Nicole Diamonds egy átlagos életet élő 17 éves lány. Viszont az új tanév első tanítási napján nagy meglepetés éri, mikor ugyanis új osztálytárs érkezik Cameron Dallas személyében. A lány egyből felismeri régi ismerősét, aki azonban tagadja kilétét...
Alison-ról annyit, hogy: ő egy vérfarkas, akit akkor ismertem meg, mikor úgy döntöttem a fejem után megyek egy kicsit és utazgatni kezdtem. Las Vegas-ban ismertem meg..és hogy is mondjam..első látásra szerelem volt mindkettőnk részéről. Egy bárban volt felszolgáló, mikor találkoztunk.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Minden tetszett benne. A barna hajától kezdve a járásáig..még a fura szokásai is. Nem is kell mondanom, hogy a világlátó körutamat berekesztetem egy időre, és Las Vegas-ban maradtam vele...Persze hamar rátudtam venni, hogy tartson velem, és miután befejeztünk a kis vándor életünk vissza költöztünk az otthonunkba. Az igazi otthonunkba New York-ba.
-Kicsim..-keltett fel Alison.
-Igen?-kérdeztem rekedt hangon.
-Látogatóink jöttek.-mondta, mire kipattantam az ágyamból.
-Mennyi az idő?-kérdeztem kómásan.
-9 óra.-mondta lazán, mire felszaladt a szemöldököm. Ki a fene keres minket ilyen korán?
-Mindjárt lemegyek én is, csak felöltözöm.-mondtam, mire bólintott és már ki is ment a szobából.
Pár perc alatt elkészültem, így már robogtam is le a lépcsőn. Ám mikor megláttam, hogy kik vannak nálunk egyből szaladtam a nappaliba és felkaptam az ölembe húgomat...Nem nem Hope-t, hanem Judith-ot. Igen..van még egy testvérem..aki 4 éves.
-Szia pöttöm.-ölelgettem meg.
-Neked is szia kisfiam.-morogta anya, mire felnevettem.
-Bocsánat.-nevettem, majd megölelgetettem anyát és apát is.
-Mi szál hozott titeket?-kérdeztem.
-Gondoltuk benézünk hozzátok.-mondta apa, mire elmosolyodtam.
-Apa..te meg a gondolkozás.-nevettem, mire "mérgesen" nézett rám, és mintha csak 5 éves lettem volna kergetni kezdett a házban. Jó érzés, hogy még mindig olyan minden mint régen...sőt sokkal jobb, hiszen vissza jöttünk New York-ba.- Mindenki vissza jött. És gondolom mindenki annyira boldog mint én..vagy talán még jobban, hiszen ott vannak a picik. Johnson-nak és Lisa-nak ott van Amy, Christina-nak és Shawn-nek a már nem olyan kicsi Shawn baba, Antonia-nak és Dylan-nek ott van Benjamin, Rebecca-nak és Gilinsky-nek Teresa, Dotti-nak és Steve-nek Stella és a legfurcsább, de Alex-nek és Caroline-nak pedig Hayley. -Amikor mindenki együtt van, és a kicsik is ott vannak, valahogy a nagy faház sem elég..pedig az aztán a sok éves alakítgatás alatt csak egyre nagyobb és nagyobb lett, szóval mára már akkora mint egy hatalmas kastély..de azt hiszem lehet még bővíteni..főleg, ha a többiek is belehúznak a gyerek készítésbe. (😂)
~ Hope Dallas ~
-Aiden!-kiabáltam.
-Igen szerelmem?-jelent meg az ajtóban.
-Lassan készülnünk kellene.-adtam utasításba. Mivel ma össze hívtuk a családot, mert el kell mondanunk valamit..de furcsa módon Jackson is éppen azt tervezte, hogy bejelent ma valamit. Talán nekik is sikerült? Vagy éppen mást akar?...Mindegy is..most nincs idő ezen gondolkozni..el kell készülnünk.
-Rendben kicsim..segítek!-jelentette ki, mire dühösen néztem rá.
-Azt merd meg..és esküszöm az égre, hogy nagyon fájni fog!-fenyegettem meg, mire jó farkas módjára hallgatott rám. Ezt már szeretem..mikor nem ellenkezik folyton.
