Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

3. ÉVAD->TIZENKETTŐ

¤ Nicole Diamonds ¤

Mikor kinyitottam a szemem egy aggódó barna szempárral találtam magam szembe. Egyből elmosolyodtam, mivel észre sem vette, hogy felkeltem. Óvatosan megszorítottam a kezét, mire végre felfigyelt rám.

-Nicole.-suttogta, majd egy hatalmas mosoly terült szét az arcán.-Felébredt.-szólt ki az ajtón, mire egy csomó hangot hallottam kintről. Azt hiszem mindenki itt van..

Egy orvos lépett be a terembe.

-Hogy érzi magát? -kérdezte.

-Jól.-mosolyogtam,mire bólintott.

-Van egy pár rutin vizsgálat..ha minden jól sikerül, holnap haza mehet.-mondta, mire bólintottam.

~*~

Elvégezték a vizsgálatokat, már csak az eredményre kell várni és kiderül,hogy mehetek-e haza,vagy még jó pár napot dekkolhatok itt.

-Soha! Soha többet ne csinálj ilyet.-nézett rám szúrós tekintettel Cameron, mire egy picit megijedtem.

-Sajnálom.-suttogtam.

-Majdnem meghaltál...-mondta szomorúan.

-De élek, szóval..-kezdtem, mire egy mérges Cameron-be ütközött a tekintetem.

-Nagyon haragszol?-kérdeztem, mire bólintott.-Ígérem, hogy soha többet nem csinálok ilyet..légyszi, ne haragudj.-mondtam kiskutya szemekkel.

-Aish..-morogta, mire felálltam az ágyról és megöleltem.-Mindig eléred, hogy ne haragudjak rád.-morogta, majd adott a homlokomra egy puszit, mire morcos fejet vágtam.

-Csak ennyi?

-Csak ennyi.-nevetett,majd kilépett az ajtón én pedig durcásan leültem az ágyra. A többiek is bejöttek és mindenkitől megkaptam a fejmosást..anyán kívül, mivel szegény azt se tudta, hogy mi történt velem. A srácok kamuztak neki valamit, amit bizonytalanul, de elhitte.

-Annyira örülök, hogy felkeltél.-ölelt magához.

-Én is.-nevettem.

-Bejöhetek?-dugta be a fejét az orvos, mire mosolyogva bólintottam.

-Nos..az eredményei jók, szóval holnap délután, már a saját ágyában lehet.-mondta az orvos egy mosoly kíséretében.

-Köszönöm.-mosolyogtam.

~*~ Pár nappal később ~*~

-Lemegyünk a partra?-kérdeztem a többieket.

-Most?-morogta lustán Aaron.

-Igen, most.-mondtam nevetve. Mivel mindenki ott feküdt ahol éppen csak tudott..Aaron, Shawn, Carter és Nash a kanapén fetrengtek, jóformán egymáson feküdtek, de őket ez nem zavarta. Nem is értem, hogy férnek el négyen a kanapén. Alex, Cameron, Dylan és Steve egy-egy fotelbe helyezkedtek el, míg a többiek szétszórtan a földön hemperegtek.-Lusta dögök.-nevettem.

-Hogy micsoda?-ugrott fel Cameron a fotelből és a többiekkel nem foglalkozva átgyalogolt rajtuk, amit ők csak pár nyögéssel díjaztak.

-Cameron..légyszi..fogyjál le.-morogta Taylor, mire felkacagtam.

-Mit mondtál az előbb?-kérdezte, mikor oda ért elém.

-S-Semmit.-nevettem.

-Aha, persze.-mondta és felkapott a vállára, majd szaladni kezdett velem.

-Tegyél le!-visítottam és közbe a hátát ütöttem.

-Nincs az, az isten.-nevetett.

-Hová viszel?