Nicole Diamonds egy átlagos életet élő 17 éves lány. Viszont az új tanév első tanítási napján nagy meglepetés éri, mikor ugyanis új osztálytárs érkezik Cameron Dallas személyében. A lány egyből felismeri régi ismerősét, aki azonban tagadja kilétét...
Napok teltek el minden nyugodtan és a maga unalmas kerékvágásában zajlott tovább. Mintha az álmom és Alex kijelentése meg se történt volna. Kezdem azt hinni az egészet csak álmodtam.
Újabb unalmas napnak nézünk elébe...az ébresztőm iszonyú rikácsolására keltem. Fasza..újabb nap..minek is megyek be abba a szarba? Már így se csinálunk semmit csak nézzük a tanárok unalmas fejét. Nem...nekem muszáj menjek, mert miért ne? Kimásztam az ágyamból, majd a szekrényemhez szenvedtem magam. Kis keresgélés után találtam egy normálisnak mondható szettet, így a fürdőbe mentem, hogy ott felöltözhessek és megcsinálhassam reggeli rutinomat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Miután mindennel végeztem a konyhába szenvedtem magam..igen ez a nap szenvedés..pedig még jó formán el se kezdődött. Pár nap..ezt már igazán kibírod.
-Jó reggelt.-köszönt egy mosollyal az arcán nagyi.
-Jó reggelt.-próbáltam mosolyogni, de csak egy grimasz lett belőle.
-Hű...valaki nagyon nyúzott ma.-mondta és elém tolt egy tál gofrit.
-Pár nap...már csak pár nap.-mondogattam magamnak.
-Kicsim...olyan vagy mint egy élőhalott.-mondta aggódva.
-Köszi nagyi.-mosolyogtam rá. Köszi tényleg..ez nagyon aranyos volt tőled. Ez lesz a mai uzsimra írva: "Legyen jó napod kis élőhalottam."
-Jó reggelt.-toppant be nagyapa is a konyhába.
-Jó reggelt.-mosolyogtam, mire felnevetett.
-Egy nutella gyár van a fogad közé ragadva.-mondta nevetve.
-Hupsz.-kacagtam fel.-Na mindegy, nekem indulnom kell, sziasztok!-mindkettőjüknek adtam egy-egy puszit, majd elhagytam a házat.
Gyerünk Nicole 2 nap és vége. 2 NAP! Ezt már mindenhogy kibírod. -ezt gondoltam reggel..én kis naiv, ekkor még nem tudtam mi vár rám később.
A suliba beérve ledobtam magam a helyemre majd vártam,hogy vége legyen a napnak.
~*~
Pár unalmas 'semmit nem csinálunk' óra után végre húzhattam haza, végre már csak a holnap van és kész. Alig várom, hogy vége legyen. Már akkor erre vártam, mikor még el se kezdődött.
Nyugisan sétáltam haza a kis zeném társaságában,mikor valakibe belementem. Ismerős nekem ez a sztory.
Felnéztem és egy teljesen ismeretlen srác nézett rám ideges fejjel.
-Khm..Bocs.-morogtam, majd kikerültem. ANYÁD! Tovább mentem és éppen az elágazódásba értem ahonnan már nincs sok hátra, mikor megint rossz helyre kanyarodtam le. Persze nem vettem észre semmit az egészből,mert a telefonom nyomkodása mindennél érdekesebbnek bizonyult. Mikor felnéztem a telefonomról akkor bizonyosodtam meg arról, hogy rossz helyre megyek.
