Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

TIZENHÉT

1 héttel később:

Egy hete, egy hete, hogy minden megváltozott a világom felfordult. Egy hete, hogy nem mentem suliba, egy hete, hogy nem adtam kábé semmi életjelet senkinek.

Nem kommunikálok senkivel, csak a szobámban tengetem napjaimat. Rebecca-ék egy csomószor kerestek, hívtak, őszintén kicsit kezd már elegem lenni belőlük. Azt hiszem ebben az évben én már nem is akarok suliba menni, nem akarom őket látni. Semmit sem akarok amihez nekik közük van.

-Kicsim?-jött be anya a szobámba.

-Igen?-kérdeztem.

-Minden rendben?

-Igen.

-Biztos?-ült le az ágyamra.

-Nem....anya....ha azt mondom találkozta apával, elhinnéd?-kérdeztem.

-Hogy mi?-kérdezte sokkoltan.

-Ez csak egy feltevés volt, szóval nem lényeg. -adtam fel a dolgot.-Egyedül akarok lenni.

-Rendben, de holnap suliba kell menned.

Hogy mi? Hogy mi van? Ne...Ne! Istenem ne tedd ezt velem!

-Oké.-mosolyogtam rá. hamis mosoly.

A napomat ugyan úgy töltöttem mint az előzőeket, feküdtem és sorozatokat néztem.

¤Cameron Dallas¤

Egy hete nem ad hírt magáról. Nagyon kezd idegesíteni ez az egész dolog.

-Cam élsz még?-kérdezte Nash, bár nem igazán érdekelt.

-Igen...bár nem tudom, hogy minek.-morogtam.

-Hé tesó, meg fog békélni hidd el. Szóval nyugodj meg, minden rendben lesz.

-Hát ezzel nem sok mindent segítettél, szóval hanyagold.-ezután a mondatom után nem szólt hozzám, senki se szólt hozzám.

A nyugalom hatására eszembe jutott egy lehetséges ötlet, de nem biztos, hogy beválik.

DE EGY PRÓBÁT MEGÉR!-mondtam magamnak.

-Gilinsky.-kiabáltam a srác nevét, mire megjelent Johnos és Shawn.

-Cameron....ez nem a legjobb ötlet.-kezdte Johnos.

-Igen? Miért?-háborodtam fel.

-Mert nem fog sikerülni.-szólalt meg Shawn.

-De..ha láttad, hogy megtörténik, akkor meg kell hogy történjen.-morogtam és kikerülve őket Gilinsky keresésére indultam.

-Jack-y hol vagy Jack-y?-kiabáltam végig a házat.

-Ha még egyszer ki mered mondani, hogy Jack-y kinyírlak.-szólalt fel végre a keresett személy.

-Meg próbálhatod.-nevettem fel.

-Mit akarsz?-kérdezte.

-Lenne egy kérésem.

-Igen? És mi lenne az?-kérdezte, mire én elmosolyodtam, mert tudtam hogy segíteni fog.

¤Nicole Diamonds¤

-Mehetünk?-kérdezte Cam, miközben a kezét felém nyújtotta.

-Ho-Hová?-kérdeztem.

-Hát az első randinkra.-nevetett fel.-Elfelejteted te kis butus?

-Én...én.-kezdtem idegesen.-Igen.-hajtottam le a fejem.

-Hééé...nem baj.-mondta miközben államnál fogva megemelte a fejem, így egyenesen a szemébe néztem.

-De...-nem tudtam elmondani amit akartam, mert egy csókkal elhallgattatott.

-Gyere.-ragadta meg a kezem és maga után húzott.

-Hová megyünk?-kérdeztem kíváncsian.

-Meglepetés.-suttogta a fülembe, mire engem kirázott a hideg.

Az út csendben telt, de nem az a kínos csend fajta csend uralkodott rajtunk, nem, nyugtató csendben telt el a rövid autó út ami a tengerparton ért véget.

-C-Cameron.-dadogtam az ámulattól. Hiszen a tengerparton vagyunk és minden ki van világítva és minden olyan gyönyörű.

-Tetszik?-kérdezte kíváncsian.

-Hogy ne tetszene, ne légy bolond. Ez csodálatos.-bámultam tovább a kilátást.

-Gyere.-összekulcsolta kezeinket és egy asztalhoz vezetett.

-Úgy érzem magam, mint egy rossz nyálas romi filmben.-nevettem fel.

-Igen?-kérdezte ijedten Cameron.

-Igen. De mindig is akartam valami ilyesminek a része lenni.-mondtam, mire egy nyugodt mosoly terült el az arcán.

Rendelt (?!?) nekem vacsorát, majd mikor befejeztem az evést, a partra indultunk sétálni.

-Hogy érzed magad?

-Csodásan Cameron, csodásan.-válaszoltam boldogan.

-Ennek örülök. -mondta majd megállt amivel engem is megállított.

-Figyelj.-nézett mélyen a szemembe.

-Cam..megijesztesz.-nevettem fel.

-Shhh. Ne szakíts félbe. Szóval, azt akartam mondani, hogy sajnálok minden rosszat amit ellened tettem...de tényleg. Amikor láttam, hogy szomorú vagy abba majd bele haltam. Nicole én szeretlek. Teljes szívemből szeretlek. Soha senki iránt nem éreztem ilyen visszavonhatatlan szeretetet. Annyi sok rosszat tettem ellened, hogy meg sem érdemlem, hogy velem legyél. De én nem bírnám nélküled, esküszöm olyan ez az egész, minta bevésődtél volna, pedig én nem is vagyok vérfarkas.-itt felnevetett.-A lényeg az, hogy lehet hogy önző vagyok de nem érdekel. Szeretlek, szerettelek és szeretni foglak örökké. Érted? Örökké.

-Cam...-kezdtem könnyekkel küszködve.-É-Én...szeretlek.-mondtam, mire ő felkapott és megpörgetett a levegőben.

-Tudom, hogy már egy ideje járunk....vagy mi, de szeretném hivatalossá tenni.-kezdte és elő vett egy kis dobozt.-Nicole megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel?-kérdezte, mire még jobban sírni kezdtem.

-Igen Cameron, igen.-mondtam, mire kinyitotta a dobozt és elő megláttam mi is van benne.

-Ezt azért, hogy mindenki tudja, hogy az enyém vagy.-suttogta a fülembe és felrakta a nyakamba a nyakláncot.

-Csak a tiéd.-suttogtam én is, mire elmosolyodott én pedig letámadtam ajkait.

((Sziasztok. Újabb rèsszel èrkeztem 😉. Remèlem tetszik. Ha igen tudod a dolgod. ⭐ ))

xXPuding