Nicole Diamonds egy átlagos életet élő 17 éves lány. Viszont az új tanév első tanítási napján nagy meglepetés éri, mikor ugyanis új osztálytárs érkezik Cameron Dallas személyében. A lány egyből felismeri régi ismerősét, aki azonban tagadja kilétét...
Újra suli... Istenem ezt de utálom. De annyi jó van benne, hogy ott vannak az imádott barátaim, akik velem együtt szenvednek.
Kimásztam az ágyamból és a szekrényemből kiszedtem a legpuhább és legmelegebb pulóvert, egy fekete pólót 'love' felirattal és a fehér farmerom, felöltöztem és a fürdőbe vettem az irányt. Ott elkezdtem reggeli rutinomat, majd leindultam reggelizni.
-Jó reggelt.- morogtam anyának.
-Neked is jó reggelt.-mosolygott. Mi ez a jó kedv minden reggel nála, hogy ennyire életvidám?-Mi ez a nagy morcosság?-kérdezte szórakozottan.
-Reggel...hétfő...-soroltam a problémáimat és közbe neki láttam a nutellás pirítósom elfogyasztásának.
-Ja most már értelek. De én indulok, mert hamarabb kell bemennem.-mondta és már fel is állt az asztaltól.-Légy jó.-mondta és nyomott egy puszit a homlokomra.
-Anya.-szólítottam meg.
-Igen?-kérdezte.
-Vigyázz magadra.
-Okés.-mosolyodott el.-Szia kicsim.
-Szia...-mondtam teli szájjal, és már kint is volt a házon kívül.
~*~
-Szia.-köszöntem padtársamnak és lehuppantam mellé.
-Szia.-mosolygott.
-Á... ma nem bal lábbal keltél?-kérdeztem.
-Talált süllyedt.-nevetett fel.-Amúúúúgy...-húzta el a szót és a táskájában kezdett kutatni.-Ezt neked hoztam.-mondta és elém tolt egy kis dobozkát. MI A F*SZ???-gondoltam magamba.
-Mi-mi ez?-kérdeztem sokkosan.
-Ajándék?-nevetett fel.
-Miért?
-Boldog Karácsonyt!....Ja és mielőtt bármit is mondanál. Muszáj elfogadnod! És nem, nem kérek semmit cserébe.
-Fura vagy.-nevettem fel és neki láttam kibontani a kis ajándékomat...
-Lehet.-nevetett ő is és itt jött az, hogy annyira kisfiússá vált, pedig csak kibontottam a csomagolást és majdnem kinyitottam a dobozt.-Öm....régen szeretted az álomfogókat és ezért gondoltam erre...Remélem tetszik.-mondta zavartan, mint egy gyerek kb. olyan lehetett.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Úr isten.-kaptam a szám elé.-De én ezt tényleg nem....-nem hagyta, hogy befejezzem, kivette a láncot a kezemből és felcsatolta a csuklómra.
-Tetszik?-kérdésére csak bólintottam.-A tiéd, és nem kérek cserébe semmit.
-Köszönöm.-mondtam könnyeimmel küszködve és egy hirtelen ötlettől vezérelve megöleltem. A fiú izmai megfeszültek és elsőnek ne viszonozta ölelésem, de hamar megéreztem kezeit oldalamon.
-A múltat nem hozza helyre..de a jövőt megszépíti. -suttogta fülembe, és megszagolta a hajam (??!??).
Drámai jelenetünket a csengő zavarta meg.
A tanár is hamar megérkezett, és elkezdődött az óra.
Egész órán a karkötőmmel voltam elfoglalva és azon gondolkoztam, mivel érdemlem ezt meg?
¤Cameron Dallas¤
Elhatároztam magam és nem érdekel, hogy Charlie mit mond...az sem érdekel, ha megpróbál megölni...hisz én vagyok az esélyesebb a győzelemre.
Átadtam az ajándékot, szerintem nagyon tetszik Nic-nek mivel egész órán azt babrálta.
Mikor megölelt kicsit leblokkoltam és a másik énem, majdnem előtört, de nem hagytam neki. Én vagyok az erősebb. Viszont az illata ÚR ISTEN!! Mennyei illata van...imádom, egyszerűen az egész lány annyira tökéletes. Kiskoromban is oda voltam érte, bár akkor még nem tudtam, hogy milyen szörnyeteg vagyok valójában. Anno azért költöztünk el, mert a szüleim is vámpírok voltak, így én örököltem az "adottságot" és a szüleim tudták, hogy bárikor robbanhat a bomba és akkor gy kegyetlen gyilkos vált volna belőlem, na meg persze szívesen ölik meg egymást a mi fajtánk....a szüleimnek is azért kellet meghalniuk, mert tiszta vérűek voltak.
