Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

TIZENNYOLC

Reggel az órám csörömpölésére keltem.

Csak álmodtam?

Furcsa, mintha érezném Cameron csókját.

Hülyeség...

Ezután fogtam magam elkezdtem készülődni, hogy egy hét után ma végig szenvedjem mellette a napot.
Reggeli teendőim után össze szedtem a sulis cuccaim, majd lementem a földszintre.

-Jó reggelt.-köszönt anya.

-Jó reggelt.-morogtam, majd elvettem a nekem szánt ebédet, és reggeli nélkül indultam suliba. Igazából semmi kedvem nem volt élni, nem hogy suliba menni. Bár ezt a tényt leginkább az bizonyította be, hogy majdnem elütött egy autó suliba menet. ű

-Mi bajod van? Meg akarsz halni?-kiabált ki az autót vezető nő.-Ha igen akkor legyél öngyilkos, vagy a fene tudja de ne az én kocsim elé gyere ki. Kis csitri.

-Fogd már be.-morogtam és ott hagytam a szitkozódó nőt.

A suliba beérve ledobtam magam a helyemre, mire Rebi és Antonia oda jöttek hozzám.

-Szia.-köszöntek egyszerre, mire én csak rájuk emeltem unott arcom amolyan 'ezttisegondoljátokkomolyan' nézéssel.

-Mi bajod van?-kérdezte Antonia.

-Még kérded?-nevettem fel.-Hisz ti mindenről tudtatok.-lehet kicsit hangosan akadtam ki, mivel mindenki minket kezdett nézni.

-Jó, szerintem ezt ne itt beszéljük meg, oké?-szólalt meg Rebecca.

-Menjünk ki.-mondtam, majd mind hárman kiléptünk az osztályteremből és a lány mosdóba mentünk.

-Szóval....-kezdte Rebi.

-Mit szóval?-nevettem fel.-Itt játsszátok a nagy barátnőt meg minden és ti mind végig tudtatok mindenről, de nem mondtatok semmit.-akadtam ki véglegesen.

-Ohh igen? Mert ha oda álltunk volna eléd az igazsággal hittél volna nekünk?

-Persze, hogy nem.-nevetett Antonia.-Nem is mondhattunk semmit, mert megígértük. Neki kellett volna elmondania mindent, nem pedig kihagyva részleteket, hogy még nagyobb drámát csinálhass.

-Én drámázok? Szerinted csak drámázok?-kiabáltam.

-Igen. Csak játszod itt a sértődöttet, meg a drámahercegnőt. Közbe meg már rég túltehetted volna magadat az egészen.

-Elegem van. Nem értitek, hogy mit miért teszek, de azért barátnak nevezitek magatokat. Hát tudod mit Antonia, egyáltalán nem vagyunk barátok egyikőnk se. És lehet hogy drámahercegnőt játszok, de én legalább nem vagyok áruló. Mert azok vagytok....árulók.-ezután csak annyira lettem figyelmes, hogy Rebecca kiborulva néz rám, majd egy kéz csattan az arcomon.

-Nem árultunk el.-mondta Rebi és kiléptek az ajtón én pedig az arcomat fogva lecsúsztam a csempén egészen a földig.

Megpofozott...Rebecca megpofozott.

-Jól vagy?-hallottam kintről egy hangot. Johnos...

-Menj el.-szóltam ki neki, majd felálltam a földről megmostam az arcom és miután erőt vettem magamon kiléptem a folyosóra.-Azt mondtam, hogy hagyj békén.

-Jól vagy?-kérdezte újra.

-Igen. Jól vagyok, de most már hagyj békén.-förmedtem rá, majd otthagytam és vissza mentem a terembe. Cameron már a helyén ült, így semmi kedvem nem volt leülni mellé.

-Jó reggelt osztály.-hallottam meg a hátam mögül a tanár hangját.-Miss Diamonds, miért áll ott? Üljön a helyére.-parancsol rám, mire én megadóan a helyemre baktattam és leültem mellé.

-Mi történt az arcoddal? -kérdezte, mire én ijedten a pofon helyére tettem a kezem. Látszik?

-Mi történt volna.-morogtam halkan.

-Nem tudom, de eléggé piros.

-Semmi közöd, semmihez. Főleg nem hozzám.-mondtam és nem törődve vele, elő vettem a fülhallgatóm meg a telóm és az óra további részében zenét hallgattam.

Csak ezt a napot bírjam ki...

Első óra után a helyemen ültem és rajzolgattam a jegyzet füzetembe, miközben ugyanúgy zenét hallgattam.

-Na jó ebből elég.-hallottam meg Cam hangját. Hogy hallom a hangját?

-Mi a fasz?-morogtam.

-Figyelj mi bajod van?-kérdezte.

-Mi bajom van? Ez most komoly? Még komolyan kérded?-akadtam ki, még szerencse, hogy csak ketten vagyunk az osztályteremben.

-Igen, komolyan kérdem. Mivel nem értem.

-Hát akkor szerintem neked elég nagy értelmi károsodásod van.-mondtam és dugtam volna vissza a fülest a fülembe, de nem engedte.

-Mi történt reggel?

-Semmi.

-De biztos történt valami.-és most akadtam ki.

-Mi történt? Szerintem rohadtul semmi közöd hozzá, de ha nagyon tudni akarod Rebecca felpofozott, azért mert összevesztünk. Miattad...miattatok. Hazudtak nekem, csak azért hogy megtartsák a hülye titkotokat amit amúgy később elmondtál. Nagyon sok értelme volt hazudni nekem. Mind a te hibád, miért jöttél egyáltalán vissza?? Miért? Bár sose találkoztunk volna, bár soha nem jöttél volna vissza.-kiabáltam sírva, majd felálltam és kimentem a mosdóba.

~*~

A nap további részében nem szóltam senkihez, nem foglalkoztam semmivel-senkivel.

A pillanat mikor hamarabb fel akarod rakni a rész, de persze hogy megkapod a "szuper" órarended és így sokára érsz haza. 😫🙄😵😭😥

xXPuding