Nicole Diamonds egy átlagos életet élő 17 éves lány. Viszont az új tanév első tanítási napján nagy meglepetés éri, mikor ugyanis új osztálytárs érkezik Cameron Dallas személyében. A lány egyből felismeri régi ismerősét, aki azonban tagadja kilétét...
Egy átlagosan induló nap volt..de persze nem tudtam mi fog történni a nap végére..
Szóval egy átlagosnak induló nap..vagy nem is ezt sem mondanám rá, inkább egy utálatos esős nap. Nagyon utálom, ha esik..de mit vártam, hiszen ősz van. Ősszel folyton esik az eső.
Az órám csörgésére keltem, fáradtan kinyomtam azt és vissza dőlve az ágyba a plafont kezdtem szuggerálni. Az első dolog ami feltűnt így a plafon bámulás közben, hogy Cameron sehol sincs, pedig mellettem kellene aludnia. Kimásztam az ágyból és elindultam a földszint felé.
-Cam?-suttogtam a lépcsőn lépkedve.
-Itt vagyok.-mondta a konyha felől.
-Mit csinálsz ilyen korán?-kérdeztem álmosan.
-Nem bírtam tovább aludni.-mondta és adott egy csókot.-Mit csinálsz munka után?-kérdezte miközben a kávémat töltöttem.
-Öm..-gondolkoztam el.-Azt hiszem semmit. Miért?
-Arra gondoltam..-kezdte és mögém lopakodva átölelte derekam.-hogy elmehetnénk valahová.-morogta a fülembe és beleharapott a fülembe.
-Te most randira hívsz?
-Igen..miért baj?
-Talán.-nevettem fel.
-Akkor benne vagy?-kérdezte egy féloldalas mosollyal az arcán.
-Talán.-mondtam és megütögettem az arcát, majd vissza somolyogtam a szobába, hogy elkészülhessek. Valakinek dolgoznia is kell..
¤ Cameron Dallas ¤
Kikészít ez a nő.. Megbolondít, és elvarázsol. Talán pont ezért döntöttem úgy, hogy megkérem a kezét..
-Dallas..-bökött meg Nash.
-Mi van?-mordultam rá.
-Te komolyan gondoltad a mait?-kérdezte, mire felnevettem.
-Igen. Komolyan gondoltam..és képzeld attól, hogy te kis szerencsétlen vagy a magánéleteddel én még ebben is szuper zseni vagyok.-mondtam mosolyogva.
-Hát persze.. Te nagy isten Dallas.-hajolt meg előttem kacagva.-Nem is értem hogy Nicole hogy szerethet téged...szerintem az egod nagyobb mint a khm..
-Jól van kussolj.-ütöttem vállba.-Inkább segíts.-néztem rá bizonytalanul a gyűrűket bámulva.
-Öm..nem tudom tesó. Figyelj..szerintem az egyik lányt kellet volna elhoznod helyettem.
-Azt hittem te is jó leszel.-nevettem fel.
-Rohadj meg Dallas.-morogta nevetve.
-Akkor nem segítesz?-kérdeztem, mire bólintott és a telefonja után nyúlt.
-Elnézést..-szólította meg az egyik itt dolgozó nőt.-Ennek a lánynak szeretne a barátom gyűrűt venni..segítene nekünk?
-Igen persze.-mondta a nő mosolyogva.-Milyet szeretne?-kérdezte.
-A legdrágábbat, a legszebbet, de nem a legcsicsásabbat.-mondtam, mire bólintott és előszedett pár gyűrűt. -Nash?-néztem rá, hogy neki melyik tetszik.
-Az.-mutatott egyre. Ami egész jó volt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
