my favorite teacher ~ jikook | ✔

12.

Szerintem nem mondok sokat azzal, ha azt mondom, hogy az éjjel szinte semmit sem aludtam. Nem azért, mert kényelmetlen volt az ágy, vagy hangzavar volt, egyáltalán nem ezekért. Csupán a tudat, hogy Jungkook házában vagyok, Jungkook ágyában, Jungkook ruháiban, és a mellette lévő szobában, olyan felfoghatatlan. Miután nagy nehezen bevallottam magamnak, hogy talán, de csak tényleg talán bejön Jungkook, elkapott a sírás, és az elkövetkezendő három órát végigsírtam. Nem tudom, hogy igazából miért, talán mert ez az első komolyabb érzésem valaki iránt, vagy mert pont az egyik tanáromról van szó. Vagy mert ő száz százalékban hetero és még barátnője is van, akivel kitudja hány éve együtt vannak már és mennyire boldogak.

Emlékszem, egyszer megkérdeztem anyát, hogy mit gondol azokról, akik az azonos neműekhez vonzódnak. Ő csak annyit válaszolt, hogy a szerelem az szerelem. Nem te döntöd el, hogy kibe szeretsz bele. Apa viszont kiröhögött és azt mondta, hogy az Isten azért teremtette a fiút és lányt, hogy ők alkossanak egy párt, ne pedig a buzik. Persze akkor még nem vettem komolyan ezt, de most, hogy mondhatni én is belekerültem ebbe, így teljesen máshogy látom a helyzetet.

Végül sikeresen álomba sírtam magam és arra ébredtem fel, hogy valaki a nevemet mondogatja. Kipattantak a szemeim, én pedig ijedten ültem fel az ágyban, de amikor megláttam Jungkookot, egy kicsit megnyugodtam.

- Bocsi, hogy felkeltettelek, de lassan indulni kell. Eldoblak gyors a házadhoz, hogy ruhákat válts. - mosolygott. 

Már fel volt öltözve, úgy látszik ő már rég óta fent lehetett. Egy kockás inget viselt, ami tökéletes illett hozzá a fekete farmer pedig feszült a lábaihoz, ezzel kiemelve izmos combjait.

- Köszi, hogy felkeltettél - töröltem meg szemeit, majd megragadtam a ruháimat, de ahogy mentem ki a szobából egy ismeretlen személlyel találtam szembe magam.

Megtorpantam, majd nagyokat pislogva figyeltem a fekete hajú lányt. Jungkook mögém sétált, majd egy pillanatra ő is meghőkölt, de utána egy apró mosoly jelent meg az arcán.

- Szia Hyerin, hát te? - mosolyodott el, majd kikerült engem és egy csókot nyomott a lány szájára.

- Gondoltam beköszönök reggel, de te ki vagy? - mért végig tetőtől talpig engem.

- Park Ji..Jimin - dadogtam, majd lehajtottam a fejem, mivel iszonyatosan zavarban voltam.

- Az egyik tanítványom. Tegnap későn értünk haza, őt pedig kizárták otthonról, ezért nálam aludt. Na menj készülődni Jimin. - fordult felém Jungkook, én pedig egy aprót bólintva tettem amit kér.

Becsuktam magam után az ajtót, majd az ajtó mentén a földre csúsztam. Szóval ő Hyerin? Nem gondoltam volna, hogy ennyire szép. Azt hiszem, ha eddig volt önbizalmam, az most egy pillanat alatt elszállt. Fejemet kezeimbe temettem és ültem némán némán pár percig, amíg beszélgetést, pontosabban veszekedést nem hallottam.

- De Jungkook még a pólód is rajta volt. Értem, hogy csak kedves akarsz lenni vele, de basszus nem láttad, hogy nézett rád szerencsétlen? - mondta Hyerin kicsit sem nyugodt hanggal.

- Hogy néz? - hallottam meg Jungkook hangját is.

- Mint aki szerelmes. Túl messzire mész a kedvességeddel. Meg kellene húznod egy vonalat közötted és a tanítványaid között. Ő nem a haverod Jungkook, ő az osztályodból való srác. Mindenkivel ennyire kivételezel vagy csak vele? - sóhajtott egy nagyot mondandója végére.

- Hyerin te nem ismered őt. Nem tudod milyen élete van, neki csak szüksége van valakire, aki ott van mellette, aki meghallgatja vagy aki egyszerűen csak törődik vele.

- Miért pont te vagy ez a valaki? Biztos vannak barátai, akik betöltik ezt a szerepet. - vágta rá rögtön a lány.

- Hagyjuk inkább - morogta Jungkook, majd hallottam, hogy felém tart.

Bekopogott az ajtón, én pedig megköszörültem a torkom, mintha éppen nem a sírás határán állnék.

