Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

3. ÉVAD->TIZENNYOLC

-Terhes vagyok..-suttogtam magam elé.

-De még semmi sem biztos.-morogta Cameron és ott hagyott egyedül a fürdőben.

-Hé...most hová mész?-kérdeztem, mire felém kapta a fejét.

-Elviszlek egy orvoshoz...vagyis AZ orvoshoz.-mondta, mire értetlenül néztem rá.

-Kihez?

-Shawn apjához.-mondta nyugodtan és pakolt tovább.

-Tényleg..-esett le.-Shawn apja orvos.

-Az.. és mivel normális kórházba, normális orvoshoz nem vihetlek, ezért hozzá megyünk.

-Várj..mi az hogy nem mehetek normális kórházba?

-Nicole...ha még nem tudnád vámpír vagy.-mondta, mire csak néztem magam elé.-És nem is akármilyen.

-Jaj létszi ne...Ne kezd megint azt, hogy mennyire különleges vagyok..

-De ha egyszer az vagy..

-Jó. Az vagyok, mert ember voltam és egy hibrid változtatott át...így mind a három vér keveredik bennem..de ezt már unom. Szóval létszi ne kezd.-mondtam és végre segítettem neki összepakolni.

-Kész vagy?-kérdezte, mire bólintottam.-Akkor menjünk.

Beültünk az autóba és elhagytuk a mi kis 'palotánkat'. Útközben azon gondolkoztam, hogy mi van, ha igaz? Mi van ha tényleg terhes vagyok? Vajon fiú lesz vagy lány? Vajon milyen anya lesz belőlem? Vajon jó szülők leszünk? -Túl sok a 'vajon'-nal kezdődő mondat. Túl sok a megválaszolatlan kérdés.

Cameron észre vehette, hogy valami nem stimmel velem,mert kezét a combomra helyezte, mire felé kaptam a tekintetem. Bátorítóan rám mosolygott, mire kicsit megnyugodtam. Megálltunk egy nagyobb fehér épületnél. Cameron kinyitotta nekem az ajtót és megfogta a kezem.

-Minden rendben lesz.-mondta, mire bólintottam és már indultunk is be az épületbe.

~*~

-Igen..-kezdte az orvos mikor az ultra hang felvételt csinálta.-Áh..megvan.-mondta egy mosoly kíséretében.-Látja? Ott.-mondta és rámutatott egy picike valamire.

-Igen látom..-mondtam és hirtelen elkezdtek folyni a könnyeim..Nem-nem azért mert szomorú vagyok, vagy csalódott. Nem én most hihetetlenül boldog vagyok.

-Várjuk..-kezdte, majd egy pillanatra elkomolyodott, mire megijedtem. Vajon mi a baj?

-Mi az?-kérdezte idegesen Cameron.-Baj van? Mi a baj?-idegeskedett tovább.

-Semmi..semmi baj nincs. Nyugodjon meg. És most tényleg nagyon meg kell nyugodnia. Mert az van, hogy nem egyedül van a pici.-mondta, mire a szívem kihagyott egy ütemet és Cameron is megfagyott.

-Hogy mi?-kérdeztem.

-Ketten vannak...ikrek.-mondta, mire lesokkolt állapotba néztem rá. Gondolom nagyon értelmes fejet vághattam..

~*~

Miután végeztünk az orvosnál-és mivel kinyávogtam magamnak, hogy éhes vagyok..-, elindultunk, hogy keressünk valami étterem félét. Úgy 5 perc autókázás után találtunk egy kisebb kávézót.

-Nem hiszem el..-mondta Cameron egy sóhajtás közepette, én pedig egy pillanatra abba hagytam szendvicsem elfogyasztását.

-Cameron...-suttogtam, mire rám nézett. Arca gondterheltnek tűnt.

-Mi szülők leszünk..érted? Kis babánk lesz..-mondta, mire nyeltem egy nagyot és rákérdeztem arra, amitől a legjobban féltem.

-Nem akarod igaz?-kérdeztem szomorúan a szemébe nézve, mire megváltozott arckifejezése.