my favorite teacher ~ jikook | ✔

19.

Nagyon rég aludtam már ilyen jól, mint most. Általában többször is felkelek az éjszaka során, most viszont csak az ébresztőre nyitottam ki a szemeimet. Megdörzsöltem azokat és körül pillantottam a szobában, majd elmosolyodtam a tegnap este történteken. Miután Jungkook ismét megcsókolt, úgy éreztem, hogy ennél boldogabb már nem lehetnék. Az este további részében összebújva feküdtünk a kanapén, hol csókolóztunk, hol beszélgettünk, hol pedig csak szó nélkül bámultuk egymást. Elmondta, hogy szeretne velem együtt lenni, de nem szakíthat Hyerinnel. Azt mondta, hogy ha benne vagyok abban, hogy titokban járjunk, akkor együtt lehetünk. Persze erre nem válaszoltam rögtön, kértem egy kis időt, amíg eldöntöm, hogy mit is szeretnék. Kötelező beszélnem Taehyunggal, mert csak ő tud segíteni nekem ebben a helyzetben. Nem tudom, hogy mi lenne jó, ha titokban együtt lennék vele vagy ha tovább kínoznám magam a közelsége miatt.

Miután felöltöztem, a konyha felé vettem az irányt, ahonnan isteni illatokat lehetett érezni. Bedugtam a fejem a konyhaajtón, majd Jungkookot pillantottam meg, ahogy fütyörészik egy szám dallamára, közben pedig valamit csinál a konyhapultnál. Fel volt már öltözve és jó kedve volt, aminek nagyon örültem. Szóval ezek szerint nem bánta meg, amiket mondott nekem? Egyik részem attól félt, hogy meggondolja magát és úgy dönt, hogy nem szeretne többet tőlem, mint barátság. Nem tudom, hogy mit csinálnék, ha ez történne.

- Jó reggelt - köszöntem neki, mire azonnal szembe fordult velem és elmosolyodott.

- Jó reggelt Jimin. Jól aludtál? - tette le a kést a kezéből, majd hozzám sétált és átölelve a derekam egy apró csókot nyomott a számra.

Elpirultam és zavartan pillantottam oldalra. Szokatlan volt az érzés, hogy valaki egy reggeli csókkal üdvözöljön engem, mindezt nem durván és akaratosan.

- Nem kell zavarba jönnöd! Szokd meg az érzést! - simított végig az arcomon, én pedig egy aprót bólintottam. Nem tudom, hogy képes leszek-e megszokni ezt.

- Na, együnk, utána pedig kezdődhet a suli - sétált vissza a pulthoz, majd folytatta a kenyerek megkenését.

[...]

- Micsoda? Úristen Jimin! Igent mondtál igaz? Ez olyan hihetetlen! Annyira örülök! Úgy megérdemled és igen, komolyan annyira gyönyörű vagy! - ölelt szorosan magához Taehyung, egy pillanatra azt hittem, hogy rögtön elsírja magát.

- Azt mondtam neki, hogy időt kérek - mondtam, mire barátom összehúzta a szemöldökeit.

- Miért?

- Mert nem akarok csak második lenni nála. Tudom, hogy Hyerin lesz neki mindig az első. Te bele mentél volna rögtön az én helyemben? - pillantottam rá.

- Nem. Én sem mentem volna bele. De basszus, miért nem szakít Hyerinnel?

- Mert miatta hagyta el a családját. Azt mondta, hogy gáz lenne, ha szakítana vele. - sóhajtottam egyet és vártam Taehyung válaszát.

- Ha nem szeretek valakit, akkor nem vagyok együtt vele. Hiába keres kifogásokat, előbb vagy utóbb választania kell majd közöttetek. Nem tudom, hogy bele kellene-e menned ebbe az egészbe, mert mi van, ha időközben meggondolja magát és otthagy? Azt nagyon nem szeretném. - bámulta az iskola falait. 

A suli előtti kis padon ültünk, kihasználva, hogy nincs elég hideg. Kihallatszódik ide a csengő, így simán beérünk órára is.

- Tanácstalan vagyok - temettem bele a két kezembe a fejemet. - Nagyon összeszeretnék jönni vele Taehyung, de félek, mert eddig egy ember sem volt, aki szeretett volna engem és nem tudom milyen érzés csalódni a szerelemben, vagy milyen érzés a szex, vagy mit tudom én. És mit érezhet majd Hyerin, ha megtudja, hogy Jungkook velem csalja? Annyira görénynek érzem magam. - fakadtam ki, mire Taehyung végigsimított a hátamon.

