Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

KÜLÖNKIADÁS (2)

¤Rebecca Moon¤

A nagy szünetben voltunk, mikor oda jöttek Jack-ék. Azt hittem elájulok...Annyira helyes Gilinsky. Nicole elég goromba volt már az első perctől kezdve, de azért ők normálisak maradtak.

-Azért jöttünk, hogy nem lenne kedvetek hozzánk csatlakozni?-kérdezte Johnson.

-De.-válaszoltam egyből, mielőtt még Nicole olyat mond amit megbánok.

-Ha ő is...hát legyen.-szólalt meg mellettem Nic.

Mikor oda értünk a "bandához" becsengettek.

-Ohh...-morgott Johnson.

-Na mindegy, következő szünetbe talizunk.-mondta Ő és közben velem szemezett, majd rám kacsintott. Azt hiszem elájulok...El fogok ájulni. De ő élesszen újra, csakis ő. Biztos elpirultam, mert éreztem a melegséget az arcomban.

Nicole megunta a dolgot és elment én pedig ahelyett, hogy vele mentem volna inkább maradtam Vele. Csak egymást bámultuk, de ez is elég volt ah hoz, hogy a szívem hevesebben kalimpáljon. Azt hiszem szerelmes vagyok.Első látásra bele szerettem.

-Menni kéne.-zavarta meg "meghitt" pillanatunkat Johnson.

-Jó.-morogta Jack és a másik Jack után indult.-Akkor következő szünetben.-szólt még utánam, majd eltűnt.

Követező szünet...alig várom.

Én is elindultam arra amerre óránk lesz, mikor felértem a lépcsőn különös dolog fogadott.

Cameron éppen valamit súgott Nicole-nak elég..khm erotikusan, majd elindult a döbbent lányt magára hagyta... Nic-nek nem kellet sok, hogy maghoz téren.

-Akkor...mi...?-nem engedte, hogy befejezze, mert megcsókolta. Annyira cukik együtt, miért nem jönnek össze? Egyáltalán mi ez az egész? Miért volt rémült Nic arca? Most mi van köztük?-ezer kérdés foglalkoztatott, de választ egyikre sem kaphattam. Cameron elengedte a traumában lévő lányt, majd még halkan közölt vele valamit és komótosan elsétált.

-Miért állsz ott?-hallottam meg Antonia hangját a hátam mögül, mire ijedtemben megugrottam kicsit.

-S-Semmit.-morogtam.

-Kérdezhetek valamit?

-Persze.

-Láttam ahogy Jack-re nézel...és azt akartam kérdezni, hogy bejön neked?-kérdezte, mire én elpirultam. Ennyire nyilvánvaló lenne? Ő is észre vette?

-É-Én....Szerinted ő is észre vette?-kérdeztem zavartan.

-Szóóóóval bejön.-nevetett fel.-Most olyan vagy, mint én Dylan-el az elején.

-Ne nevess.-ütöttem meg.

-De hogy? Meg mikor?

-Ez amolyan első látásra szerelem...vagy mi akar lenni.-morogtam, majd eszembe jutott, hogy órára kéne menni, így megindultam a terem felé. Antonia leállt Nic-el beszélni, én pedig bementem a terembe.

¤ Jack Gilinsky ¤

-Kérdezhetek valamit?-kérdeztem Cameront, mire bólintott.-Nem tudod, hogy Rebecca hol lakik?-kérdeztem idegesen, mire felnevetett.-Mit nevetsz?

-A vérére szomjazol?-kérdezte jogosan, hiszen ő egy ember én pedig egy szörnyeteg. De azt hiszem, most már tudom mit érez ő Nicole iránt.

-Nem....Ez olyan más.-morogtam zavartan.

-Talán szerelmes vagy?

-Ez olyan lehetetlennek tűnik?

-Hááát....eléggé.

-Na akkor tudod vagy nem?-tereltem a témát.

-Gyere.-mondta végül és elindult a sötétbe, követtem.

Egy kisebb emeletes házhoz vezetett.

-Itt lennénk.-mondta. -Aztán vigyázz. És ha lehet ne öld meg a csajt.-nevetett, majd otthagyott.

Halkan bemásztam az emeleten lévő ablakon és szerencsémre az Ő szobájában kötöttem ki. A másik szerencse az, hogy már aludt.

Annyira szép...Alvás közben pedig, olyan mit egy hercegnő. Szeretem! Lehet kicsit morbid de ez az igazság.

Csak álltam az ablaknál és néztem ahogyan alszik. Örömmel töltött el az egész, esküszöm lassan hányok magamtól.

Én Jack Gilinsky szerelmes vagyok egy...emberbe.... Ennek rossz vége lesz.

Mocorogni kezdett, majd kinyitotta a szemét. A picsába! A sötétben nem láthatott, de a kapcsoló felé nyúlt, így inkább gyorsan távoztam az ablakon.

Ez életem legszebb éjszakája...legalábbis a többitől ezerszer jobb.

Boldogan indultam haza....De nem tudtam, hogy ott mi vár rám.