Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

3. ÉVAD->NÉGY

Felszálltunk a repülőre. Hát indulás haza. Oda ahonnan minden kezdődött, újra a start mezőre lépek.

Elfoglaltuk a helyeinket, én ablak mellet kaptam helyet, mellettem Cameron ült, mellette pedig Alex. Fura egy párosítás annyi szent.

-Izgulsz?-kérdezte Cam, mire bólintottam. -Pihenj egy kicsit, ha megkezdjük a leszállást szólok.-súgta, mire elmosolyodtam. Bedugtam a fülhallgatóm és elindítottam egy random lejátszási listát, majd az ablaknak döntöttem a fejem és lehunytam a szemem.

~ 2 nappal ezelőtt ~

-Haza költözöm.-mondtam, mire Alex álla a talajt súrolta. Jó-jó tudom, most jött haza és három napot nem bírtam ki nélküle...és legszívesebben azt mondanám gyere velünk, de nem akarom elszakítani a családjától és az életétől.

-H-Hogy mi van?-kérdezte sokkos állapotba.

-Haza költözöm.-ismételtem meg magam.

-Jó..jó ezt értem, de miért?

-Mert ezt akarom. Miért talán baj?-húztam fel a szemöldököm.

-N-nem, nem baj, csak meglepett. Mikor indulsz?

-Nem tudom, még beszélnem kell anyával.

-Na de mi most megyünk.-szólalt meg Cam.

-Rendben. Sziasztok.-mondta és megölelt.

~*~

-Miért akarod ennyire, hogy velünk jöjjön?-kérdezte kissé idegesen Cameron. Nem értem mi baja van..Alex olyan, mintha a bátyám lenne és azt szeretném, ha a bátyám nem hagyna el úgy, mint az apám.

-Mert olyan mintha a bátyám lenne..és szükségem van rá.-emeltem meg én is a hangom.

-Én nem akarom, hogy velünk jöjjön.-mondta és itt elszakadt a tűrő képességem.

-Menj el.-mondtam lazán, mire kikerekedtek a szemei.

-Mi van?-kérdezte döbbenten.

-Azt mondtam, hogy menj el. Nem akarlak most látni.-mondtam dühösen.

-Nicole..-kezdte, de leintettem.

-Menj el!-ezt után csak vett egy mély levegőt és kisétált a szobámból. Most ez mire volt jó? Miért kellett ennyire kiakadnia? Így se jön velünk..

~*~

Aznap este nem tudom hol aludt Cam..vagy hogy egyáltalán mit csinált. Tudom kicsit én is messzire mentem, de azt akartam, hogy minden egy nagy kerek egész legyen..és ez Alex nélkül nem létezik. Már ő is az életem része..ebbe bele kell törődnie.

Persze másnap délután ide dugta az orrát.

-Szia.-mosolygott rám Cam az ajtóban állva. És mivel még mindig dühös voltam rá egy kicsit, legszívesebben rácsaptam volna az ajtót, de nem tettem, mert egy hatalmas rózsa csokrot nyomott a képem elé.

-Mit szeretnél?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Nic...figyelj sajnálom a tegnapit..Én nem tudom, csak..khm..f-féltékeny vagyok rá.-nyögte ki, mire majdnem kiesett a szemem a helyéről. Most ezt komolyan kimondta?

-Mond ki még egyszer.-néztem rá csillogó szemekkel.

-Most ugye, csak szívatsz..-morogta, mire felkacagtam.