Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

KETTŐ

Reggel az ébresztőm keltett. Nagy nehezen kimásztam a pihe puha ágyamból és a szekrényemből kihalásztam egy szürke shortot és egy fekete atlétát és a fürdőbe bebotorkálva felöltöztem, fogat/arcot mostam majd megcsináltam a hajam és a táskámmal a hátamon elindultam a földszint felé. A konyhába egy cetli fogadott anya írásával és egy tál gofri. A cetlin az állt, hogy korán kellet dolgozni mennie.

Megettem a nekem szánt reggelit és a cipőmet ügyeskedtem fel magamra, mikor hangokat hallottam az bejárati ajtó túloldalán, majd egyszerűen rám csapódott az említett tárgy.

-Köszi szépen.-morogtam az orromat dörzsölve.

-Bo-Bocsi.-nevetett Rebi.

-Na kapd be.-mondtam.

-Köszi nem.-nyújtotta rám a nyelvét.

-Köcsög.-morogtam és kiléptem a házból, majd kulcsra zártam az ajtót és már indultunk is a suliba. Az utat végig idétlenkedtük, olyan témák is szóba jöttek, mint Antonia és Dylan. Persze szét szekáltuk szegény lányt, hogy így se-úgy se fog vele beszélni. De ezután persze én lettem a téma meg Cameron.... Bár nem tudom, honnan van ekkora képzelőerejük a barátaimnak, de inkább rájuk hagytam.

A suliba beérve kitaláltuk, hogy a büfébe veszünk pudingot, így beálltunk a rövidke sorba és vettünk 3 pudingot, majd felmentünk a terembe és leülve egymáshoz közel eszegetni kezdtük a finomságot közbe persze jókat nevetünk a sok hülyeségen.

~*~

Második órán ültünk amikor, Kevinnek elkezdett vérezni az orra, csak úgy a semmiből. Cameron mocorogni kezdett mellettem, majd egy pillanatra felém kapta a fejét, szeme idegességtől csillogott. Felpattant a helyéről és kiviharzott a teremből.

Ennek meg mi baja? -gondoltam. Bár szerintem választ soha nem fogok kapni.

¤ Cameron Dallas ¤

Éppen második órán pazaroltam a drága időmet, mikor az egyik kis köcsögnek megeredt az orra vére. Azt se tudtam melyik csukott ablakon ugorjak ki,hogy ne szedjem szét szegényt. De helyette a kezem az orromhoz emeltem, hogy ne érezzem a vér szagát, majd egy ideges pillantást vetettem Nicole-ra, aki értetlenül nézett rám. Jobb is addig amíg nem érted mi bajom. Gyorsan felpattantam a padból és kiiramodtam a teremből. Még pont időben.

Úgy döntöttem, hogy nem maradok tovább a suliba, így a táskámat a hátamra dobva nem foglalkoztam a tanárral, -aki azzal volt, hogy menjek vissza órára- fogtam magam és elhagyta a suli épületét.

Jobb ez minden embernek a suliban.

A telefonomat előhalászva pötyögni kezdtem:

~Cameron: Volt egy kis malőr. Haza mentem ne keress!

Tudtam, hogy órán van, de ha később írnék, így is csak elfelejteném.

Haza felé tartottam, mikor egy ismerős szag csapta meg az orromat. Megfordultam és tényleg egy közülük éppen velem szemezett....

¤Nicole Diamonds¤

Azután, hogy Cameron eltűnt semmi érdekes nem történt. Unalmasan telt a nap és persze Antonia is vissza hátrált a nagy szerelem bevallásával kapcsolatban. Persze mi ezt jól megnevettük.

-Te kis gyáva nyúl.-nevettem.

-Hagyjááááál már. -nyávogta.

-Persze.-nevettem, majd felkaptam a táskám és indultunk is haza.

A házunkhoz vezető út maradék részét egyedül tettem meg, így legalább kitudtam heverni a hallás károsodásom, mivel egészen hangosan beszélnek néha barátnőim....mintha én tudnék halkan beszélni.

A házba beérve lekaptam cipőmet és a konyhába vettem az irányt ahonnan mennyei illatok szivárogtak ki.

-Sziaaa anya.-mondtam és közben adtam arcára egy puszit.

-Szia kicsi, csinálok bolognait..vagyis pont most lett kész.-nevetett.

-Imádlak...csak annyira mint a bolognaidat.-mondtam, mire kaptam egy szúrós pillantást.-Öm...akarom mondani téged sokkal jobban szeretlek.

-Azért.-nevetett.

Szedtem az isteni ételből, majd anyával együtt leültem ebédelni.

Ebéd után a szobámba ülve néztem mindenféle filmet aminek ne nagyon értettem a lényegét.

••••
Új rèsz! 😊
Remèlem tetszik a törtènet eddig.
Ha igen kommentelj.

Köszönöm az eddigi megtekintèseket ès votekat.

xXPuding