- Mindjárt kész vagyok, egy perc - szóltam ki neki, majd villámgyorsan felkapkodtam magamra a ruháimat.

- Szeretnél reggelizni? - kérdezte tőlem, mire én megráztam a fejem. - Akkor szerintem induljunk. - fogta a kabátját, majd rá sem nézve Hyerinre kiment az ajtón és becsapta maga után azt.

Felhúztam a cipőm, majd a táskám a hátamra húztam és szó nélkül követtem őt. Beültem mellé a kocsiba, de nem szólt egy szót sem, ami egy kicsit frusztráló volt. Eltelhetett pár perc, mire megelégeltem a csendet, ezért muszáj volt megszólalnom.

- Sajnálom... nem akartam, hogy miattam veszekedjetek vagy valami - motyogtam a lehető leghalkabban.

- Jimin, ez nem a te hibád. Nem kell bocsánatot kérned. - mosolyodott el halványan, de ezzel nem nagyon sikerült megnyugtatnia.

- Tényleg nem volt jó ötlet nálad aludjak, mindent elrontok - hajtottam le a fejem.

- Hagyd már abba a magad ócsárlását Jimin! - szólt rám kicsit erőteljesebben. - Mindig bántod magad, pedig nagyon nem kellene. Legyen egy kicsi önbizalmad. - mondta idegesen.

 Azt hiszem ez a reggel sem indul éppen a legjobban. Nem tudtam, hogy mit kellene mondjak, nem akartam bocsánatot kérni tőle ismét, de más komolyan nem jutott az eszembe.

- Bo... - kezdtem el, de csúnyán nézett rám, szóval inkább nem fejeztem be amit szerettem volna mondani.

- Utálom a reggeleket. Mindig ilyen vagyok és képes vagyok mindenkivel összeveszni a legapróbb dolgokon is és ilyenkor nagyon ideges tudok lenni. - ütött a kormányba Jungkook, mire megremegtem. - Sajnálom Jimin - fékezett le ahogy megérkeztünk házamhoz.

Némán szálltam ki a kocsiból, majd az ajtóhoz mentem. Nem volt nyitva megint. Rutinszerűen nyúltam a lábtörlő alá, ahol végre ott volt a lakáskulcs. Majdnem felsikítottam örömömben, amikor megláttam. Azonnal a szobámba mentem, majd új ruhát vettem fel, de előkészítettem az esti ruhámat, amibe majd a gólyabálba fogok menni. Gyors bekaptam pár falatot, majd fogat mostam és már rohantam is ki. Jungkook a kocsi mellett állt és cigizett. Összeráncolt szemöldökökkel figyeltem őt, eddig nem is tudtam, hogy cigizik.

- Te cigizel? - kérdeztem meg tőle, amikor a kocsijához értem.

- Csak akkor szoktam, ha ideges vagyok - fújta ki a füstöt, és hiába utálom a szagát, Jungkooknak még ez is jól állt. Némi önkontrollt kellett bevetnem, hogy ne kezdjek el sikongatni, hogy mennyire jól néz ki. - Na menjünk. - dobta el a csikket, majd rátaposott egyet és beszállt a kocsiba.

[...]

- Köszönöm szépen, hogy nálad aludhattam és, hogy elhoztál - mosolyogtam, amikor megálltunk a suli előtti parkolóban.

- Nem kell megköszönnöd. Igazából már jössz nekem egy sütivel. - kacsintott, mire muszáj volt felkuncognom. - Találkozunk ötödik órában - mosolygott, én pedig egy bólintással kiszálltam a kocsiból és az osztályterem felé vettem az irányt, ahol milliónyi dolgot kellett elmesélnem Taehyungnak.

- Te milyen kocsival jöttél reggel? - állított meg Mina a terem előtt.

- Feketével - válaszoltam neki, mire szemet forgatott.

Pontosan tudtam, hogy mire megy ki a játék, de nem volt kedvem már korán reggel ezzel törődni. Tudom, hogy mindenki oda van Jungkookért, meg is értem, de azt nem tudom felfogni, hogy miért kell minden lépéséről tudni.

- Jungkook hozott téged suliba? - fonta össze a karjait.

- Igen, és? - néztem értetlenül rá.

- Mázlista vagy. Van pár lány aki szívesen lenne a helyedben. Bár fogalmam sincs, hogy miért csak veled ilyen kedves. Megfenyegetted őt vagy mi? - lépett közelebb hozzám, mire hangosan felröhögtem.

- Mivel fenyegettem volna meg? Beszélgess vele többet, aztán veled is kedves lesz, meg a többiekkel is. - mosolyodtam el, majd beléptem az osztályba, hogy mesélhessek Taehyungnak.