Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

[TIZENÖT]

¤ Cameron Dallas ¤

-Mizu??-kérdezte Nash mikor bejött a szobámba.

-Szét unom az agyam.-morogtam, mivel Dylan rám parancsolt, hogy maradjak a szobámba amíg nem ismer ki.

-Azt nem csodálom.-nevetett ki, mire csak egy rosszalló pillantást kapott. Az elmúlt napokban a erőmet tesztelgettem, bár a "kutya" erőn kívül semmit nem tapasztaltam.

-Meg fogok itt halni...-morogtam.

-Nem értem meg Dylan-t én százszázalékosan megbízom benned.-nézett értetlenül.

-Én megértem..de akkor is.-morogtam tovább.

-Cameron!-kiabálta Dylan, mire lemásztam a nappaliba.

-Mit akarsz?

-Ide hívtam egy távoli családtagot, aki hallott már a 'hibridségről'.

-Na ez szuper.-jött meg az életkedvem.

-Hello, Dayan vagyok..-mondta akcentussal.

-Amint hallom tényleg távoli rokonod.-néztem rá Dylan-re, aki csak bólintott.-Amúgy Cameron vagyok.-ráztam kezet Dayan-al.

-Menjünk valami nyugodtabb helyre.-mondta.

-Rendben, menjünk fel a szobámba.

Beérve bezártam az ajtót és leültünk egymással szemben.

-Mit tapasztaltál eddig?-tette fel első kérdését.

-Semmit, a vérfarkas erőn kívül. -mondtam őszintén.

-Nem szokott dührohamod lenni?

-Dühroham..-gondolkoztam el.-Az megvolt igen.

~*~

Nagy beszélgetésünkben elmondta, hogy az apjának a barátjának a fia hibridként jött világra és innen ismeri ezt az egészet. Kiderült hogy figyelte ahogyan felnő a fiú, ezért adott pár trükköt hogy, hogy tudnám előhívni az erőmet. Sokat segített Dayan, és kíváncsivá is tett...hogy ki az a srác.

-Köszönöm a segítséget.-mosolyogtam rá.

-Semmiség.-mondta és már ki is lépett a házunkból Dylan társaságában. Magukra hagytuk őket, hogy tudjanak beszélgetni. Dayan hamar elhagyta a területet.

~ HETEKKEL KÉSŐBB: ~

Használom az ötleteket amit Dayan adott, de eddig még nem sok minden történt.

Ma is elkezdtem a gyakorlatokat...agy gyakorlat. Milyen hülyeségnek hangzik...és lehet az is. Szóval elkezdtem tornáztatni az elmémet.

Az első fél órában nem történt semmi, de ezután valami furát éreztem a mellkasomban.

-AAAA.-kiáltottam el magam.

-Mi van...mi az Cam?-kérdezte ijedten Nash.

-N-nem tudom.-morogtam és leborultam az ágyamról.

-Dylan.-kiáltott Nash, mire trappolást hallottam.

-Mi történt?-kérdezte kíváncsi hangon, majd sötétség vett körül.

-Üdvözöllek Cameron.-hallottam egy hangot a sötétből.

-Ki vagy?-kérdeztem kíváncsian.

-Én te vagyok Cameron.-morogta a hátam mögül.

-Hogy mi?-kérdeztem értetlen hangon és megfordultam tengelyem körül. És tényleg ott álltam magammal szemben, mintha csak tükörbe néztem volna, de mégsem.

-Én vagyok a rossz oldalad Cameron..a rossz oldalad, aki tudja irányítani az erődet...aki erősebb mint te, és aki helyetted fel fog kelni.

-Mi van?-kérdeztem hisztérikusan.

-Erősebb vagyok mint te..az erős túl él a gyenge meghal.-mondta.

Hogy mi van??? Nem értem.. nem tudom hogy most nagyon sötét vagyok és ezért nem értem amit mond...vagy, vagy nincs is más lehetőség...

-Nem érted ugye?-nevetett fel.

-Mi olyan vicces?

-Az,hogy én vagyok a sötét oldalad és közbe te sötétebb vagy mint én.-nevetett, majd komolyra váltott.-Figyelj jól mert csak egyszer fogom elmondani. Neked két személyiséged van. A jó és a rossz. A jó a gyerekkorod után maradt meg a rossz , -azaz én-pedig a szüleid halálakol kezdett el benned nőni. Nagyon mélyen én azóta veled vagyok, és már régóta várom a megfelelő alkalmat a szabadulásra. Ezt pedig te elhoztad nekem, mert aki fel fog ébredni az nem a jó Cameron, aki soha nem bántaná a barátait és a SZERELMÉT. Nem én fogok felkelni...aki mindenkit eltávolít ha az útjába kerül, én aki ha rossz kedved volt belülről táplált dühvel, aki miatt tettél olyat amit nem akartál...Én vagyok a te személyre szabott sötét oldalad.-nevetett.

-Megakadályozom!-mondtam határozottan. Nem bánthatja a barátaimat..legfőképpen nem bánthatja Nicole-t.

-Azt kétlem. De próbálkozz csak nyugodtan, legalább könnyebb dolgom lesz...De nem, már nincs időd.-nevetett és elkezdett egyre nagyobb fénnyel ragyogni.-Felébredtem.-szólalt meg és nekem akkor esett le, hogy meg kell állítanom. Elkezdtem felé szaladni, de mire elértem volna eltűnt.

Ne.....Vissza kell szereznem a testem!

¤ 'Cameron Dallas' ¤

Megérkeztem világ, tudom már vártál rám...hát csodálja meg mindenki a világ új urát!

-Cam...Cam..jól vagy.-hisztériázott Nash. Esküszöm néha nem tudom eldönteni hogy ő most fiú vagy lány akar lenni.

-Ne ér hozzám.-morogtam és felálltam az ágyból. Mindenki aki a szobában volt értetlenül nézett rám. Nézzetek csak kutyák, én vagyok az új Uratok.

Ha bármit is mersz csinálni.-hallottam meg a kis 'jófiú' hangját. Erősebb mint gondoltam. Ha ennyire allergiás vagy arra, hogy gonosz vagy...csak figyelj. Elkezdtem gyorsabban venni a levegőt és éreztem hogy a megszelídítetlen erő csak úgy áramlik bennem.

-Mi a...-és igen itt mindenki leragadt a mondatában.

-Ezt nem fogjátok elhinni.-rontott be a szobába Shawn.-Úgy látom már késő...-morogta.

-Shawn...mi folyik itt?-kérdezte Dylan.

-Mind meghaltok.-morogtam és neki estem Nash-nek. Próbáltak legyőzni vagy megállítani...de az új énem és az új erőm sokkal erősebbnek bizonyult...csak ne lenne az a zavaró tényező.

Hagyd békén őket!-erősködött Cameron és valahogy egy pillanatra átvette az uralmat felettem. Megakadályozta a barátai halálát ezzel...de van egy náluk is fontosabb személy.

-Ha őket nem...akkor majd mást.-nevettem fel és már el is kezdtem keresni a lányt. Nem lesz könnyű, mert már kihűltek a nyomok.

Nem teheted...-hallottam kétségbe esett hangját.

-Csak figyeld.-nevettem és a házuk felé indultam meg.