Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

3. ÉVAD->TÍZ

¤ Taylor Caniff ¤

Cameron eszméletlenül esett össze...most lenne vége? Vajon ennyi volt? Így kell vége lennie? Ezzel vége a csatának?

¤ Jack Gilinsky ¤

Cameron előttem esett össze.. Ez meg mégis hogyan történt? Ő sosem adja fel...fel kell kelnie! Fel fog kelni! Nem lehet így vége.. Nem..

-Cameron kelj fel az isten szerelmére!-ordítottam és tökre leszartam hogy éppen hányan fognak le és nyomnak a földre. Nem lehet vége így!

¤ Cameron Dallas ¤

-Hol vagyok?-kérdeztem egy fura alaktól, aki szokatlanul fehér volt..sőt itt minden természet ellenesen fehér.

-Élet és halál között!-válaszolta lazán.

-Ez akkor azt jelenti, hogy megfogok halni?-kérdeztem.

-Valószínű.

-Nem!-emeltem fel a hangom, mire felém kapta a tekintetét. -Nem hallhatok meg! Egyszerűen ez lehetetlen! Nem lehet.-suttogtam a végén, majd a földre rogytam. És csak ekkor vettem észre, hogy hófehér ruhában vagyok...pont olyanban, mint a fura pasas..csak hogy az én ruhámat vörös vér színezte be. Nem is kevés.

-Már pedig ez ellen nem tehet semmit!-mondta halál komolyan és tovább nyomogatta a gépét.

Ezt csak képzelem...ez nincs itt. Fel kell kelnem, muszáj felkelem!

-Oh..Dehogy nem tehet érte.-hallottam meg egy újabb ember hangját, csak most a hátam mögül. Hátra néztem és egy ugyan olyan fehér ruhás pasast láttam, csak ez mintha szimpibb lenne. Ruháját kosz tarkította és a vállára volt akasztva egy nyílvessző.

-Ki vagy te?-kérdeztem.

-Derek! Maga nem jöhet ide be!-szólalt meg az idegesítő pasi.

-Tudom, csak érte jöttem.-bólintott felém, mire felálltam a földről.

-Nem viheti el!-kiabált a pasi, majd vad telefonálásba kezdett. De komolyan..kit érdekel? Senkit! Követtem Dereket..vagy kit.

-Mit kell tennem, hogy vissza menjek?-tértem egyből a lényegre.

-Akarnod kell! Ha hiszel benne sikerülhet...megvan az erőd hozzá. Szóval minden rajtad múlik. Csakis rajtad. Mennyi reményed maradt még?-kérdezte, mire elmosolyodtam.

¤ Shawn Mendes ¤

Én tudtam...én mondtam. Mondtam, hogy mindenki meghal. Megmondtam, hogy nem nyerhetünk..senki nem figyelt rám. Itt az eredmény. Cameron halott..a szerencse az ő oldalukra állt. Minden elveszett..

-Még nincs minden elveszve!-kiáltott Johnson mellőlem, mire felé kaptam a fejem..ez még ilyenkor is a fejembe turkál? Nincs jobb dolga? Pedig ahogy látom lenne.. -A remény... A remény soha nem hal meg.

-Hülyeség.-morogtam. Mintha dühös lett volna amiatt amit mondtam, mivel kitépte az éppen őt fojtogató ember torkát.

-Azt mondtam.-kezdte és lerángatta rólam a két pasast.-Remény..Remény az utolsó leheletig!-kiabálta vörös szemmel. Esküszöm nem tudom mi van a sráccal, de rám ragadt a faszsága, mivel színesebben kezdtem látni mindent.

-Még nincs vége.-suttogtam és felkeltem a földről.-Még nincs vége!-kiabáltam és bele vetettem magam a harc közepébe.

¤ Cameron Dallas ¤

-Ha megmenthetek mindenkit aki fontos...akkor semmi nem érdekel. Nem állíthat meg senki!-mondtam Derek-nek mire elmosolyodott.

-Ez a beszéd.-vágott vállon.

-Most pedig kelj fel és harcolj!-kiabált, mire minden erőmet össze szedve próbáltam kiszabadulni a sötétségből. Muszáj felkelnem!

-Megmozdult az ujja!-hallottam a távolból egy tompa hangot. A világos világ..-vagy nem is tudom, hogy nevezzem- halványodni kezdett és mindent szépen lassan elöntött a feketeség. A csata hangját hallottam, de még mindig a sötétség rabja voltam.

-Higgy, hogy sikerüljön!-hallottam még Derek hangját, majd csend..halálos csend.

Szörnyű sípolás a fülemben..a fejem lüktetett és mindenem fáj. Kinyitni a szemem nem bírtam..nincs elég erőm. Honnan szedjek erőt a harchoz? Minden erőmet elvette, hogy meghaltam..majd vissza jöttem. Olyan ismerős ez a sztori..mintha már egyszer megtörtént volna velem.

-Cam! Cam! -rázogatott valaki. Nem tudtam beazonosítani a hangját.-Cameron az isten szerelmére kelj fel!-kiabálta, mire nagy nehezen kinyitottam a szemem.

-Nincs sok időnk..a többiek feltartják őket. -morogta Nash, majd a kezét a mellkasomra helyezte.

-Mi volt?-kérdeztem értetlenül.

-Ja ezt mi is pont kérdezni akartuk.-mondta Shawn idegesen.

-Hogy állunk?

-Szarul..még mindig szarul.-mondta lehangoltan.

-Remény.-suttogtam.

-Ne gyere te is ezzel.-kacagott fel, és ekkor törték át a pajzsot. Nash az erejét használva adott erőd, de ez azt jelenti, hogy az övé kifogyóban van. Muszáj nyernünk!

-Cam..minden rendben lesz?-kérdezte Nash, mire bólintottam.

-Shawn..figyelj rá.-mondtam, mire bólintott. Én csak merészen közéjük vetettem magam és utánam mindenki újult erővel csatába szállt. Jól álltak nem mondom, de a bábuk már nem úgy állnak ahogy ők akarják.

Körülöttem mészárlás folyt..minket öltek.. még mindig nem javult a helyzet. És mindenki ereje fogy.. Valamit ki kell találnom. De nagyon gyorsan..