my favorite teacher ~ jikook | ✔

34.

- Jungkook, nem tudom te, hogy vagy vele, de szerintem ennek nem így kellene kinéznie - vakartam meg a tarkóm, amint ránéztem az elkészült bibimbapra.

- Oké, lehet tényleg nem így kellene kinéznie, de attól még finom lehet nem? - ült le az asztalhoz, majd megkóstolta az ételt.

- Na? - pillantottam rá kérdőn, de azzal a mozdulattal visszaköpte a tányérra, az előbb bevett falatot.

- Na jó, rendelek inkább valami kaját, mert ez baszki kurva szar - pattant fel, majd megivott egyhuzamban egy liter vizet.

Nem tudtam nem nevetni, hiszen olyan vicces fejeket vágott, plusz én mondtam neki, hogy nem lesz jó, de ő az utolsó pillanatig hitt abban, hogy tudunk alkotni valamit közösen. Hát, eléggé rosszul hitte.

- Ha ennyire viccesnek tartod, akkor inkább kóstold meg te is! - nyújtotta ki a nyelvét, mire nevetve megráztam a fejem.

Miután megettük a rendelt pizzát, leültünk a kanapéra filmet nézni. Jungkook nagyon szeretett volna horrort, ezért végül azt néztük, vagyis nézte ő, mivel a film háromnegyede alatt, fejemet mellkasába temettem és szorosan szorítottam.

- Jimin, már vége a filmnek - nevetett fel.

- Észre sem vettem - köszörültem torkot, majd elengedtem őt.

- Azért ennyire nem volt ijesztő - borzolta össze a hajam, mire én is ezt csináltam az övével.

- Na, te ne érj a hajamhoz! - csattant fel, akárcsak egy kislány.

- Mert?

- Mert megbánod - rendezte el kósza tincseit.

- Igen? - nyaltam végig ajkaimon.

- Jimin, tudod te mit csinálsz? - húzott magához közelebb.

El is felejtettem, hogy érzékeny a szájnyaldosásra. Nem válaszoltam neki, helyette azonnal rátapadtam ajkaira, majd rögtön elmélyítettem a csókot, viszont azzal nem számoltunk, hogy a kanapé túl kicsi. Erre akkor jöttem rá, amikor már a földön feküdtem, magamon egy nem túl könnyű Jungkookkal.

- Jól vagy? - nevetett fel.

- Igen - kuncogtam.

- Esküszöm ez a kanapé eddig tökéletes méretű volt - kelt fel rólam, majd újra helyet foglaltunk, az említett bútoron.

- Most már tudod.

- Szóval hol is tartottunk? - mászott fölém, majd újra birtokba vette a számat.

Eldöntött a kanapén, majd apró csókokkal lepte be hol a nyakam, hol pedig ajkaimat. Bőröm bizsergett, ahányszor hozzámért, elmondhatatlanul jó érzés volt.

- Levehetem a pólód? - kérdezte, mire csak bólintottam egyet.

Segítettem neki, hogy levehesse rólam a felesleges ruhadarabot, majd az arcát kezdtem tanulmányozni, amikor ő a sebeimnek szentelte az összes figyelmét. Ujjaival végigsimított a sebhelyeseimen, én pedig hagytam, hogy hagy tegye. Igazából akárhányszor látott már félmeztelenül, mindig ezt csinálta és ez egy kicsit megmelengette a szívemet. Mellkasom hevesen kezdett verni amikor aprö puszikkal kezdte ellepni a sebeimet és hiába csinálta ezt már számtalanszor, még most is zavarba tudok jönni az apró gesztusától.

- Haragszol még rám? - kérdezte, miközben továbbra is puszikkal lepte el a felső testem.

- Igen - válaszoltam, ő pedig azonnal felpillantott rá.

- Komolyan? - kérdezte, mire bólintottam egy aprót. - Akkor ki kell engeszteljelek, úgy érzem - csúsztatta lejjebb a jobb kezét, majd rám markolt nadrágon keresztül.