Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

NYOLC

¤ Cameron Dallas ¤

-Mi olyan vicces?-kérdeztem a bandától, mikor vége lett a sulinak.

-Á semmi...semmi.-nevettek tovább. Sejtem min nevetnek, de ha igen....nekik annyi.

-Véletlenül nem Johnson műve?

-Hogy rá jött.-nevetett Shawn, mire Johnson-nak estem.

-Jó lenne, ha néha befognád a pofád. Nyomorék.-morogtam és ellöktem, mire ő barátságot kötött a betonnal.

-Hé...azért ájjál már le.-mordult rám Dylan.

-Szarok rád.-emelte fel a hangom és készültem otthagyni őket.

-Nem is tudtam, hogy szoktál még játszani.-hallottam meg Taylor hangját.

-Játék?-nevettem fel.-Majd meglássuk.-és ezzel ott is hagytam őket.

¤ Nicole Diamonds ¤

"Játéknak tartod?...Csak szólok, hogy ez nem játék!"-hallottam a szavakat a fejemben(?), mire kinyitottam a szemeimet. És tényleg csak képzelődtem, mert a szobámban senki nem volt, csak a nyitott ablak szűrődött be az utcai lámpák gyér fénye. Most, hogy az ablakról van szó, rájötte, hogy hideg van a szobámba, így kipattantam a meleg ágyamból és bezártam az ablakot, majd vissza feküdtem és pár perces plafon bámulás után sikerült elaludnom.

~*~

Reggel az órám csörgése előtt keltem egy perccel.
Mi van velem??-gondolatba homlokon csaptam magam, hogy a drága alvás időmből elvesztegettem egy percet.

Ráérősen kimásztam az ágyamból és a szekrényem elé léptem, mivel eléggé hidegnek tűnik kint az idő, így meleg ruhák után kutakodtam. Végül egy meleg testnadrágot vettem fel egy fekete keresztes pólóval és a meleg kötött szürke pulcsimmal, amit mellesleg imádok, mert annnnyira puha és meleg...

A fürdőbe mentem ahol elvégeztem szokásos reggeli rutinom, majd kivasaltam a hajamat és már indultam is reggelizni.

-Jó reggelt.-köszöntem anyának.

-Neked is.-mosolygott rám.-Valami olyan más...-kezdett el méregetni.-Végre egyszer az életbe nem bal lábbal keltél.

-Lehet.-nevettem fel és neki láttam a csodálatos reggelim elkészítéséhez. Ami nem mellesleg gabonapehely lett.

Leültem az ebédlőbe és míg anya a reggeli szokásos kávéját itta én tömtem magamba a reggelimet. Mivel ma is egyedül megyek suliba, úgy döntöttem, hogy hamarabb indulok és sétálok egyet, legalább felébreszt a reggeli hideg levegő.

Reggeli után felkaptam a kabátom, csizmám és a táskám, majd a telefonommal a kezemben kiléptem az ajtón. A fülhallgatómat csatlakoztattam a telefonomhoz és elindítottam egy random lejátszási listát.

A suliba vezető úton egész végig hallgattam az egymás után következő zenéket, majd a terembe beérve kihúztam a fülest a fülemből és sajnálatomra észre kellett vennem, hogy Cameront még mindig nem ütötte el egy kamion. A padunkhoz érve ledobtam a táskám és leültem a helyemre.

-Szia.-köszöntem én...kivételesen, csak hogy ezzel is húzzam az agyát.

-Szia.-morogta. Na ha nem én akkor ő kell bal lábbal. Inkább nem foglalkoztam vele és a füzetemben kezdtem firkálgatni. -Már megint farkas...-morogta.

-Bajod van?-néztem barna íriszeibe.

-Igen.-suttogta a fülembe.-Jobban tetszene, ha engem rajzolgatnál.

-Álmodj.-nevettem fel.

-Ha akarod modellt állhatok.- suttogta még mindig és engem már megint kirázott a hideg a lehelete miatt.

-Ohh...A kicsi Cameron álmodozik....ez de vicces.-mosolyogtam.

-Nem fogsz sokáig nevetni.

-Ohh? És miért nem?

-Mert nem. Hidd el ha eljön az ideje megtudod, de gy biztos....te az enyém leszel.

-Szép álom Dallas.-mondtam és mielőtt bármit hozzá fűzhetett volna Mr. Beképzeltmajom megszólalt a csengő és megérkezett a tanár is. Mivel első óránk osztályfőnöki ezért nem zavartattam magamat és tovább firkálgattam a füzetembe.

-Mikor tanultál meg így rajzolni?-kérdezte.

-Figyelj.-néztem rá.-Jó lenne ha nem változtatnád a hangulataidat egyik pillanatról a másikra, mert már agyrázkódást kapok tőled.

-Figyelj....nem válaszoltál a kérdésemre. És ilyen vagyok, a nem tetszik....á olyan nincs, hogy nem tetszik.

-Álmodj.

-Én mindig megkapok mindent.

-Rossz ajtón kopogtatsz Dallas.

-Nem hiszem én azt.

-Mert hülye vagy.

-Vigyázz mit beszélsz Királylány.

-Ohh...mert mi lesz? És amúgy is mi ez a királylányozás?

-Akarod tudni?-kérdezte egy perverz mosoly kíséretében.

-Fura vagy....

-Nem...csak kaptam egy vissza utasíthatatlan játék ajánlatot.

-Nagy az arcod...

-Neked meg a szád. Bár az sose baj.-kacsintott.

-Kanos vagy Dallas?

-Ha a közelembe vagy...mindig.

-Ha azt hiszed ezekkel a beszólásaiddal majd fogsz érdekelni akkor el kell hogy szomorítsalak.

-Tudom, hogy bejövök neked. Magadnak hazudhatsz, de nekem nem.

-Na most lett elegem.-mordultam fel.

-Mos mi van királylány? Nem te akartál játszani?

-Játék? Ez nem játék! Mert valahogy nem szórakoztató.

-Csak szólnod kell és már nem lesz unalmas a játék.-kacsintott.

-Kösz kihagyom.-mondtam és felállva a helyemről-mivel már ezer éve kicsengettel-elindultam a következő óránk felé.

~*~

Az osztályfőnöki óra után Cameron kicsit lenyugodott és már nem voltak olyan buzi beszólásai. Szóval elviselhetővé vált a nap további részére.

Suli után lementem a csajokhoz, hogy leadjam a házit, és hogy elmesélhessem a Cameron-os dolgokat nekik. Antonia elég furán reagált, viszont Rebecca már az esküvőnket szervezte, amitől agylobot kaptam.

Ezután haza mentem kajáltam, tanultam és zuhanyzás után lefeküdtem aludni.