Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

3. ÉVAD->TIZENEGY

¤ Nicole Diamonds ¤

Az ablakon keresztül figyeltük a harcot...harcot, inkább mészárlást. Egyre többen és többen kerültek a földre eszméletlen állapotban. Cameron-t láttam a távolba ahogyan tehetetlenül áll, körülötte pedig mindenhol vér folyt. Miért nem tesz semmit?

-Mi van kint?-kérdezte Antonia,mire nyeltem egyet, majd szembe fordultam vele.

-Semmi jó.-mondtam szomorúan.

-M-mi?-kérdezték egyszerre a lányok, mire elálltam az ablakból, hogy ők is megnézhessék.

-És mi csak tétlenül ülünk itt.-mondtam dühösen. Én is segíteni akarok..harcolni velük. Miért olyan nehéz ez?

¤ Cameron Dallas ¤

Nem tudom mit tegyek.. Nem jut az eszembe semmi..Miért olyan nehéz ez??

-Cameron.-hallottam meg egy olyan személy hangját, akinek nem kellene. Ijedten és dühösen kaptam hátra a fejem. Nicole...

-Mi a..-kezdtem de nem tudtam befejezni a saját magamnak feltett kérdést, mert elterelte a figyelmem az, hogy egy kis nyomorult felé tartott éppen. Szaladni kezdtem és az erőmnek köszönhetően hamarabb oda értem hozzá.

-Mit keresel itt?-kérdeztem idegesen.

-Segíteni akarok.-mondta halkan.

-Azzal segítenél ha bent lennél a kurva házba!-kiabáltam rá, majd egyszerűen kitörtem a fickó nyakát.

-D-De..-kezdte.

-Menj be!-morogtam rá. Szomorúan indult meg a ház felé én pedig nem néztem meg, hogy tényleg be megy-e.. Bár megtettem volna..

¤ Nicole Diamonds ¤

Én csak segíteni akarok..erre leordítja a fejem. Szép..mondhatom.

Nem tudom mi-talán a makacsságom,-de valami miatt nem fogadtam neki szót. Csak elindultam a ház felé, de nem mentem be az ajtón. Nem..helyette inkább elindultam, hogy valami hasznosat csinálhassak.

Nem tudom,hogy mégis ez mire jó..vagy akármi, de muszáj tennem valamit. A csatatért kikerülve elindultam megkeresni a vezérüket. Nem..nem tudom mit fogok csinálni, ha megtalálom..és azt se tudom már miért csinálom ezt, de megöl a tehetetlenség.

Nagy nehezen sikerült kikerülnöm a harcot és a rét közepén megláttam egy sötét ruhás fazont aki csak messziről figyelte a történéseket és néha beleavatkozott..Bár arra még nem jöttem rá, hogy hogyan, de megtette. Biztos valami természet feletti erő..semmi érdekes.

Nagy bátran elindultam felé, mire felém kapta a tekintetét és miután eléggé végig mért elmosolyodott. Mit mosolyogsz? Verjem ki a fogad..? -Hirtelen milyen kemény lettem.

Oda érve hozzá arra gondoltam, ha már tanultam Alex-től, akkor hasznosítom is az amit elsajátítottam. De mikor megpróbáltam az első lépést, elkapta a karom és lefogott. Mintha egy lépéssel előttem járna. Próbáltam kiszabadulni, de semmit se tudtam csinálni.

-Te vagy Cameron barátnője igaz?-suttogta a fülembe mire kirázott a hideg. Nem a szokásos kellemes érzésben volt részem..nem undorodtam a pasitól és egyben féltem is kicsit.

-Engedj el..és megtudod ki vagyok.-morogtam, mire felnevetett.

-Oh sajnos ezt nem tehetem..a végén még bántódásod esik.-nevetett. -Figyeljen mindenki-kiáltotta el magát, mire össze rezzentem. -Nálam van valami, ami a tiétek.-a harc megállt, a levegő megfagyott és pedig kezdtem egye jobban megijedni. Miért nem maradtam a házban? Miért nem fogadtam szót?