Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

EGY

2017. 09. 01.

Ma van az első nap a suliba.

Reggel kómásan másztam ki az ágyamból és az ünneplőmbe bújva indultam a fürdőbe, ahol fogat/arcot mostam, sminkeltem és megcsináltam a hajam. Ezután leszenvedtem magam az ebédlőbe, ahol anya már reggelivel várt.

-Jó reggelt kicsim.-mosolygott rám.

-Mi ebben olyan jó?-morogtam kómásan és neki láttam a nutellás palacsinta elfogyasztásának. És ekkor megvilágosodtam, a nap legjobb pontja a reggelim.

-Sziasztok.-hallottam meg Rebecca hangját.

-Szia..sztok.-fejeztem be a mondatom, mikor megláttam Antoniát és Rebeccát az ajtónkban.

-Sziasztok.-köszönt anya is.

-Indulhatunk?-kérdezte Antonia.

-Igen. Tudjuk, hogy vár a kis szerelmed.-mondtam nevetve.

-Hallgass.-morgott rám.

-Nem értem miért nem beszélsz vele.-mondta Rebi.

-Ez nem olyan egyszerű.-mondta.

-Igen? És miért nem?-kérdeztem kíváncsian.

-Azért mert...mert mi van ha kinevet...vagy nem tudom.-mondta kétségbe esett hanggal.

-Antonia ....Biztos, hogy nem nevetne ki. Te észre sem veszed, hogy néz rád.-mondta Rebi.

-Igen....hogy,-csillant fel a lány szeme.

És ekkor leesett, hogy a nappali kellős közepén beszéljük ki Antonia szerelmi életét miközben mindjárt elkésünk a suliból...bár nem mintha olyan nagy probléma lenne , de azért mégis.

-Jól van csajok, azt hiszem itt az ideje leszállni Dylan-ról és indulni, mert elkésünk.-mondtam és elkezdtem őket a kijárat felé tolni.-Szia anya.-kiabáltam.

-Szia.-köszöntek Rebiék is.

-Sziasztok.-mondta anya és hallatszott, hogy nevet.

És ekkor kellett volna nagyon gyorsan vissza fordulnom és kihagyni az iskolát, de persze ezt akkor még nem tudtam. De az biztos, hogy életem legnagyobb hibája volt az, hogy aznap betettem a lábam a suliba mit sem sejtve arról, hogy mi...vagyis inkább ki vár rám ott.

A suliba vezető út hamar eltelt, a sulihoz érve egyből feltűnt a hatalmas tömeg...Gólyák mászkáltak mindenhol és a megszokott nyüzsgés sem maradt el. Egy nagyobb csapat ember szúrt szemet valamit vagy valakit körbe álltak.

-Nem megyünk oda?-kérdeztem kíváncsian. Hát igen ez vagyok én eléggé kíváncsi természetem van.

-Menjünk.-mondták ás elindultunk a tömeg felé. Befurakodtunk a tömeg közé és akkor megláttam Őt és egy másik srácot. A felismerés villámcsapásként ért, szédülni kezdtem.

-Nic? Nicole!-hallottam a nevem de nem reagáltam csak Őt néztem. Annyit változott.

Tekintetünk össze kapcsolódott, szemében valami furcsát véltem felfedezni. Valami furcsát ami egyben kíváncsisággal és félelemmel töltött el.

-Jól vagy?-ráztak fel barátaim és ezzel elrángatták a figyelmem róla.

-Mi?-kérdetem értetlenül.-Ja...persze jól vagyok.-mondtam össze szedve az összes erő, hogy elhiggyék a is hazugságom. Persze láttam rajtuk némi kételyt de nem kérdeztek rá.

-Menjünk.-mondta Antonia. Még vetettem felé egy pillantást, majd elindultam ki a tömegből.

-Ez mi volt?-kérdezte Rebi.

-Se-Semmi.-hazudtam.

-Hazudik.-állapította meg egyből Antonia.

-Tudom, nagyon jól tudom. Csak azt ne tudom, hogy miért.-nézett rám értetlenül.

-Majd elmondom, de menjünk mert elkésünk.-tereltem a témát.

Elindultunk a suli udvarára ahol az évnyitót szokták tartani. Várni kellet kicsit majd megérkezett az igazgató és bele kezdett a 20 perces beszédébe.

~*~

-Újabb év gyerekek.-kezdte Mr. Hood.-És had mutassam be nektek az új osztálytársatokat. Cameron Dallas.-mutatott rá a számomra már jól ismert fiúra. -Mondj pár szót magadról kérlek.

-Ha muszáj.-szólalt meg mély hangon.-Cameron Dallas vagyok 17 éves vagyok. Régen itt laktam a szüleimmel, de aztán elköltöztünk. Most pedig újra itt vagyok.-mondta.

-Rendben, kérlek ülj le Nicole mellé.

Cameron elsőnek furán nézett Mr. Hoodra, de mást nem tudott mit hogy szót fogad és leül mellém.

Így kezdődött életem legrosszabb éve....

~*~

-Elmentél egy szó nélkül.-morogtam a mellettem ülő fiúnak, aki fura képet vágva fordult felém.

-Az a múlt.-mondta ridegen.

-Azt mondtad örökké velem leszel.

-És te elhitted.-nevetett fel. -Már akkor is naiv voltál...és ahogy elnézlek nem változtál semmit.

-Lehet hogy naiv voltam és lehet, hogy az is maradtam. De akkor te hazug vagy és az sokkal rosszabb.

-Nem érdekel.

És ezután már nem álltunk szóba egymással.

~*~

-Ő az?-kiáltott fel Rebi, mikor mesélni kezdtem nekik, hogy mi rázott meg reggel annyira.

-Shhh. Igen Ő az!

-Ez de szupi.-mondta varázsködben élő barátnőm.

-Jaj Antonia....nem nem szupi. Ez szörnyű. Egy rohadék lett.-mondtam szomorúan.

-Beszéltél vele?-akadt ki újra Rebi.

-Igen...azt mondta, hogy naiv vagyok.

-Ami igaz az igaz.-helyeselt Antonia.

-Kösz.-sértődtem meg.-De én legalább nem félek beszélni vele.-vágtam vissza.

-Ohh igen? Csak figyelj! Holnap...holnap megteszem.-mondta.

-Hiszem ha látom.-gyerekeskedtem tovább.

-Na jó most fejezzétek be!-kiáltott ránk Rebi.

-Jó...-mondtuk egyszerre.

xxxx

Sziasztok!
Új rész....

Promethehs17 -nek ajánlanám.
Remélem tetszik nektek. 😅😊

xXPuding