Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

TIZENKETTŐ

Cameron felállt az ülőalkalmatosságról és felém lépett, a holdfényben csillogott vörös írisze és szemfogai is nagyobbak voltak, mint amilyennek kellett volna lennie.

Felugrottam a helyemről és hátrább léptem a napozóágyon, mire hátra estem. A földön csúszva próbáltam minél messzebb kerülni tőle.

-Ne! Ne gyere közelebb.-sikítottam, mire a többiek is kijöttek.-Ti.-mutattam rájuk.-Ti mind ilyen izék vagytok.-kiabáltam.

-Nyugodj le.-próbált nyugtatni Rebecca.

-Nyugodjak le???-visítottam fel.-Ti tudtátok igaz?-kérdeztem hisztérikusan.-Persze, hogy tudtátok.-mondtam szemrehányóan, mire ők lehajtották a fejüket.-Ez ugye csak egy rossz vicc.

-Nic...kérlek nyugodj le.-szólalt meg Cameron.

-Te csak ne nyugtass engem. Te szörnyeteg. -kiabáltam vele, mire a tekintetén átsiklott valami fura érzelem.

-Így gondolod?-kérdezte.

-Így. Ti mind szörnyek vagytok.-annyira kiabáltam, hogy a fejem el kezdett zúgni és lassan minden elkezdett homályosodni. Míg végül annyit hallottam, hogy Cameron a nevem kiabálja, majd elnyel a sötétség.

¤ Cameron Dallas ¤

-Jól van?-kérdeztem Shawnt.

-Igen, csak túl nagy sokk érte.-mondta nyugodtan, még jó hogy az apja orvos...

-Mikor fog felkelni?

-Nem tudom biztosan, de nem sokára fel kel. Viszont ez kicsit durva volt, kicsit hagyjátok pihenni.

-Rendben.-mondtam csalódottan.

Rohadtul tudtam, hogy meg fog ijedni, de nem erre számítottam. És még nem is tud mindent..lehet igaza volt Shawn-nak és nem kéne még elmondani neki.

-Jól vagy?-kérdezte Nash, mikor kiértem a szobából.

-Szörnyetegnek tart.-mondtam.

-Nyugi. Ha megnyugszik megfog változni a véleménye.-tett vállamra a kezét.

-Kösz a biztatást, de én nem hiszem.

-Én meg tudom. Shawn mondta.-mosolygott, majd elment.

-A tudatlan lány már nem is olyan tudatlan.-hallottam meg Aaron szórakozott hangát.

-Jobban jársz, ha most nagyon gyorsan eltakarodsz innen, mert ha nem nagy bajban leszel.-morogtam.

-Jól van szörnyeteg megyek.-morogta, majd elindult, de én neki ugrottam és a falhoz szorította.

-Mond még egyszer és garantálom, hogy megöllek.-morogtam rá, míg a nyakát szorítottam.

-Vámpír a vérfarkas ellen, nem is rossz.-nevetett fuldokolva.

-Cameron.-hallottam meg Dylan hangját.-Hagyd őt.-mondta, mire eleresztettem, de azért még bevertem a pofáját.

-Amúgy ha nem zavar...titeket is le szörnyetegezett, nem csak engem.-szóltam még utána.

-Minden oké?-kérdezte Dylan.

-Persze.-morogtam és leültem a konyhában lévő egyik székre.

-Jól van?

-Shawn szerint igen.

-Később meg kell beszélnünk vele a dolgot.

-Igen tudom, csak attól félek megint kiborul amint felébred.

-Én azt hallottam, hogy bele törődik, miután felkel.

-Shawn mindenkinek elmondta?-nevettem fel.

-Hát ő már csak ilyen.-nevetett ő is.-Nem régen az egyik társunk a városba érkezett és vele volt a barátnője arra kért változtassam át a lányt, mivel ő is ezt akarja. -kezdte, de nem értettem ez hogy jön ide.

-Már bocs, de ez hogy jön ide?-kérdeztem zavartan.

-Nem sokára ők is itt lesznek.-mondta.-A lány akit átváltoztattam Dotti...Diamonds.-és itt ugrottam fel mellőle.

-Te átváltoztattad a nővérét?-kérdeztem idegesen.

-Igen, ő akarta.

-Ha minket szörnyetegnek tart szerinted őt nem fogja?

-Nem. Hiszek Shawn-nek.

-Én meg leszarom Shawnt, meg kurvára mindenkit!-morogtam rá.

-Már nem azért de te tártad fel előtte a fél igazságot, nem én vagyok a hibás.-kiabált velem.

-Fuuu.-csak ennyit mondtam, mert tudtam igaza van, fogtam magam és bementem a szobájába. Még mindig aludt, leültem mellé és néztem ahogy alszik. Ha megutál én abba belehalok.

-Cameron.-hallottam meg Shawn hangját.-Mindjárt felébred, gyere ki. Most még nincs erre készen.-mondta, mire bólintottam és elhagytam a szobát.

KÉSŐBB:

-Szia.-szólítottam meg a lányt. Lassan rám nézett és a félelem csillogott barna szemeiben.

-Kérlek...kérlek hallgass végig.

-Nem akarom, hogy a közelembe legyél.-suttogta maga elé.

-Kérlek, tudnod kell az igazságot. Utána, ha még mindig azt akarod végleg békén hagylak.-hangom halkan tört utat magának a hajnali időben.

Mit sem törődve velem kiment a teraszra és leült a napozóágyra és a csillagokat kezdte nézni.

-Nicole...-suttogtam, de nem figyelt rám.

Addig zaklattam, hogy felállt a helyéről és elindult vissza, de elé álltam.

-Engedj.-sziszegte halkan és még mindig nem nézett rám. Nem bírtam tovább álla alá nyúltam és megemeltem a fejét, így kénytelen volt a szemembe nézni.-Engedj.-ismételte meg magát, de nem törődve azzal amit mondott újra beszélni kezdtem.

-Kérlek...Hívhatsz szörnyetegnek, kiabálhatsz, üthetsz. Csak ne...ne legyél ennyire közömbös. Kérlek.-suttogtam.

¤ Nicole Diamonds ¤

Mivel nem bírtam tovább felálltam és elindultam vissza, de megelőzött mert elém állt és nem hagyott elmenni. Még mindig a földet nézve szólaltam fel újra.

-Engedj.-sziszegtem. Nem foglalkozott velem, ezét állam alá tette és megemelte a fejemet, így muszáj voltam a szemébe nézni.-Engedj.-ismételtem meg magam.

-Kérlek...Hívhatsz szörnyetegnek, kiabálhatsz, üthetsz. Csak ne...ne legyél ennyire közömbös. Kérlek.-suttogta.

Nem tudtam mit mondani, csak néztem a megtört fiút. Megtört? Egyáltalán ő tud olyat? Hisz egy szörnyeteg! Jó tudom kicsit sok amit csinálok...de megijedtem. Megijedtem attól hogy amiről eddig csak álmodtam valósággá vált. Kicsit ijesztő ez az egész. Végül a kíváncsiság vezérelt, mikor megszólaltam.

-Mond el az igazságot.-suttogtam neki, mire egy kicsit több örömmel a szemembe nézett.

Mindenki összeült a 'nappaliban', bár nem tudom, hogy Dotti és Steve miért vannak itt. De ez hamar kiderült.