Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

[TIZENNÉGY]

Már 3 nap telt el hogy elhagytam a faházat...3 napja nem láttam Alex-et és 3 napja ért utol a sorsom...nem is az fáj ami történt, hanem inkább az akivel történt.

~ VISSZAEMLÉKEZÉS: ~

A mai reggelem is úgy indult mint a többi, vagyis nem teljesen, mivel a hangulatom és a közérzetem nagyon-nagyon rossz formában voltak, még soha nem éreztem magam ennyire ramatyul. Ez semmi jót nem jelenthet....

-Jó reggelt.- köszönt Alex vidáman.

-Jó reggelt.-morogtam kicsit sem kedvesen.

-Rossz lábbal keltél?

-Semmi kedvem most ehhez. -morogtam és a konyhába vonszoltam magam, ahol a nagy élet kedvel neki álltam reggelit készíteni, persze a gabonapehelynél nem sikerült messzebbre jutnom.

Miután elkészültem a reggelimmel leültem az egyik székre és elkezdtem enni.

-Mi eszel?-jött be a konyhába kíváncsian Alex.

-Semmi közöd hozzá.-vágtam hozzá flegmán.

-Mi bajod van?-kérdezte felvont szemöldökkel.

-Az hogy már enni se hagysz, meg direkt elmondtam, hogy szar a kedvem, erre te itt loholsz a nyakamba.

-Jól van akkor.-morogta és magamra hagyott. Szerintem ez most mindkettőnknek jobb így.

Reggeli után a 'szobámba' mentem, ahol elkezdtem egy kicsit takarítani, hogy lefoglaljam magam, és arra gondoltam hátha segít valamin a porszívó hangja...vicces, de általában engem megnyugtat a porszívó hangja...most viszont nem lett jobb semmi, csak még rosszabbul éreztem magam, mivel még el is fáradtam.

Elfeküdtem az ágyon a laptopom társaságában, majd elkezdtem mesét nézni, hogy az majd biztos segít meg minden...hát ez se talált. Mikor már a rész felénél jártam meguntam és inkább elkezdtem zenét hallgatni. Már majdnem meghallgattam egy kedvenc számot, mikor Alex kitépte a fülest a fülemből.

-Mit csinálsz?-kérdezte.

-Közöd?-förmedtem rá.

-Hallod...most már tényleg kinyöghetnéd, hogy mi bajod, mert kezdesz kissé idegesíteni.-morogta rám. Ha harc..hát legyen harc!

-Mi a bajom? Az, hogy...élni nem hagysz 2 percre. És már kivagyok tőled...nem igaz, hogy nem bírsz egy kicsit leszállni rólam.-akadtam ki.

-Ohh igen ha ennyire ki vagy akadva, akkor haza is mehetsz.-mondta.

-Lehet, hogy jobb lenne és akkor nem csinálnál úgy mintha a bejárónőd lennék...én csinálok mindent.

-Igen? Tudod miért nézlek annyiba? Talán mert nem érdemelsz többet!-vágta hozzám, mire össze tört bennem valami...újra.-A szüleid is biztos direkt küldtek el otthonról, mert egy idegesítő nyávogó gép vagy...akire senki sem kíváncsi.-na itt kellett volna asszem leállni....nem már ekkor is késő lett volna.

-Igen? Nem tudom kinek halt meg az anyja és kit hagyott ott az apja! El tudom képzelni, hogy miért is utált téged....egy kiállhatatlan paraszt vagy. Én se bírtam volna melletted...sőt lehet, hogy nem is úgy történt a sztori ahogy elmesélted, lehet csak meguntak és bedobtak az árvaházba...Biztos csak annyi volt az egész, hogy nem egy ilyen szutykot akartak gyereküknek mit te!-kiabáltam vele, és közben észre sem vettem mit beszélek, csak jöttek belőlem a bántóbbnál-bántóbb szavak.

Mikor ránéztem Alex-re már nem az a fiú állt velem szembe akivel elkezdtem a veszekedést...nem ez már nem is Alex volt. Gyönyörű kék szemei elkezdtek megjegesedni és egy nagyon ijesztő színt vettek fel, majd a fájdalom amit neki okoztam egy nagyon sötét szörnyet váltott ki belőle...fura hangokat adott ki, és egyre jobban torzult a teste. Valamit nagyon nem jól csináltam...a testem remegett a félelemtől és a sírás kerülgetett.