Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

KÜLÖNKIADÁS (8)

¤ Shawn Mendes ¤

Minden vissza tért a jó kerék vágásba...nem is..minden jobb lett, mint két éve volt.

-Shawn.-hallottam meg Christina hangját.

-Igen?-kérdeztem egy mosoly kíséretében.

-Nem csinálunk valamit?-kérdezte, mire elgondolkodtam.

-De..van is egy ötletem.-mosolyodtam el, majd elindultam a lány felé.

-Olyan rossz vagy.-nevetett, majd elszaladt előlem.

-Héé..-morogtam.-Te szaladsz el..és én vagyok a rossz? Ez milyen már.-morogtam és utána szaladtam. Ez a lány..teljesen elvarázsolt. Neki köszönhetően megtanultam, milyen igazán szeretni valakit. Milyen megtenni érte bármit. Milyen, ha ő is viszont szeret.

¤ Nash Grier ¤

Csak néztem a konyhában álló fiút. Teljesen megváltozott. Mindenki nagyon sokat változott..de szerintem ő tatja a rekordot.

-Mi az?-nézett rám mosolyogva.

-Elszaladt az áldozatod.-nevettem, mire felnevetett.

-Oh..igaz.-mondta és már szaladt is a lány után.

-Jó látni, hogy boldog..igaz?-kérdezte Cam a hátam mögül, mire egy kissé megijedtem.-Vámpír vagy..de a reflexeid szörnyűek.-kacagott.

-Vicces vagy Dallas. Nagyon vicces.-morogtam.

-Nem mondtál újat.-nevetett, majd kinyitotta a hűtőt. Irigylem..ő azt tesz amit akar.. már nem csak simán vámpír..nem ő egy hibrid. Emberi ételt is ehet, míg mi szenvedünk azzal, hogy levadásszunk néhány állatot, hogy életben maradhassunk. Bár olyan lehetnék mint ő.

-Min gondolkozol?-esett be az ajtón Alex. Megráztam a fejem.

-Semmin.-morogtam.-De mi van itt? Gyűlést folytattok?-kérdeztem, mivel feltűnt, hogy majdnem mindenki a konyhába lézeng.

-Vacsorázunk.-nevetett Antonia.

-Te nem jössz? -kérdezte Nick.

-Nem..-mondtam, majd eszembe jutott valami.-Ti mióta bírjátok a vért?

-Már egy ideje hozzá szoktunk ehhez.-mosolygott Rebecca és megsimította barátja fejét. Megrántottam a vállam és elindultam a szobám felé, de mikor megfordultam megfejeltem Johnson-t.

-Au...-morogtam és megdörzsöltem a homlokom.

-Tényleg szörnyű reflexed van.-nevetett Cameron, mire hozzá vágtam egy répát (??).

-Bekaphatod Dallas.-nevettem.

¤ Antonia Peterson ¤

-Most már minden jó lesz?-kérdeztem Dylan-től.

-Azt hiszem igen.-mosolygott, majd magához húzott.

-Olyan furcsa.-nevettem.

-Hm..-kezdte.-Igen, az. De most aludjunk létszi. Álmos vagyok.-morogta, mire felnevettem.

-Jól van aludjunk.-mondtam és közelebb bújtam hozzá.-Jó éjt.

-Neked is.-mondta és belepuszilt a hajamba.

~*~ Pár héttel később ~*~

-De..-kezdtem Dylan-nek.

-Nem akarom.-mondta durcásan.

-De, hiszen már beleegyeztél.-morogtam.

-Igen?-húzta fel a szemöldökét.-Mikor?

-Egy hete...

-Akkor sem akarom.-morogta és belefúrta a fejét a párnába.-Annyira megszoktam már..

-De én akarom!-emeltem fel a hangom.

-Most miért csinálsz ilyen nagy ügyet belőle?

-Nem én csinálok nagy ügyet..te gyerekeskedsz.

-Ajh..Antoniaaaaa én nem akarom. Miért vagy ilyen velem?-kérdezte és felemelve a párnából a fejét szomorú szemekkel nézett rám. Haja össze vissza állt és eltakarta az arcát.

-Nézz már bele a tükörbe.. Hisz egy szörnyeteg van a fejeden.-morogtam.

-Hé..-simított végig a haján.-Még a végén meghallja...Hogy mondhatsz ilyet? -kérdezte, majd elkezdett a hajához beszélni.-Ne aggódj..nem úgy gondolta. Én szeretlek.

-Ajh..csinálj amit akarsz, de ha nem vágatod le..nem megyek többet a közeledbe. Már lassan lemászik és megesz.-mondtam, mire ijedten nézett rám.-Meg amúgy is..mi ez a dédelgetés? A hajad jobban szereted mint engem?-kezdtem 'szomorúan' és idegesen.

-Mi??-ugrott fel a kanapéról.-Nem..Nem, dehogy.-mondta és oda ugrott elém. -Te vagy a legfontosabb az életembe.-ölelt meg.

-Akkor levágatod?-kérdeztem halkan.

-Muszáj?-kérdezte kiskutya szemekkel.

-Srácok...Haza megyek.-kiabáltam, mire mindenki a nappaliba gyűlt.

-Mi?? Ne. Jó-jó levágatom. Levágatom!-kezdte zavartan, mire elmosolyodtam.

-Biztos?

-Igen!-mondta, mire bólintottam és megöleltem.

-Ezt már szeretem.-nevettem.

-Csaló vagy.-morogta.

-A te csalód.

-Az én csaló barátnőm.-nevetett, majd megcsókolt.

¤ Rebecca Moon ¤

Kész röhej amit itt művelnek. De tényleg, már sírok a nevetéstől. Azt hiszem Antonia a legjobb színes mind közölünk.

-Ne nevessetek!-csattant fel Dylan, mire egy pillanatra abba hagytam a nevetést, de aztán újból kitört belőlem.

-Rossz vagy.-suttogta a fülembe Jack, mire felnéztem rá.

-Akkor büntess meg.-nevettem, mire felhúzta a szemöldökét és elmosolyodott.

-Később meglássuk, vajon még mindig ilyen lesz a hozzá állásod?-suttogta a fülembe, mire beharaptam ajkaimat. Mondata végén megharapta a fülem.-Nem leszek gyengéd.

-A-alig várom.-morogtam remegő térdekkel.

-Szeretem mikor így reagálsz.-morogta.

-Menjetek szobára.-morogta Aaron.

-Ne irigykedj.-szólaltam meg, mire Jack felnevetett.

-HOPP..Ő az én barátnőm.-nevetett, majd megölel.-Most megyek..nem sokára jövök.

-H-Hová mész?-kérdeztem szomorúan.

-Van egy kis dolgom Cameron-nal.-mondta, mire bólintottam. Lehet, hogy megértőnek látszom..de nem vagyok az! Kicsit sem vagyok az!