füttyentett egyet és még több fura srác jelent meg. Na bazd..... Már készültem arra, hogy vérontás lesz, de persze ebbe is bele kell szólni.

-Nyugi haver....-mondta a kis háziállat. -Esőnek is Dylan vagyok, és ez itt a csapatom. Vérszívó és, hogy a te szó használatoddal éljek háziállatok összessége.

-Mit kezdjek vele?-kérdeztem idegesen.

-Mondtam, hogy nyugi. -mondta lazán.-Srácok ő itt Cameron.

Erre mindenki nyüzsögni kezdett és különféle megjegyzéseket tett.

-Azért hoztalak ide hogy.....kezdte.-Á de ne itt, mert bári meghallja. Gyere.-intett és elindult a ház felé.

-Miért kéne megbíznom benned?-kérdeztem.

-Talán félsz?-fordult velem szembe.

-Én?-kacagtam fel.-Soha!-és ezzel elindultam utána.

A házba beérve ami elsőnek feltűnt az az, hogy hatalmas és túl fehér, meg a tisztaság...na hát az szörnyű.

-Na szóval azért vagy itt, mert segítened kell.-kezdte Dylan, mikor leültünk az amolyan nappali féleségben.

-Nekem?-nevettem fel.-És miben is?

-Az ellenségem ellensége a barátom.

-Öm...ezt értenem is kéne?

-A te vérszívó "haverjaid" szövetkeztek a mi háziállat "barátainkkal".

-Hogy....??-esett le, hogy mit is beszél.

-Hallottad.

-Pont ez a baj.

-Segítened kell és cserébe mi is segítünk, mivel nem hiszem hogy tudod mennyien vannak.

-Mennyien?

-Több 100-an.

-Hogy mi van?

-Ezt van.

-Szopacs. Szóval azt akarod, hogy pincsujjak le?

-Természetesen nem. De egy pár szabály van amit be kell tartanod. De amúgy senki nem szólna....a csak te nem.

-Még átfontolom.

-Rendben, akkor mondjuk 2 nap múlva ott ahol találkoztunk?

-Rendben.-egyeztem bele.

-Hát akkor ennyi lenne.-mondta és elváltak útjaink.