~*~
A faházhoz érve leparkoltunk és beléptünk a házba.. Már volt egy pár autó, de ahogy elnéztem, még csak Alex-ék, Antonia-ék és Rebecca-ék voltak csak jelen.
-Megjöttünk!-kiabáltam el magam, mire megjelent Jackson az ajtóban.
-Sziasztok!-ölelt meg, majd kezet fogott barátjával.-Na mizu hugi?-kezdte a cukkolásom, mire legszívesebben oldalba rúgtam volna.
-Még egy ilyen és..-kezdtem, mire védekezően felkapta a kezét.
-Nem szóltam..nem szóltam!-mentegetőzött, mire felnevettem.
-Jobb is.-néztem rá.-Öm..van valami enni való?-kérdeztem kiskutya szemekkel, mire felnevetett.
-Mi az otthol éheztetnek vagy mi?-kérdezte, mire morcosan néztem rá. Hat te azt tudnád..
-Nem..mielőtt jöttünk nem sokkal evett. Csak eléggé bélpoklos lett.-nevetett Aiden. Oh..ha most elárulsz a cél előtt lerúglak!
-Oh..hát oké. Van.. a konyhába megtalálod.-mondta, mire bólintottam és elindultam a konyhába.
-Sziasztok!-köszöntem a nappaliban üldögélő embereket. Mindenkit megölelgettem, majd mentem a konyhába, ahol jó pár tál étel fogadott. -Alison ezeket te csináltad?-kérdeztem.
-Nem..legalább is nem mindet. A többiek is hoztak.-mondta, mire bólintottam magamnak és elkezdtem enni.
~*~
Szépen lassan mindenki megérkezett és miután megtartottunk egy közös vacsorát leültünk és beszélgetni kezdtünk, míg a kicsik játszottak. Olyan jó volt nézni ahogyan együtt játszanak.
-Khm..azt hiszem itt az idő.-szólaltam fel és felálltam az asztaltól, mire mindenki rám nézett. Aiden is felállt és mellém állva megfogta a kezem.
-Van egy kis mondani valónk.-mondta mellettem Aiden, mire bólintottam. Anya szeme egyből könnybe lábadt...oh ne már, most miért kell lelőni a meglepi-t előre?
-Kis babát várok.-mondtam, mire mindenki ujjongani és tapsolni kezdett. Majd egyesével gratuláltak nekem.
-Én már tudtam.-mondta Shawn előttem állva, mire játékosan megütöttem.
-Persze..te jövendő látó majom.-mondtam nevetve.-Ha elmondtad volna valakinek..megöltelek volna!-mondtam, mire bólintott.
-Ezt is tudom.-nevetett. Ezután anya jött és könnyes szemmel megölelgetett, majd jöttek a kérdések, hogy mennyi idős..fiú vagy lány?- de ezekre még nem tudtam válaszolni, mivel még csak nem régen derült ki a dolog.
-Ha már itt tartunk..-szólalt meg Jackson, mire most mindenki felé kezdett figyelni.
~ Jackson Dallas ~
Örülök, hogy Hope-nak babája lesz. De nekem is van egy kis hírem, szóval miután gratuláltam testvéremnek én következtem.
-Ha már itt tartunk..-kezdtem, mire mindenki rám kezdett figyelni. Magamhoz húztam Alison-t és belekezdtem mondandómba. Letérdeltem elé és zsebemből kihalásztam a kis fekete dobozt.
-Alison Angel.. Mikor megláttalak már akkor elvarázsoltál..első pillantásra beléd estem. Mi összetartozunk, kellesz nekem, mint kezdetnek a vég, mint éjnek a hol és mint lesznek a volt. Hozzám jössz feleségül?-kérdeztem a síró lányt, mire ő csak meghatódva bólogatott.
Felhúztam ujjára a gyűrűt és kizárva az éljenző családtagjainkat megcsókoltam. Abban a pillanatban nem volt senki más csak én és ő. Csak mi. Azt hiszem ez eddigi életem legszebb napja.
THE END.
......
Sziasztok!
Itt lenne tehát a kis könyvem vége. Remélem tetszett nektek a rész. 💝
