Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

[TIZENHÁROM]

Kipakoltunk mindent, majd úgy döntöttem hogy főzök valamit...még jó hogy vettünk hozzávalókat is.

-Mit csinálsz?-kérdezte Alex, mikor beért a konyhába.

-Ennivalót.-nevettem.

-Azt jól teszed...már éhes vagyok.

-Most ettél nem régen.-húztam fel a szemöldököm.

-Fejlődő szervezet vagyok.-morogta és egyedül hagyott a konyhába. Köszi a segítséget...igazán rendes tőled.

~*~

A mai napon semmi érdemlegeset nem csináltunk, miután megfőztem kajáltunk és ezután csak henyéltünk a tv előtt. Este egy kiadós zuhanyzás után befeküdtem az 'ágyamba' és már aludtam is.

Reggel Alex keltett, mire persze én lehurrogtam hogy ezt mégis miért kellett...De ő csak nevetve távozott a szobából. Lassan elkezdtem készülődni, ami annyit takart hogy iszonyat csiga módra kimásztam a meleg és puha ágyikóból és az ideiglenes 'szekrényemből' kiszedtem pár melegebb ruhát, azokat a kezembe véve pedig a fürdőbe vonszoltam magam. Ott felöltöztem és elvégeztem reggeli rutinom. Éppen a hajammal szórakoztam, mikor nagy kiabálásra lettem figyelmes.

-Nic...Nic...hol vagy?-kiabálta Alex.-Nic...képzeld esik a hó.-örült magának mint egy öt éves.-Nic!!

-Fejezd már be...hallottam, nem kell elmondani százszor.-kiabáltam ki a fürdőből mert a hangfrekvencia amin beszélt bántotta a fülem.

-A fürdőbe vagy?-kérdezte majd elkezdett kopogni az ajtón.

-Nem, a holdon...-morogtam.

-Naaaaa...meddig leszel még bent? Menjünk ki játszaniii.-tényleg olyan mint egy 5 éves.

-Kösz, ez most annyira nem érdekel, mivel eléggé éhes vagyok.

-U-u-u én is éhes vagyok.-ha nem mondom rá se jössz, hogy az vagy? Végül kimentem a fürdőből és lementem a konyhába.

-Mit eszünk?-kérdezte kíváncsian.

-Amit találsz...én magamnak csinálok csak kaját.

-Olyan nincs!

-Ohh már miért is ne lenne?-vontam fel a szemöldököm.

-Mert ha nem csinálsz kaját, akkor megeszem a tied.

-Próbálkozni lehet.-morogtam és már el is kezdtem kisütni a gofrikat...még jó hogy van gofri sütőjük is. Amint kész lett egy megkentem nutellával és már ettem is, vagyis nem sikerült megennem, mert Alex gyorsabb volt.-Már azonnal add azt vissza!-parancsoltam rá, mire ő mosolyogva beleharapott majd szinte egészbe magába nyomta. Beles...

-Nem csak próbálkozom...-suttogta a fülembe és elvette a kikevert tésztát.

-És most azzal mit akarsz csinálni?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Megsütöm...és megeszem, vagy te megsütöd adsz nekem is és akkor talán kapsz belőle te is.

-Ohh...még te osztod ki a dolgokat, nem vagy te egy kicsit szemtelen?

-Nem drága, nem vagyok szemtelen. Ott a szemem látod?-és itt belehajolt a képembe.

-De csúnya vagy közelről.-löktem el magamtól. -Gusztustalan.-ő csak jót nevetett rajtam.-Na add ide azt a tányért.

-Kapok én is?-kérdezte kiskutya szemekkel.

-Kapsz..csak add már, mert éhen halok.-mondtam és kikaptam a kezéből a tálat.

~*~

Miután sikeresen elkészült az összes gofri megreggeliztünk és hogy Alex végre abba hagyja a rinyálást elindultunk ki a hóesésbe.

Felöltöztem melegen és Alex után indultam, ő már javába a hóban hempergett.

-Mi tartott eddig?-kérdezte.

-Felöltöztem.-nevettem és én is elkezdtem játszani a hóban.

-Minek? Szerintem úgy is tökéletes voltál.-húzta fel a szemöldökét és elkezdett felém közeledni.

-Alex...Alex ne gyere közelebb.-nyávogtam és elkezdtem hátrálni.

-Miért?-kérdezte mosolyogva és egy marik havat szedett fel a földről.

-Ne...Légyszi...-de persze nem zavarta, hogy mit mondok csak egyre közelebb jött, majd a végén az arcomba nyomta a havat.-Ezt megkeserülöd!-fenyegettem meg és egy jókora hógolyót vágtam hozzá.

-Igen?-vonta fel a szemöldökét.-Hát akkor a harc legyen harc.

Ezután hatalmas hócsata keletkezett közöttünk.

-Feladom!-emeltem fel a kezem, de azért még az utolsó hógolyó szépen arcon talált.

-Bocsi.-mondta, majd odaszaladt hozzám és megölelt.

-Semmi baj...de most már menjünk be, mert kezdek f-fázni.-dideregtem.

-Rendben.-mondta és elkezdett befelé tessékelni. Hát ez aranyos, az előbb még szanaszét dobált hógolyóval most meg már aggódik hogy megfázok.

Bent leültünk a nappalinak nevezett helyiségbe és miután begyújtotta a kandallót bekapcsoltuk a tv-t.

-Mit szeretnél nézni?-kérdezte.

-Mesét.-mondtam csillogó szemekkel, mire ő csak felnevetett.

-Akkor legyen mese.-nevetett, majd átkapcsolta a csatornát. Épp nem ment semmi.-Hozok addig pokrócot.

-Én meg csinálok forrócsokit.-mondtam és már a forrócsoki gondolatától folyni kezdett a nyálam.

-Khm..a nyálad olyan mint egy folyó.-nevetett.

-Csitt!-hurrogtam le és már el is indultam forrócsokit csinálni.
Mikor készen lett a két bögre forró csoki, még raktam bele egy kis tejszínhabot meg pillecukrot. Nyámi...asszem a nyálam megint a padlón folyik.

-Kezdődik a mese.-kiabálta Alex.

-Megyek.-kiabáltam vissza és kicsit sietősebbre vettem a tempómat. A nappaliba érve ledobtam magam Alex mellé és egy pokrócot kisajátítva magamnak a forrócsokimat kezdtem inni és közbe néztem Spongyabobot.

-Még hogy én vagyok a gyerekes.-nevetett rajtam Alex.

-Csitt! Nem hallom a mesét.-morogtam rá mosolyogva.

Nincs annál jobb mint egy hideg téli napon, forrócsokival és pokrócok között mesét nézel az egyik legjobb barátoddal. De mégis valami hiányzik egy kicsit...És ez szomorúsággal tölt el, mert tudom, hogy mi vagyis ki hiányzik.