Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

03.

Megválaszolatlan kérdések

Ezután viszont nem érzékeltem semmit, mert elnyelt a sötétség.  

~*~

-Szia.-hallottam meg Nash hangját, majd mikor kinyitottam a szemem egy arc is társult az illetőhöz.-Basszus..-morogta.-A szemed..

-Mi? Mi van a szememmel?-kérdeztem ijedten.

-Olyan mint az övé.-mondta és oldalra bólintott. Jackson feküdt a másik ágyon a plafont bámulva.

-M-Mi történt?-kérdeztem.

-Ők sem tudják.-morogta Jacks.

-Mi?-kérdeztem értetlenül.

-Sajnálom..nem tudjuk, hogy mi történt veletek..-mondta bűntudattal teli szemekkel.

-D-De mi az, hogy nem tudjátok?-kérdeztem, mire csak felállt és kiment az ajtón.-Mi lesz most?-estem kétségbe.

-Héé..-morogta Jackson, mire felé kaptam a fejem..és akkor megláttam a szemét.. 

-A-A szemed.-mondtam, mire elmosolyodott.

-A tied is ilyen.-mondta, mire felpattantam az ágyból és egy tükröt kezdtem keresni. Meg is találtam a mellettünk lévő fürdőszobában. Ijedten néztem a tükörbe mivel, a sötétbarna íriszeim helyett szinte fehérekkel találtam szembe magamat. Jacks-nek igaza volt...-Nyugi.-fogta meg a kezem.-Minden rendben...ez azért van, mert mi mások vagyunk.-mondta, mire villámcsapásként ért az, ami nemrégen történt velünk. Ijedten kaptam a fejem felé.

-E-ez azt jelenti, hogy...-kezdtem, mire bólintott.-De..De mi... Mi..

-Mi ketten eggyé váltunk.. Gondolom ez azért volt, mert ikrek vagyunk.-mondta, mire kérdések lepték el a kis buksimat. 

-T-te is érezted az éhséget?-kérdeztem, mire bólintott.

-Apa azt mondta, hogy mikor előjött az ereje..akkor az elején uralhatatlan éhség vezérelte.-mondta, mire megijedtem saját magamtól. Akkor most egy szörnyeteg leszek?

-É-És mi van David-el?-kérdeztem, mire elmosolyodott.

-Bár láthattam volna..-nevetett.-Jack megbűvölte.-mondta, mire kicsit megnyugodtam..hiszen akkor nem derül ki mi is történt.

-M-Miért vagyunk kórházba?

-Miután szétváltunk mindketten elájultunk.-felelte.-Ja és amúgy tudtad, hogy -apa szerint-egy hatalmas vérfarkassá voltoztunk? De nem olyanná, mint amilyenné Dylan is tud..nem sokkal nagyobbak és másabbak voltunk. -mondta izgatottan, mire én döbbenten néztem rá. 

-M-Mi lesz most?

-Hát elsőnek is hazamegyünk..utána pedig, mivel apáék nem mernek elengedni minket sehová otthol leszünk, míg nem tudjuk meg mi történt velünk.-mondta.

-Nem mehetünk sehová?-esett le a dolgok lényege. Kérdésemre csak bólintással felelt.  Hát ez szuper..döglődhetek otthol. Annál már még a kórház is jobb...

-Tudom, hogy ez a legrosszabb az egészben..de gondolj arra, hogy megkaptuk azt amire eddig vártunk.-mondta, majd kisétált a helyiségből, ezzel pedig esélyt sem adott hogy feltegyem kérdéseimet. Pedig abból lett volna még igazán csak sok.

~ Jackson Dallas ~

Miután felkeltem azt sem tudtam hol vagyok és, hogy miért vagyok ott ahol..aztán megjelent apa.

-Hogy vagy?-kérdezte, mire fájdalmasan elmosolyodtam, ő pedig egy pillanatra meghökkent, de nem tulajdonítottam neki nagyobb szerepet.

-Nem tudom..hogy vagyok?-kérdeztem.

-Mire emlékszel?-tett fej újabb kérdést, mire képkockák jelentek meg előttem. Elszaladtam otthonról és Jessica házánál találtam magam. Ezután jött az hogy David éppen Hope-ot próbálta meg..khm.-ennél a pontnál ökölbe szorult a kezem és legszívesebben most azonnal megkeresném azt a rohadt kis szemétládát..de persze ez nem lehetséges. 

-H-Hope?-kérdeztem félve, mire oldalra biccentett a fejével. Oda kaptam a fejem és Hope-ot láttam a másik ágyon feküdni.-Ő jól van?-kérdésemre csak bólintott. 

-Elmondod, hogy mire emlékszel?-kérdezte, mire belekezdtem a mesémbe arról ami történt. -Szóval megölelt, mire valami furát éreztél, majd olyan volt mintha egy ember lennétek?-kérdezte, mire bólintottam.

-Mi történik?-kérdeztem, mire megrázta a fejét.

-Nem tudom..de azt biztos, hogy farkas alakot öltöttetek és lehetséges, hogy ez egy külön képesség, mivel ikrek vagytok..-mondta elgondolkodva.

-Mi lesz ezután?-kérdeztem, mire vett egy nagy levegőt.

-Hát még vár rátok pár vizsgálat..utána pedig hazamegyünk és kiderítsük mi is ez. Hátha Dylan könyve ír erről valamit, vagy az ősiket tudnak valamit.-mondta, mire bólintottam.-Most viszont az a lényeg, hogy a testvéred is felkeljen..és utána kiderítsük miért ilyen a szemed.-mondta, mire kérdőn néztem rá. 

-M-Mi van a szememmel?-kérdeztem, mire felállt a székből.

-Nem tudom..a fürdőben van tükör ott meg tudod nézni..viszont most mennem kell, még van egy pár elintézni valóm. -mondta, mire bólintottam.-Szólj, ha Hope is felkel.-mondta, majd kilépett az ajtón; én pedig elindultam megkeresni azt a bizonyos tükröt.

~*~ 

 -Tudom, hogy ez a legrosszabb az egészben..de gondolj arra, hogy megkaptuk azt amire eddig vártunk.-mondtam, majd magára hagytam. Nem tudom, hogy jót tesz-e neki, ha egy kicsit egyedül van..de valahogy most olyan érzésem van, hogy nem tudunk miről beszélni. Mintha mindent tudnék róla..tudnám minden gondolatát, minden érzését..mindent. Lehet, hogy ez A miatt van? Tudom, hogy sok kérdése van..de én ezeket nem tudom megválaszolni, mivel én sem tudom a válaszokat. Az egészben az a legrosszabb, hogy senki nem tud semmit.

xxxx

Öm...Hát...Öm..Sziasztok... ! (nagyon-vicces-vagyok-ma.) (nagyon-elhittem-jól-van-na) 😂😂😂

Na szóval megérkezett a harmadik rész is. Nem a legtökéletesebb alkotásom, de azért remélem tetszik nektek. 😘

xXPuding