Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

04.

Ha róla van szó..

Miután leérettségiztünk elhagytuk az otthonunk. Nem csak én és Jackson..nem mindenki eljött egy időre New York-ból, mivel az emberek nem szerezhetnek tudomást rólunk és már elég sok mindenkinek feltűnt, hogy anyáék mennyire nem öregednek. Így történt az, hogy már második éve lakunk  Seattle-be. Ez alatt az idő alatt egész sok mindent megtudtam a városról, az itt élő emberekről és őszintén eléggé megtetszett a hely, bár a régi otthonunk hiányzik, de majd egyszer visszatérünk...legalábbis én szeretném. Most a belvárosban élünk..egy nem nyugodtabb kis házban.  Bár persze itt is kibéreltünk magunknak egy nagy erdőt, faházzal meg minden.

-Hope?-hallottam meg Christina hangját, mire vidáman leszaladtam az emeletről. Ma van a kis Shawn első születésnapja. Igen...Christina-nak és Shawn-nek van egy fia akit Shawn-nek neveztek el..milyen ötletes nem? 

-Sziasztok!-mondtam vidáman és már kaptam is a kezembe a pici kisfiút.-Anyáék nincsenek.-mondtam, mire bólintott.

-Tudom. Csak gondoltam megsétáltatom a picit. -mondta, mire eszembe jutott, hogy még mindig az ajtóban állunk. 

-Jaj..nézd meg milyen hülye vagyok..-csaptam homlokon magam.-Gyere beljebb.-tessékeltem be, majd leültünk a nappaliban. 

-És hogy megy a suli?-kérdezte, mire felnevettem.

-Kitűnően.

-Na, ennek örülök. Jackson?

-Valami haverjával van.. -mondtam, mire bólintott.  Ezután még jól elbeszélgettünk, majd elindultak haza én pedig egyedül maradtam..ismét. 

~ Jackson Dallas ~

-Megjöttem.-kiáltottam el magam, mikor beléptem a házba. 

-Oh..végre. Már annyira unatkoztam.-ugrott elő a konyhából Hope. Majd, mikor meglátta mögöttem Aiden-t kicsit lesokkolódott.

-Öm..szia.-köszönt neki Aiden.

-Szia.-mosolygott Hope. 

Nem igen sokáig bírtam volna nézni még, ahogyan egymással szemeznek, így beinvitáltam Aiden-t, Hope-ot pedig elküldtem, hogy töltsön nekünk inni.

-Ez mi volt?-kérdeztem meg barátom, mikor leültünk a tv elé.

-Mi mi volt?-kérdezte értetlenül.

-Hát az előbb, te nagyon hülye.-förmedtem rá, mire felnevetett.

-Nem tudom miről beszélsz. Csak köszöntem a testvérednek.-mondta, mire értetlenül néztem rá. Jó...a csávó nagyon hülye.

-Persze.. Azért néztetek úgy egymásra..-morogtam, majd nem foglalkoztam tovább a témával, hanem inkább elkezdtünk játszani. 

Persze az este folyamán még elég sokszor volt ehhez hasonló fura jelenet Hope és Aiden között.

* 2 hónappal később *

-Aiden az isten verjen meg...gyere már.-kiabáltam a fiúra, mikor még mindig a testvéremen csüngött. Nem tudom mi ez közöttük, de az utóbbi hónapokban nagyon sokat vannak együtt. És néha már az idegeimre mennek ezzel. 

-Jó, jövök már.-mondta és már ott is volt mellettem. 

-Mehetünk?-kérdeztem, mire bólintott, így elindultunk a törzshelyünkre, azaz deszkázni. -A többiek már tuti minket keresnek.