Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

[2 ÉVAD->EGY]

MIVEL MEG VAN AZ 1K NÉZETTSÉG-AMIT NAGYON...NAGYON...NAGYON KÖSZÖNÖK NEKTEK😍😍💝💯😘💖😊💟💗-ÚGY GONDOLTAM TÖKÉLETESEN ÜNNEPLÉS LESZ, HA FELRAKOM A 2 ÉVAD 1 RÉSZÉT. IMÁDÁS VAN GYEREK! ÉS MÉG EGYSZER KÖSZÖNÖM NEKTEK. 😍😘💗

Elkezdem új életem. Egy Cameron és természetfeletti mentes életet.

Egy hét múlva kezdődik a suli, kíváncsi leszek milyen lesz...De félek is, hogy nem fognak befogadni.

-Kicsim kész a reggeli.-hallottam meg mamám hangját.

-Megyek már.-szóltam és elindultam az ebédlő felé. Mamáék háza másabb mint a miék. Nincs emelete, de attól függetlenül aranyos ház, nem is túl kicsi de nem is egy palota méretű ház. Régen nagyon szerettem itt lenni, mert itt legalább nem törtem ki a nyakam a lépcsőkön.

-Várod már a sulit?-kérdezte papa.

-Nem igazán, nem szeretek új lenni..-mondtam.

-Jó lesz ne aggódj.-simította meg a kezem mama.

-Remélem.

Ebéd után a szobámba voltam és a neten böngésztem. Végre eljutottam odáig, hogy a facebookom-ra is fellépjek, bár elég nagy hiba volt. Mivel hónapok óta nem használtam így elég sok dolog történt, vagyis nem csak Cameron írt egy jó pár üzenetet ha jól számoltam 20 körül lehetett. Hát igen, ez most nem jött be.

~ 1 héttel később ~

Ma van a nagy nap. Igazából nagyon ideges vagyok...egész este nem aludtam, szóval a fejem is csodálatosan néz ki. Miután tűrhető fejet varázsoltam magamra fogtam és a -még üres-táskámmal elindultam az iskolába.

Elég fura lesz az utolsó évemet egy új suliba töltenem, de legalább nem kell sokáig elviselnem a leendő osztálytársaimat..(még azt se tudom milyenek lesznek).

-Fő az első benyomás.-mondtam a tükör előtt állva, mert igen muszáj volt még vissza mennem a fürdőbe, hogy leellenőrizzem magam.

-Jó reggelt.-köszöntek nagyszüleim.

-Jó reggelt.-mondtam egy erőltetett mosollyal.

-Biztos hamar megkedvelnek majd.-simított végig karomon mama.

-Ennyire látszik, hogy nincs minden rendben?-nevettem fel zavartan.

-Kicsit.-szólalt meg nagyapa.

-Hát az szuper.-nevettem.-Viszont én most megyek mert elkések.

-Rendben. Tessék csináltam neked uzsit.-nyújtotta át mama a kis táskát.

-Köszi.-mosolyogtam és mindkettőjüknek adtam egy puszit, majd el is indultam.

-Nyugalom.Nyugalom.Nyugalom.-próbáltam biztatni magam, de a nagy épület elé érve a gyomrom még jobban bukfencezni kezdett. -Te akartál új életet, szóval most ne legyél beszari!

Csodálatosan tudom ösztönözni magam.

Beléptem az épület ajtaján.

-Innen már nincs vissza út.-nyeltem egy nagyot és elindultam a termem felé. -Megkezdődött. Megtettem az új életem újabb lépését.

Mivel beiratkozáskor megismerkedtem a sulival, -hál isten...ha nem biztos el tévedtem volna-így most könnyű dolgom volt.

A terembe belépve mindenki rám szegezte tekintetét.

-Szuper...

"Nem foglalkozva " a kérdő szempárokkal elindultam, hogy üres padot keressek. Mikor ez sikerült elfoglaltam helyemet a legutolsó padsorban. De legalább az ablakon bámulhatok ki..Tudom fő az optimizmus, szóval ebben ennyi jó van legalább.

~*~

Évnyitó után újra az osztályterembe volt mindenki, és a -számomra-újonnan megismert osztályfőnök is megérkezett.

-Sziasztok gyerekek...örömmel tölt el az hogy újra itt vagytok a tizenkettedik osztályba köszönthetlek titeket. Amint szerintem ti is észre vettétek, van egy új tanulónk. Bemutatkoznál kérlek?-kért meg az idősödő nő. Felálltam a helyemről és zavartan beszélni kezdtem.

-Öhm...Nicole Diamonds vagyok 18 éves van egy nővérem és New York-ból költöztem ide Ohama-ba. -mondtam zavartan, majd leültem a helyemre.

-Köszönjük szépen.-mondta egy mosoly kíséretében az oszi.-Következő órán megkapjátok a könyveket és az órarendeteket addig is azt csináltok, amit szeretnétek, csak halkan.

Mivel én nem tudtam így elő vettem a telom és azt kezdtem el nyomkodni.

-Szia.-jött oda egy fiú, mire értetlenül néztem rá.-Leülhetek?-minek? 'első benyomás.'

-Igen.-erőltettem magamra egy mosolyt.

-Daniel vagyok. -mosolygott.

-Én Nicole...bár szerintem ezt már tudtad.

-Fura lenne, ha nem.-nevetett.

A srác alap járaton amúgy nem néz ki rosszul, tipikus lázadó lányok kedvence srácnak néz ki.

-Hát eléggé.

-Miért költöztél ide?

-Öm...családi okból.

-Aham..mindjárt gondoltam, hogy ezt fogod mondani.

-Gondolat olvasó vagy, vagy mi?-nevettem.

-Hát nem éppen, csak az emberek általában családi okok miatt szoktak elköltözni, szóval kilogikáztam.

-Öm...elég fura szerzemény vagy.

-Úgy gondolod?

-Teljesen biztos vagyok benne.-nevettem.

És itt vége is lett az első órának.

#KONNICHIWA#

Rendkívüli köszönés egy rendkívüli napon.

Hiszen ma került fel az első rész a második évadból és meg van az 1K.

Nektek eddig hogy tetszik? /véleményeteket írjátok le komiba..✏⤵/

😊😘❤👌

További szép napot nektek! 🍔🍩🍫🍕 😘💗

xXPuding