Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

[TIZENHÉT]

¤ 'Cameron Dallas' ¤

OH...Gyertek csak nyugodtan, mind meghaltok!

¤ Jack Johnson ¤

-Szóval azt mondod ketté vált a személyisége?-kérdeztem Shawn-t, mivel ő mindent látott.

-Igen. Miért?-kérdezte értetlenül.

-Asszem beszéltem Cameronnal...Mármint a régivel.

-És?-vonta fel a szemöldökét sürgetően.

-Gyengítsük le..úgy hogy elájuljon.

-És azt hogy?-nevetett fel.

-Nem tudom.-mondtam és ekkor láttam, ahogy az ismeretlen srác össze esik.

-Mondtam, hogy add vissza a látásom, hát így jártál.-kiabált Cam, és ekkor nem törődve velünk Nicole-ra kezdett figyelni.

-Ez nem jó.-morogta Shawn.

-Nem mondod.-morogta Gilinsky és ekkor újra a lány sikítása töltötte be az utcát.

¤ Nicole Diamonds ¤

Mikor lesz már vége a fájdalomnak? Miért nem ér véget? Miért csinálja ezt Cam? Mi történik itt?-ezer meg ezer kérdés járt a fejemben, de egyre se kaptam választ, mondjuk fel sem tettem őket, mert a sikításon és ordításon kívül mást nem jött ki a torkomon.

-Fáj?-kérdezte nevetve.

-R-Rohadj m-megh.-nyögtem ki valahogy ezt a két szót, majd elkezdett homályosodni körülöttem.

-Te seggfej.-kiáltotta valaki, mire én felkaptam a fejem. Akkor láttam, hogy Cameron hátat fordított nekem és a fiúkkal kezdett el foglalkozni. A fájdalom elhagyta a testem és az értetlenség vette át újra felettem a hatalmat.

-Nic. Nic.-szólítgatott Nash.-Jól vagy?-nézett rám kétségbeesett arccal.

-Nem.-suttogtam, mire ő csak bólintott, majd felkapott a földről.

-Figyelj, tudom hogy sok kérdésed van, de csak annyit tudok mondani, hogy Ő nem Cameron...Ő csak Cameron sötét személyisége.

-Ezzel nem segítettél sokat.-morogtam.

-Tudom, de a lényeg, hogy neked távol kell maradnod tőle.

-Segíteni akarok. Nem akarom, hogy bajotok essen.-néztem mélyen gyönyörű kék szemeibe.

-Az most nem fog menni. Maradj itt kérlek.-tett le az út szélére. -Vigyázz rá is.-mutatott Alex-re.

-Mi..?-de mire befejeztem volna a kérdésem eltűnt. Oda másztam Alex mellé és "megvizsgáltam", hogy nincs-e nagyobb baja. A hasán egy karmolás nyom szakította ki a pólóját, ezért arra gondoltam megnézem a sebet. Felhúztam a pólóját, és hála istennek gyógyult a sebe...kutya baja.

-Nicole.-suttogta rekedtes hangján, mire arcára vezettem a tekintetem.

-Alex...jól vagy?-kérdeztem aggódva, a fiú a hangomat hallva kinyitotta a szemét.

-Ha te jól vagy..akkor én is.-suttogta gyengén.

-Azt látom.

-Nyugi...én hallhatatlan vagyok...

-De te is meghalhatsz.

-De még élek.-morogta és felült a hóban.

-Hé...most meg mit csinálsz?-kérdeztem tőle, mikor megindult a csata helyszínére.

-Legyőzöm a barátodat.-mondta semleges hangnemben és nem foglalkozva azzal, hogy éppen neki szónokolok, hogy itt kel maradni, ment tovább a feje után.

~*~

Egy tíz perce ülök itt egyedül, de már nem bírom tovább...Muszáj oda mennem megnézni, hogy mindenki rendben van-e.

Nem törődve Nash tiltásával, elindultam Alex után.

-Nicole...Mit keresel itt?-ragadta meg a kezem Taylor.

-Én csak...meg akartam nézi, hogy jól vagytok-e.-válaszoltam.

-Menj vissza oda, ahova Nash küldött. -lökött meg. Ekkor láttam, hogy nincs minden rendben,mindenki kimerült és lassan kifogy az erőből, míg Cameront a gyengeségük táplálja. Nash ijedt arcát láttam, majd egy erős ütést éreztem a fejemen és elnyelt a sötétség.

Mi történt? Miért sötét újra minden?

....

Lassan nyitottam ki a szemem, mikor kinyitottam a fény miatt vissza is kellet csuknom.

-Vége?-kérdeztem csukott szemmel suttogva, és csak reméltem hogy van itt valaki, és meg is hallotta.

-Nicole-sóhajtott fel Nash.-igen vége van.-kinyitottam a szemem és egy dühös szempárral találkozott a tekintetem.-Meg is halhattál volna, felfogtad ezt?-akadt ki.

-De élek, nem?-húztam fel a szemöldököm.

-Nash-nak hála.-kaptam választ a másik oldalamról. Csak értetlenül néztem a két fiút.

-Majdnem meghaltál, de Nash meggyógyított.-forgatta a szemét, majd kiment az ajtón.

-Ennek meg mi baja?-kérdeztem értetlenül.

-Aggódott érte, mint mindenki.-morogta.

-Sajnálom.

-Most már minden rendben lesz.-simított végig a karomon.-Cameron újra a régi lesz. -a név hallatán görcsbe rándult a gyomrom.-Ja tényleg...valaki nagyon látni akar.-mondta és kinyitotta az ajtót, amin Alex lépett be.-Most magatokra hagylak.-és már el is ment.

-Alex.-mondtam mosolyogva és megöleltem a fiút.

-Jól vagy?-kérdezte kíváncsian.

-Igen.-mosolyogtam tovább és beszívtam kellemes illatát.

Sziasztok!

Meghoztam tehát az új részt. És biztosan kijelenthetem, hogy ez a legjobb napom! Hála nektek, a matek tanáromnak és a boldog kis cukorfalataimnak. 😍

Mai napon felkerültünk a 2.helyre!! NAGYON KÖSZÖNÖM NEKTEK!! 😍😘😍😭💖👌

xXPuding 😘😘😘