- Túl jó ember vagy, szóval megérdemled már a szerelmet.

[...]

- Hozzátok a hálót, ma röpizni fogunk - jött be Jungkook a tesi terembe, pár perc késéssel.

Próbáltam kerülni a tekintetét. Ha összenézek vele, akkor biztosan zavarba jönnék, ez pedig feltűnne a többieknek, utána pedig jönnének a találgatások, hogy még is mi van velem.

Miután meglett a két csapat és Taehyunggal ellentétes csapatba kerültem, kezdtem rosszul érezni magam, hiszen röpizésben sem vagyok valami jó. Jungkook beállt az ellenkező csapatba, majd elkezdtük a játékot. Párszor még így is összeakadt a tekintetük, de ilyenkor valami csúnyára gondoltam, így nem pirultam el annyira. Végül ők nyertek, de szerintem csak azért, mert a tanár úr is játszott, ő pedig eléggé jó mindenben. Óra után Taehyunggal indultam vissza az öltözőbe, de mielőtt beléphettem volna oda, valaki megragadta a csuklómat és visszahúzott az ajtóból. Jungkook volt az, beharapott ajkakkal húzott maga után, a szertárba. Ez lesz a törzshelyünk vagy micsoda?

- Megijesztettelek? - engedte el a csuklóm, miután látta rémült fejem.

- Öhh, nem számítottam rá, hogy ez fog történni, de nem ijedtem meg - topogtam a lábammal a padlón.

- Döntöttél már? Mármint tudod.. - itt rám pillantott, mire én megráztam a fejem.

- Jungkook, én nem szeretnék csak második lenni nálad - suttogtam.

- Második? Hogy lennél már második? Hyerin számomra egy senki már. - vágta rá.

- Akkor miért vagy még mindig együtt vele?

- Már mondtam, hogy nem szakíthatok vele Jimin. De már szinte alig találkozok vele, ha meg találkozunk, akkor általában csak veszekszünk és ennyi. - túrt bele a hajába idegesen.

- Még nem döntöttem - suttogtam, mivel egyre jobban kezdte felemelni a hangját.

- Sajnálom, nem akartalak megijeszteni. Csak annyira szükségem lenne rád. Te értesz meg jelenleg a legjobban. - nyílt meg teljesen előttem, mire egy apró mosoly jelent meg az arcomon.

- Nekem is szükségem van rád, jobban, mint gondolnád.

- Akkor miért nem tudsz dönteni? - lépett közelebb hozzám és átkarolta a derekam.

Ekkor szólalt meg a csengő, aminek nem tudom, hogy örülnöm kellett volna, vagy szomorúnak lennem, mert megzavart minket. Egy valamiben biztos voltam, hogy én még mindig tesi ruhában voltam, három percre az osztályomtól.

- Úristen, mennem kell - szabadultam ki Jungkook karjai közül. - Majd még beszélünk. - pillantottam rá az ajtóból, majd sietősen a cuccomért indultam, és azon gondolkoztam, hogy mit mondok majd indoknak, hogy miért nem öltöztem át.

[...]

Utolsó óra után egyedül ballagtam ki a suliból, de megpillantottam Hyerint a kerítés mellett. Mit keres ez itt? Lehajtott fejjel mentem el mellette, de természetesen megállított.

- Szia Jimin. Nem is fogsz sosem köszönni nekem? - mosolygott, mire idegesen rápillantottam.

- Szia Hyerin - erőltettem egy mosolyt az arcomra.

Szemem sarkából megpillantottam egy ismerős autót a parkolóban. A mi kocsink. De mit keres itt? Apa? De ő kórházban van, én mentem volna érte ötre, de most még csak kettő múlott. Kitágult szemekkel bámultam a kocsit, de mivel túl messze volt, így nem láttam, hogy ki ül benne.

- Bo...bocsánat, de mennem kell - rohantam a parkolóba, vissza sem nézve rá.

Ahogy közelebb értem a kocsihoz, megpillantottam benne apát, ahogy szúrós szemmel figyel engem. Nyeltem egy hatalmasat, majd remegő kezekkel kinyitottam a kocsiajtót.

- Apa... te mit keresel itt? - pillantottam rá, de választ nem kaptam, hanem helyette egy óriási pofont.