my favorite teacher ~ jikook | ✔

2.

- Úristen Jimin! Az arcod. - rohant oda hozzám Taehyung másnap reggel.

- Minden rendben van, csak megcsúsztam és beütöttem - próbáltam meg hazudni, bár ez nála sosem jön be, ahogy most sem jött.

- Én meg lány vagyok nem? Mit csinált veled? - fogta meg az állam, majd oldalra fordította a fejem, hogy jobban szemügyre tudja venni, a már lilásodó sebhelyem.

- Csak kicsit összekaptunk, de nem lényeg Taehyung. Inkább mesélj, hogy veled mi van. - próbáltam elterelni a témát, de nem hagyta magát.

- Miért nem mondasz el nekem semmit? Nem bízol bennem? Hisz én mindig itt va...- kezdte el, de én közbe vágtam.

- Nem erről van szó, tudod, hogy benned bízok meg a legjobban, de olyan nehéz nekem erről beszélni. Nem akarom, hogy bárki is sajnáljon engem, mert az annyira szánalmas. Egyszerűen jobbnak érzem, ha magamban tartom, és nem untatok vele senkit. Persze megértem, hogy neked elmondhatok bármit bármikor, én még is szeretném, ha nem tudnád meg. Nem akarom, hogy az egész iskola arról beszéljen, hogy milyen apám és azt sem, hogy pénzbírságot kapjon vagy, hogy elvegyenek tőle. Mindjárt 18 leszek, addig simán kibírom, utána pedig elmegyek innen, csak kérlek maradj mellettem Taehyung, nagyon szükségem van rád. - mondtam mindvégig őt bámulva. Már mindjárt a sulihoz értünk, ezért megálltunk az egyik oszlopnál.

- Megértelek Jimin. Nekem elég, ha csak annyit mondasz, hogy nem szeretnél arról beszélni, de azért jól vagy. - mosolyodott el, majd szoros ölelésbe vont.

- Köszönöm - motyogtam a nyakába, hiszen annyira jól estek a szavai. Annyira jól esett, hogy valaki törődik velem.

- Na de menjünk, mert el fogunk késni - bólintott az iskola felé, majd arra vettük az irányt.

[...]

- Nagyon látszik? - bámultam magam a tükörben, mint valami lány. - Már tegnap is nagyon nézegette az új tanár a sebeimet és ha meglátja, hogy újak is vannak, nem tudom, hogy mit fog szólni.

- Látszik, de tessék, itt a pulcsim. Ha felhúzod a kapucnit, akkor nem látszik. - vetette le magáról a ruhadarabot, majd nekem nyújtotta.

- Köszi - mosolyodtam el, elvettem tőle, és felpróbáltam.

- Tökéletes - mutatott lájk jelet a kezével. - Na menjünk és csak semmi feltűnés!

Jungkook épp akkor érkezett meg, amikor kimentünk az öltözőből, így kis híján egymásba ütköztünk.

- Elnézést - hajtottam le a fejem, ő pedig hümmögött valamit, de nem nagyon értettem mit mondott, ezért csendben követtem a terembe, a többi osztálytársammal.

- Ma is focizni akartok? Igazából csak szerdán fogom megkapni, hogy mi lesz a tanmenet, szóval addig azt csináltok, amit akartok. - ült le a padra, majd laptopját ölébe vette.

Kiválasztották a két csapatot, én pedig már indultam Taehyunggal a szivacsokhoz, de Jungkook a nevemet szólította.

- Igen tanár úr? - sétáltam oda hozzá.

- Elmondod kik hiányoznak ma? - kémlelte az arcom, én pedig csak bólintottam egyet.

- Taehyung, állj be az egyik csapatba - adta a parancsot barátomnak, én pedig kérdőn néztem rá.

- Szóval kik hiányoznak? - szegezte most már nekem a kérdését.

Miután lediktáltam a pár hiányzó nevét, kellemetlen csend állt be közénk. Mivel most voltam először ennyire közel hozzá, így jobban szemügyre vehettem a vonásait. Barna haja kissé belelógott a szemeibe, alattuk apró táskák voltak. Amikor mosolygott apró gödröcskék jelentek meg az arcán, ami nagyon jól állt neki, hiszen látszottak a fogai, amik szintén tökéletesek voltak. Ebben az emberben van egyáltalán valamilyen hiba?

Azok a bizonyos barna szemek billentettek ki a tanárom tanulmányázásából. Ebben pillanatban felém repült a labda, én pedig reflexszerűen hajoltam oldalra, de ugyan ekkor lejött a fejemről a kapucni, Jungkook pedig tökéletesen láthatta a frissen szerzett sebeimet. Remegő kezekkel tettem vissza fejemre a kapucnit, de ekkor már késő volt, hiszen látszott rajta, hogy látta. Nem szólt semmit, még is mélyen a szemeimbe nézett. Sajnálatot lehetett látni bennük és talán egy apró dühöt is. Nem értettem, hogy miért érdekli őt ennyire, hogy mi van velem.

- Van testvéred? - kérdezte Jungkook, de először azt sem tudtam, hogy tőlem kérdezi-e.

- Nekem? - pillantottam rá, mire ő bólintott egy aprót.

- Nincsen.

- És anyukád hol dolgozik?

- Nincsen anyukám - suttogtam. Kimondani is rettenetesen nehéz volt.

- Ohh, sajnálom Jimin. Nem akartam, hogy kellemetlen helyzetbe kerülj miattam. - pillantott rám, én pedig zavaromban a cipőmet kezdtem bámulni.

[...]

- Igen, azt mondta az osztályfőnök, hogy osztályfőnökin egy komoly témáról szeretne majd beszélni velünk - ecsetelte Taehyung, ahogy óra után a termünk felé tartottunk.

- Azt nem mondta, hogy miről lesz szó? - kérdeztem unottan a teámat szürcsölve.

- Nem. Remélem azt mondja majd, hogy elmarad pénteken az első óránk. - dörzsölte össze izgatottan a tenyereit, majd bementünk az osztályba.

Már bent volt mindenki, az osztályfőnök is és meglepetésemre Jungkook is. Nagyokat pislogva mentem a helyemre, hol Jungkookot, hol Seungheet bámulva.

- Most, hogy végre mindenki itt van, nem is húzom az időt. Szóval csak annyit szeretnék veletek közölni, hogy új osztályfőnökötök lesz. Ugyanis az egyik osztályba jött egy új diák, így már pont harmincöten vannak, ezért kötelező a csoportbontás. Én lettem az osztályfőnökük, igazából nem tudom, hogy miért, de a lényeg, hogy Jungkook az egyetlen tanár, akinek nincsen osztálya, így ő veszi át az én helyem. Mivel vele minden nap találkoznátok amúgy is, így sokkal könnyebb lesz, mintha velem hetente háromszor találkoznátok. Persze ezután is fordulhattok hozzám nyugodtan bármivel, de elsősorban Jungkookhoz forduljatok. Sajnálom, hogy így lett vége, hiszen nagyon a szívemhez nőttetek, de nem tudunk mit csinálni ez ellen. Remélem Jungkookkal is olyan jól kijöttök majd, mint velem. - hadarta végig ezt a jó pár mondatot.

Viszont még a levegő is megfagyott a teremben. Azt hiszem tényleg jól kijöttünk Seungheevel, most szoktunk össze igazán, most pedig egy új tanárt kapunk, aki egyébként szemet vetett felém, szóval rossz előérzetem van. Apa sosem jár be szülőikre, sőt semmilyen okból nem jön be az iskolámba, szóval remélhetőleg nem fognak találkozni egymással, hiszen abból semmi jó nem jöhet ki.